2012. október 25., csütörtök

Vendel-napi Búcsú


A lukafai búcsú már évek óta program nálunk, nagyon szeretjük. Sokszor csepergő esőben, sokszor hidegben, de megyünk. Most kegyes volt hozzánk az időjárás, csodás idő volt.
Az odavezető útról már tegnap láthattátok a képeket, már az megérte!:-))

Sok árust már ismerünk és rengeteg egyéb ismerőssel szoktunk összefutni, beszélgetni. Valamit mindig meg  kell kóstolni, esetleg másvalami meg beugrik a hátizsákunkba vásárfia gyanánt.:-))

Reményeink szerint jövőre már mi is az árusok táborát fogjuk "gazdagítani"!:-))

Néhány ház a faluból:





És néhány vásározó portékái (a teljesség igénye nélkül):

Szép őszi koszorú

Cipók

Itt nem pontosan értem, hogy a "pityókás" jelző mire vagy kire vonatkozik:-))

Én nagyon örülnék egy ilyen Betlehemnek...
 Összetalálkoztunk egy régi (tehén)sajtos ismerősünkkel is (Gazdasajt), akinek elmeséltük életünk állását, terveinket, és aki ahelyett, hogy konkurenciát látna bennünk, gratulált hozzájuk, és felajánlotta segítségét az induláshoz. De nem ám amolyan udvariassági formaságként, hanem konkrétan meghívott bennünket a birtokára,  kis üzemébe, hogy ott szívesen megmutat, elmond mindent, hogy ő hogyan készíti a sajtokat. Vigyünk fényképezőgépet, papírt, ceruzát, fotózzunk, jegyzeteljünk. A gépek beszerzésénél segít, hogy hol olcsóbb, honnan lehet egyáltalán beszerezni, sőt, rendelhetünk együtt, akkor még inkább spórolunk. Egyik ismerőse felszámolta kecskegazdaságát, onnan esetleg tudnánk használt eszközöket beszerezni. Ő svájci technológiát használ (mégiscsak a sajt hazája:-)).
Más tapasztalatai alapján talán kevesebb hibát, rossz lépést fogunk elkövetni, ami (lévén ez lesz a megélhetésünk alapja) egyáltalán nem mindegy. Hogy is szoktuk mondani? "Más kárán tanul az okos...":-))
Ezt szeretem a vidéki gazdálkodókban, ezt az összetartást, ezt a segítőkészséget. Tudom, azt szokták mondani, hogy a magyar széthúzó nép: én, ha ezt hallom, mindig tiltakozom, mert mi nem ezt tapasztaljuk. Mi mindig kedves, segítőkész emberekkel találkozunk, akik egymás javát akarják, irigység, rosszindulat nélkül. Biztos vannak másmilyen emberek is köztünk, de szerencsére mi nem találkoztunk velük.:-))  Egyre inkább rájönnek az emberek, hogy egymást segítve könnyebben boldogulnak. Egyik haszna a másikat is "gazdagítja" és viszont. Ha nem így tapasztaltuk volna, talán el sem indulunk ezen az úton, a gazdálkodás útján. (Bárdudvarnokon, Dadán abszolút ilyen a légkör, ezért is választottuk leendő otthonunknak.)
Barátaink: Lamine és Simone voltak az első támogatóink. Róluk már írtam, övék a Kabafarm. Most pedig újabb segítséget kapunk. Köszönjük.

A búcsú után irány haza.

Úton Dada felé

A kaposdadai buszmegálló



Ez az egyik kedvenc helyi érdekességem (szerintem egyedülálló, vagy nem sok ilyen lehet):
a kerékpár útnak elsőbbsége van az autósokkal szemben Kaposdadán!!!:-))











4 megjegyzés:

  1. Nagyon- nagyon tetszik a beszámolód!
    És őszintén irigyellek, elsősorban a segítőkész környezetért.
    Itt- ÉK Mo-on elsősorban a dögöljön meg a szomszéd tehene mentalitással lehet találkozni:(

    A pityókás kenyérről: Erdélyben a burgonyát pityókának hívják, hagyományosan pityókás házi kenyeret sütnek a kemencében.
    Hmmm, most megkívántam a káposztalapin sült, vert hajú kenyeret :D

    Mindjárt lefordítom: sparhelt tetején, szélén fonnyasztanak vékony káposzta levelet, a sütőalkalmatosságot- általában kerek, bádogból készült forma- ezzel kibélelik, a kiszaggatott, megformázott kenyértésztát ebbe rakják kelni, majd kemencében jó feketére sütik. Egy kenyér kb 3-4 kg, majd sütés után, ha hűlt kicsit, akkor a feketére égett külsejét valami eszközzel leverik, alatta finom, aranypiros, ropogós héj van.
    A káposzta levél teljesen kiszáradt, csak úgy pereg le a kenyér aljáról. Az íz, ami utána marad, utánozhatatlan.
    Vagy három hétig kitartott a kenyér, nem száradt ki, nem morzsálódott.

    VálaszTörlés
  2. Köszi a receptet, ha majd újra lesz kemencénk (bár most még tulajdonképpen van még) ki fogjuk próbálni. Már mástól is hallottam róla, hogy feketére sütik, így nagyon sokáig friss marad, eláll.
    A pityókást a szó kettős értelme miatt kérdeztem, mert, hogy az árus éppen egy stampedlit húz le, nem bírtam kihagyni a szójátékot.:-))

    VálaszTörlés
  3. A segítőkész környezetért tulajdonképpen én is "irigyellek" (na nem a szó legszorosabb értelmében :-). Én is csodás környéken élek, na de hogy valaki segítőkész legyen, azt még ez idáig nagyon kevésszer tapasztalhattuk meg. Itt erre mifelénk irigyek az emberek a másikra, főleg, ha az a másik viszi, vagy legalább akarja vinni valamire. Itt az számít "ember"-nek, aki egész nap a falusi bolt előtt ücsörög egy mindig teli sörösüveggel a kezében. Aki itt termelni akar, gazdálkodik, a faluban senki nem vesz tőle portékát (zöldség-gyümölcs), ne hogy "meggazdagodjon", inkább kifizeti a kétszeresét a maszek kisvárosi zöldségesnek. Na szóval az őrségi ember már csak ilyen... tisztelet a kivételnek, mert itt a faluban az őslakosok közül is vannak, akik próbálnak segíteni az emberen, ha hozzájuk fordulunk (de mindösszesen 3-an!!!). Becsüljétek meg ezt a jó kis közösséget, a környezetet, mert ritka az ilyen!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, megbecsüljük.:-)) Azért is írtam le, hogy "például" szolgáljon.

      Törlés