2012. április 21., szombat

Kemencés recept





A kemencés leírásomhoz kívánkozik a húsvéti medvehagymás receptem leírása.
És itt kell eldicsekednem azzal is, hogy megjelentem nyomtatásban! No, ne valami Good Food-os cikkre gondoljatok, hanem egy ennél szerényebb, teljesen más jellegű kiadványra. Szóval a Farmakognóziai Hírek VII. évfolyamának 23. számában  (minden számban, a leghátsó lapon  vannak gyógynövényes receptek), 3 medvehagymás receptet jelentettek meg tőlem. Természetesen nem (teljesen) saját fejlesztésűek, közszájon forgók, kivéve az elsőt, mert az igazi rögtönzés volt, amikor először elkészítettem. Mielőtt valaki elrohanna az újságoshoz a lapért, hogy megvásárolja (természetes ironizálok), elárulom, hogy ez egy egyetemi szakmai újság, és nem lehet simán hozzájutni. A "gyógynövényes lányok" felkértek, hogy ezentúl minden számban tegyek közzé recepteket, ezzel segítve őket, hogy kipróbált, használható tippeket adjunk a gyógy- és fűszernövények felhasználásához.

Úristen! Lehet, hogy rovatvezető lettem??!!:-))

Szóval a recept:

Medvehagymás csirkemell római tálban:
Hozzávalók: csirkemell, póréhagyma, bacon szalonna, tejföl, só, bors, medvehagyma
 A csirkemell darabokat (nagyobbacskákat) befűszerezzük sóval, borssal, esetleg grillfűszer keverékkel. A medvehagymát picire aprítjuk, tejföllel elkeverjük, kevés sóval ízesítjük.  A pórét megtisztítjuk, felszeleteljük. Egy beáztatott római tálat kibélelünk baconnel, elterítjük rajta a póré felét. Rátesszük a póréhagymára csirkemelleket, rákenünk a medvehagymás tejfölből, újra pórét szórunk rá, arra mehet még a tejfölből. 30-40 perc alatt megsütjük, utána levesszük a tál tetejét és kicsit megpirítjuk.
Mi kemencében szoktuk, de sütőben is nagyon finom lesz.  

És íme a folyóirat hátlapja:



2012. április 4., szerda

Medvehagyma, medvehagyma......




Rengeteg medvehagymát szedtünk, és tettem el sóval, olajjal. És rengeteget ettünk nyersen, krémnek, pogácsába, húshoz. Sajnos most már nincs többre időm, és Húsvét után már nem hiszem, hogy marad virágzás előtti hagyma... De talán kitart a jövő évi szezonig, ami van. A hétvégén sütött medvehagymás ételünk (Gabojsza Medvehagymás, sajtos nyúldagadója ihlette) receptjét osztanám meg a Kedves Olvasóval az alábbiakban:

Csirkemell rolád medvehagymás pestóval (4 főre)
8 szelet kicsit kiklopfolt csirkemell (nem kell sózni, mert a sajt is, bacon is, pesto is sós)
medvehagyma pesto (pirított dió, olivaolaj, medvehagyma, só összeaprítva)
8 szelet bacon
8 füstölt sajt szelet

A csirkemell szeleteket megkenjük medvehagyma pestóval, ráfektetjük a füstölt sajtszeleteket, felgöngyöljük, és a bacon szelettel betekerjük. Tűzálló tálba fektetjük őket egymás mellé, 40-45 percig sütjük először  fólia alatt, majd fólia nélkül még pár percig, amíg megpirul.


A másik recept Simone barátnőmtől van, érdemes kipróbálni. Az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartozik. (Köztudomásúan a legjobban a legegyszerűbb dolgokat szeretem.:-))

Medvehagymás csicseriborsókrém
1 üveg konzerv csicseriborsó (lehet nemkonzerv is, akkor áztatás után meg kell főzni a borsót a szokásos módon)
medvehagyma
olivaolaj

A hozzávalókat egyszerűen össze kell keverni aprítógépben. Hűtőben pár napig eláll. Már ha van neki annyi ideje.:-))


Azt hiszem, hogy a Húsvéti menüben is helyet kap egy medvehagymás étel, amit kemencében fogunk sütni. Ja, még nem is említettem, hogy van egy kemencénk a kertben, amit a Zuram épített..... Most Húsvétkor jól fog jönni, mert összejön a nagycsalád, leszünk vagy 15-16-an. Szép kihívás.:-)) Sajnos, úgy néz ki, hogy nem lesz szabadtéri ebéd az időjárás miatt, be fogunk szorulni nappaliba. Sebaj, "jó emberek kis helyen is...."



2012. április 2., hétfő

Valaha volt szebb napok....




Rendszeresen szoktam olvasni Csillagosi ( http://faluhelyen.blogspot.com/ ) blogját. Nagyon szeretem, ahogyan a magyar vidékről vélekedik, ír. Ahogyan fotókkal, néhány kedves szóval  állít emléket elhagyott, elárvult, valaha sokkal szebb napokat látott portákról. Ilyenbe botlottunk mi is, barátaink zselici kis falujában, eladó felirattal a kapuján. Legutóbbi ottjártunkkor jobban szemügyre vettük. Ahogyan nézegettük kívülről, előkerült a szomszéd (végtelenül kedves, barátságos ember), és kedvesen invitált minket, hogy nézzük meg belülről is, nála van a kulcs, hogy meg tudja mutatni az érdeklődőknek.

A házat valaha  sváb család építtette, igen jó ízléssel. Valószínűleg vagyonosak voltak, hiszen a ház téglából készült, és még mai fogalmaink szerint is nagy. Természetesen az istálló is. Külön ólak, kocsiszín, nyárikonyha (ezt  a szomszéd mesélte, mert mára ennek már csak romjai vannak. A ház kívülről kékeszöld, csillogó vakolatot kapott, az ablakoknál csinos vajszínű díszítéssel. Az ablak és ajtókereteket ehhez illő kékeszöldre festették, ahogyan a veranda díszes, faragott tartóoszlopait is. A veranda kőburkolata egészen különleges kék, zöld mintás. Az udvar közepén kerekeskút nézi szomorúan a veranda vakolattalan meztelenségét.
A dolgos sváb családot kitelepítették.... Hogy utána kihez került a porta, már nem tudni. De valakik veszni hagyták. Valakik nem értékelték csinosságát, értékes anyagait, 4000 négyzetméteres telkét. Momentán egy pécsi méhész árulja, aki már csak méhészkedésre használta, míg bírta erővel.
Az utcafront: kékeszöld és vajszín

A veranda bejárata

A veranda: a vakolatot a tulajdonos verette le, ismeretlen okból
A faragás közelről
A fa még szinte kifogástalan állapotban van
A törmelék alól úgy kellett "kiásni"
A veranda különleges mintázata

A különleges, osztott ablak

A másik, szintén szépen kidolgozott ablak

A tokos belső ajtó, szerintem ez is gyönyörű

Itt maradt...

Az istállótól sem sajnálták a díszítést.

A volt kocsiszín
Ennek oldalát is érdemesnek találták a díszítésre.

A megmaradt gerendákon az "ottfelejtett" lószerszámok. 

Kerekeskút az udvar közepén
A láncait már elvesztette.


A kedves szomszéd kívánságára: Taki, hű társ és barát
A ház menthetetlen. Az egyik oldalfala kidőlésnek indult, a belső kéménye beomlott, sok helyen megrepedt  fal, a tetőről rég lehordta a szél a cserepek egy részét. Bontani kell. Sajnos.....
Rég nem voltam..... Nem nagyon volt mit lejegyeznem. (Ez nem igaz ám!) Pedig egyrészt zajlanak az események, másrészt pedig várunk. Zajlanak, mert lassan körvonalazódik a "cél".:-)) És várunk, mert a "cél szentesítéséhez" el kell adnunk mindkét ingatlanunkat. Márpedig az a mai világban nem egyszerű.:-(( Szóval várunk. 
Közben pedig voltunk barátainknál "segíteni" két alkalommal is. Azért írom idézőjelben, mert bár fizikailag segítettünk, közben viszont annyi gyakorlati kérdést kellett megválaszolniuk, hogy alig győzték. Ők tapasztalataik átadásával segítenek minket leendő életünkben. Ez a kölcsönös segítség. Ők már 7 éve élnek, dolgoznak egy zselici kis faluban szabadon. Kecskéket tartanak, sajtot készítenek. Szépen élnek..... Nem tudom, hogy vajon a mai generáció érti-e ennek a kifejezésnek a sokrétűségét, gazdag jelentéstartalmát. Szerintem ebben minden benne van. Szépen élnek és egyszerűen, a szó legnemesebb értelmében. Szépen élnek egymással, harmóniában a természettel, állatokkal. Szépen, békében. Ennél többet kívánni nem lehet.  Míg életem párja villanyt szerelt, addig én a "kézműiparban" tevékenykedtem. A vendégasztal (ez a hivatalos neve, ha valaki kistermelő, és a termékeiből szolgál fel a látogatóinak) dekorációjához segítettem textileket szabni. Közben persze kérdeztem, kérdeztem, kérdeztem a kecsketartásról. És persze bámészkodtam, kiskecskéket dajkáltam. És volt szerencsém végignézni egy születést.... Készítettünk (végre!!!!) pár képet is.
A falujukban találtunk egy elhagyott, szép, düledező régi házat. Arról majd legközelebb....

..."minden születés véres"...

A kecskemama megtisztogatja a kicsinyét.

Ő már kicsit nagyobb.


Álom, álom.....

Pedro és Lia

Zselici táj


Manu



Ugye milyen szép vagyok?

Kukucs!!

Régi fejőállás