2014. március 26., szerda

Petörke Portéka


Már a következő Petörke Portékára készülünk (szombaton lesz), és én még csak most jutottam oda, hogy az ELSŐ-ről (a nekünk elsőről) írjak.
Szóval ez egyféle helyi piac, minden második szombaton van a gyönyörű Petörke völgy bejáratánál, nem messze a tótól. Kézművesek, termelők hozzák a portékájukat, sokszor kóstolókkal egybekötve. Kínálják magukat sütemények, lekvárok, kenyerek, szappanok, gyógynövények, gyógyteák, kosarak, faragványok, szerszámok, patchwork dolgok, kerámiák, sajtok, zöldségek, gyümölcsök, és mostantól "Szarkafészek" féle sajtok, tejtermékek is (egyelőre tehéntejből, mert a kecskéket még nem fejjük):-). Vannak itt olyanok is, akik csak kinőtt, megunt ruháikat, holmijukat teszik ki. Jönnek-mennek az emberek, helyiek, "idegenek" egyaránt. Vásárolnak, beszélgetnek. A dolognak egyfajta agóra jellege van, ami nagyon nem baj.:-)
Az első március 15.-ére esett, a falu ünnepére hívott Kassai Lajos lovasíjász  tanítványai a Portéka mellett haladtak el, emelve a piac fényét és az ünnepi hangulatot.:-)

"Megárulunk egy gyékényen.":-) Hímestojás és lekvárárus egy standon.

Nem lehet elég korán kezdeni a húsvéti beszerzést:-)

Egyik szebb, mint a másik

Csak tessék, csak tessék!:-) Kóstoltatás a Szarkafészek standon. A sütik nem a mieink, mi is "egy gyékényen árultunk" Melitta barátnőnkkel.

Lelkipásztori minőségellenőrzés:-)

Szép kosarak


Éva a visnyeszéplaki "füvesasszony". Amit ő nem tud a gyógynövényekről, azt talán nem is érdemes tudni.:-)

Friss zöldségek



 És íme, közelednek a lovasok:











2014. március 16., vasárnap

Majdnem elvesztettük...


Lédát szerdán majdnem elvesztettük. Kedden megellett, jól volt, evett, ivott, kérődzött. A teheneknél ez az egészség jele. Szerdán reggel már nem evett, és ami még nagyobb baj, nem ivott. Lihegett, később már úgy látszott, légszomja van. Kihívtuk az állatorvost, aki tanácstalannak tűnt. Az emésztését rendben találta, ami a leggyakoribb probléma a kérődzőknél. Két tippje volt: valamikor fémet nyelt (a takarmányban bizony elő-elő fordul) és az most az ellésnél átszúrhatta a recés gyomrot, és elindult a szívburok felé, vagy oltógyomor elmozdulás. Az első sajnos halálos. A második műthető, és ha nem fordult át, 50% esélye van a túlélésre. Itt felmerült már, hogy milyen gyógyszereket kaphat, hogy levágható legyen. Micsodaaaaa??? Levágható???? Első sokk.:-( Letudjuk-e vágni? Miiii? NEM!!!!! Nem tudjuk és nem is akarjuk!!
Várjunk, hogy egyértelműbbek legyenek a tünetek. Vártunk. Én közben sirattam.
Aztán dél körül az állatorvos tanácsára megpróbáltuk kivinni Lédát, hogy mozogjon kicsit a napon. De már nem tudott felállni. Csak próbálkozott, míg végül az istálló közepén kötött ki, ott feküdt a földön. Hangja már nem volt, valami síron túli hang jött csak ki a torkán, amikor kivittük a borját, hátha az elég motiváló lesz a felálláshoz. De nem tudott felállni. Majd a szívünk szakadt, látván, hogy tehetetlenül fekszik a puszta téglán. Hívtuk újra az állatorvost, aki megkérdezte a telefonban, hogy szóljon-e valakinek, aki le tudja majd vágni. Az állatorvos megérkezett, azt mondta, hogy még mindig nem egyértelmű. Talán inkább oltógyomor elmozdulás. Műteni vagy sem? A gyomor hang nem volt egyértelmű, kopogtatásra fémes, csengő hangot kellett volna hallani a sztetoszkópban. De a hang tompa volt.
Megkérdeztem, hogy nem lehet-e ez ellési bénulás. (Amikor az inszeminátor nálunk járt, elmesélte, hogy hogyan zajlik az ellés, hogyan tudunk segíteni, ha valami nem megy rendben, és elmondta, hogy felléphet ellési bénulás a hirtelen leesett kalciumszint miatt: az állat nem tud felállni, renyhe lesz az izomzat, és ez egészen a légzésbénulásig elmehet, ami elhullást okozhat.) Az orvost azt válaszolta, hogy ha a tünetek másképp jelentkeztek volna (ha először felállni nem tudott volna), akkor azt mondta volna, hogy ellési bénulás, de így, hogy állt és "csak" fulladt, így nem gondolja. Nem lehet, kérdeztem, hogy mivel egyik tünete sem tipikus, talán fordítva kezdődött a bénulása is? Először nehezült, bénult a légzés, és csak utána a vázizomzat? Nem tágítottam, megkérdeztem, hogy ártunk-e neki, ha kalciumot adunk. Azt válaszolta, hogy nem, ártani nem ártunk. Akkor adjunk neki kalciumot, kértem. Bekötötte vénás infúzióban, és vártunk. Drágám melléguggolt, Léda az ölébe tette a fejét, a szeme néha lecsukódott. Én az infúziós üveget tartottam. Kapott glükózt is, hogy legyen energia. És megint kalciumot. És vártunk. És nem történt semmi. Aztán arról kezdtünk beszélni, hogy hogyan neveljük fel a szegény Rózát, így anya nélkül. Mit adjunk neki, mennyit, hogyan És nem történt semmi.
Aztán Rózát átvittük a neki kialakított "gyerekszobába", hogy biztonságban legyen. Ami ezután történt az hihetetlenül drámai volt: Léda, látva, hogy elvisszük a kicsinyét, felállt, bőgött neki, aztán odaballagott a jászolhoz és jóízűen falatozni kezdett. Nem hittünk a szemünknek. Hatalmas kő gördült le mindannyiunk szívéről. Ellési bénulás volt. Túlélte!:-) Nem tudom leírni azt az örömet, megkönnyebbülést, amit éreztünk. Nem gondoltam volna, hogy egy ekkora jószág, egy kérődző, egy tehén, így a szívemhez tud nőni. Pedig de!:-) Az is igaz, hogy Léda igazi egyéniség: ragaszkodó, mint egy kutya, bújós, mint egy macska. Tüneményes. Pedig hányszor kellett kergetnünk a lucernásban, hogy végre bemenjen az istállóba, a helyére!:-) Hát szerencsére lesz még ilyen "bakterházas" kergetőzés Lédával!:-)

450 kg szeretet:-)

Már teljesen jól van


 És Róza, aki továbbra is tüneményes:

Jajj, vaku!:-)

Azok a gyönyörű bociszemek...

Már ilyen nagy vagyok!



És az újabb szaporulat:

Tarkabarka I.


Tarkabarka II.

Tarkabarka család

Szörnyella de Frász mind a tíz ujját megnyalná utána:-)
Dorka és leánya



Így-úgy fülek:-)

Következik a beszámoló az első "piaci" árusítós napunkról!:-)

2014. március 11., kedd

Megérkezett! Végre!:-)


Hosszas várakozás után, ma reggel 6 óra körül megszületett Léda bocija. És bár mindenki bikát jósolt, hiszen túlhordta, ennek ellenére üsző (lány) lett. És csodaszép!!! A neve Róza.

Vasárnap este már "kitőgyelt" a Léda, de még egy kicsit lazák voltak a bimbók, így én a másnap reggelt jósoltam. Aztán így is lett.:-)  Tegnap este Drágám már mondta, hogy éjjel boci lesz. Ezért ki is ment óránként az istállóba. Volt kint 5 után, még semmi. Amikor 6.20-kor kiment, már ott feküdt a pici "Bambi". Mert, hogy olyan, mint egy kis szelíd őzike.:-) Lédánk ügyes volt, egyedül megellett.

A születés után

Az első "étkezés":-)

Ilyen vagyok!:-)

Szelíd tekintet
Ez már "száradás után"

Elfáradt az evésben

Mint egy kis őzike:-)


Hát nem gyönyörű?!:-))

És végre holnaptól lesz tejünk!!! Meg túró, meg tejföl, meg vaj, meg sajt, meg minden!!:-))
(Ez sem utolsó szempont!:-))

2014. március 3., hétfő

A hétvégén...


...igazán sok minden történt. (Előtte is, még adós vagyok a gida születésekkel.:-)) És ez a hétvége amúgy is hosszabb volt a szokásosnál.:-) És szerencsére gyönyörű időnk volt, ahogy vártuk is!:-)
Elhordtam a 12 éve megmaradt építési törmelékeket a ház északi oldaláról, a gyümölcsösből. Végre!:-) Utána kikocsiztunk, szegény Szellőt végre meg kellett járatni.

Mert már ilyen nyomokat hagyott a villanypásztor előtt, nagy vágták után. Volt, hogy át is szakította a pásztort.:-)

Irány Botroc (az egy településrész neve, ahol még nem jártunk)

Egy kis hétvégi ház


Hóvirágszőnyeg az út mellett


Elhagyott tanya

Vadászles

Megdőlt villanyoszlop

Előttünk a 14 %-os emelkedő

Nagy nehezen felértünk


Aztán jött a világ legszimpatikusabb állatorvosa és megállapította, hogy szelénhiányosak a kecskéink. Leoltotta őket és beavatott minket a "kecskeorvoslás" rejtelmeibe.:-) Neki magának is vannak kecskéi, ezért is őt hívtuk. Azt állította, hogy most tanulja a "kecskeszakmát" (enyhe irónia:-), 10 éve vannak meg neki.:-)

Aztán végre behordtuk a maradék tűzifát, úgyhogy egyre csinosabb az udvarunk.:-)

Szombat délelőtt végre eljutottunk medvehagymát szedni. Minden évben teszek el sóban és olajban, meg persze pesto-t.:-)


Ez persze nem medvehagyma

És ez sem:-)

Meg ez a pirosdzsekis sem:-) (Ez én volnék:-)

Na ez már az!:-) Medvehagymaszőnyeg:-)

Patakparton medvehagyma

Őmedvehagymasága:-)



Hóvirág
Sajnos elrakni nem volt időm szombaton, mert kollektív szemétszedést tartottunk a felsődadaiakkal, ha úgy tetszik, környezetünk tavaszi nagytakarítását ejtettük meg. Végig az út mentén, a kis ligetekben, erdősávokban. Erre el is ment a délután...
Indul a csapat

Kicsik és nagyok:-)



Van itt minden mi szem s szájnak szemete:-)

Érdekes, hogy a csalitos milyen nehezen adja vissza, amit belehajigáltak

Telik az utánfutó

Itt jómagam kűzdök a szeméttel és az aljnövényzettel

És a végén, ahogy ez már itt Dadán lenni szokott, egy kisebb fiestába torkollott a nap (a jól végzett munka jutalmaként:-)
Ironizáltunk, hogy a fránya turisták (a mi utcánk az országos kéktúra útvonala) mi mindent eldobáltak: bálamadzagot, virágcserepet, üres tejfölös dobozokat egymásba rakva, stb.:-)) Hát igen, ezeket nem ők dobálták el. Akkor vajon kik lehettek.:-)

Vasárnap délelőtt összeszedtük a tűzifa "morzsalékját", nehezen hozzáférhető helyekről a diófalevelet, fahulladékokat. Volt ahol egy év után most tudtunk rendet tenni. De végre sikerült. Már csak egy "fehér folt" van, ahol még örökölt építési hulladék (bontott tégla, kerítésdrót, oszlopok) várja, hogy elrendezzük.

És este végre nekiláthattam elrakni a medvehagymát, hogy legyen sajtba és a vendégeknek...