2013. október 23., szerda

Szóval a búcsú...


Nem emlékszem, mikor volt ennyire gyönyörű és meleg idő október végén, amikor a búcsú szokott lenni! Éppen ezért rengetegen voltak, de sebaj! A sült gesztenyét és a kemencés kenyérből készült lilahagymás zsíroskenyeret most sem tudtuk kihagyni. Rengeteg szép dolgot láttunk a kézműveseknél...



Nem tudom más hogy van vele, én odavagyok a kosarakért (is)

A kalapok sem hagynak hidegen :-))



Forgatag

Így kell fonni

Így meg faragni

Anda Szappan (vele egy szappanos tanfolyamra jártunk)

A néptánc sem hiányozhatott

Kata barátnőnk standja volt az egyik legszebb
 

Gyönyörűség



Pipacs pipacs hátán

Szélcsengők


Ezek a kerámiák csudaszépek és eredetiek
Ezt nagyon érdekesnek találtuk:


 
Tessék kérem megmondani, akkor kit is illet a jogdíj??:-))  Őseinknek hová is kéne utalni??:-))


A csikós bemutató vicces is, látványos is volt.
 Ennyit a búcsúról, jövőre már tényleg árusként megyünk!:-))

A cefrézés megy folyamatosan, körte, alma van soron.

A méhecskéket is nagyon érdekli a leendő pálinkánk
Képzeljétek el, már szakdolgozati téma lettünk!:-)) (Lehet, hogy egyszer érettségi tétel leszünk falusi vendéglátás tantárgyból az idegenforgalmi szakközépiskolában?!:-)) Ez persze temészetesen csak vicc (jó tudom, még viccnek is erős, bocsánat érte:-)), egy szimpatikus fiatal pár járt itt az előbb, akik közül a lány Bárdudvarnok turisztikájából írja a szakdolgozatát, és ehhez gyűjtött anyagot, kérdezett pár dolgot. Szóval kérem az óvodásoktól az egyetemig fogadjuk az iskolásokat.

És végül néhány kép a "Kiskacatokról", hogy szem ne maradjon szárazon.:-))

 


Ártatlan (?) kék szemek:-))

 

2013. október 21., hétfő

Ovisok a gazdaságban


Múlt pénteken a bárdudvarnoki óvodások nálunk jártak. Igen, egy falusi óvodából el kell menni egy gazdaságba, hogy a gyerekek állatokat lássanak. Néhányuknak vannak otthon állataik, de bizony manapság már sokaknak nincs. Voltak olyan gyerekek is, aki feltűnően féltek a kecskéktől, kutyáktól,  ők el nem eresztették volna az óvónénik kezét. Hogy miért nem tartanak manapság állatokat falun? Valószínűleg sok oka van: drága a takarmány,  már eljárnak dolgozni a városba, így nincs idejük/kedvük állatokról gondoskodni. Le is szoktattak minket az állattartásról a drága terménnyel és az olcsó (?) tojással, hússal. Azt mondják, nem éri meg. Meg aztán nagy kötöttség is, nem akkor megyek nyaralni, amikor akarok, sőt, el esetleg sem tudok menni. És ez mind igaz is. Mi viszont tudjuk, hogy mit eszünk. Tudjuk, hogy az a jószág jól élt, amíg élt, egészségesen. A múltkor olyat hallottam a rádióban, hogy nem hittem a fülemnek. A baromfi vagy tojás terméktanács elnöke (már nem emlékszem pontosan), azt találta mondani, hogy azért nem jó a szabadtartásban élő tyúk tojása (tudjátok, amelyik kukoricát eszik, kapirgál egy jó nagy udvarban, szabadon), mert ezeknek stresszes az életük, állandó rettegésben élnek, félnek a ragadozó madaraktól! Na kérem, eztet mondta a szájával. Túl stresszes! Szemben a ketrecben, biztonságban élő társaikkal. Vajon miért nézik az embert hülyének? Nem kell Pavlovnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy a bezártságnál, a túlzsúfoltságnál nincs nagyobb stressz. Nem véletlenül antibiotikumozzák őket, hiszen könnyebben betegszenek meg, egyrészt a stressz miatt, másrészt a folyamatos érintkezés miatt. Bocsánat a kitérő miatt, de valahogy idekívánkozott.:-))
Szóval jöttek az ovisok a falubusszal, tündériek voltak, nagyon érdekelte őket minden. Megnézték a Kiskacatokat, a kecskéket, a bátrabbja fejhetett is, direkt megvártuk őket a fejéssel. Aztán következtek a tehenek, velük is barátkoztak kicsit. A végén megkóstolhatták a kecsketejet és a sajtot is, persze mindenki kért.:-)) Reméljük jól érezték magukat, és azt is reméljük, hogy jönnek még ők is, esetleg más gyerekek is, akik kíváncsiak egy gazdaságra.

A bátortalanabbja

Csak sorban




Meg szabad próbálni


Úgy látszik, Csinost is érdekelte az "üzemlátogatás"

Ki kér tejet?

Nyugi, jut mindenkinek



És íme, ahogy ígértem, az új sajtoskocsi:

 

Igazi "ekecs" (barkácsolt) műremek. Jó, nem szép, de teljesen megfelel a funkciónak.:-)) És még csak nem is bálamadzaggal van megerősítve, hanem hegesztéssel.
Errefelé az a mondás járja, hogy amit nem nem lehet megoldani bálamadzaggal, bicskával és egy kis fáradtolajjal, azt már sehogy!:-)) Ezért aztán mindig van a Zuram zsebében bálamadzag, amivel tényleg rengeteg mindent meg lehet "ekecsülni".

Tegnap jártunk a magyarlukafai Vendel-napi búcsúban, de erről inkább holnap.

2013. október 14., hétfő

Kacatok


Íme a kis "Kacatok":

Profilból


Hello Szivi!:-)


Unom már ezt a felhajtást...

Kukucs!



Kölcsönös bemutatkozás
A kiskutyák egyre szebbek, "kinyílt a csípájuk". Azt az előző bejegyzésből kifelejtettem, hogy az ellés után két nappal Kacatunk már terelt. Gondolom meg akarta előzni, hogy a GYES betegség jelei mutatkozzanak nála.:-)) Lányok, melyikünk tudott volna a szülést követő két nappal újra munkába álni?:-)) (Ez egy teljesen idióta és értelmetlen kérdés volt, bocs!:-))

Lassan lassul az életünk végre: a tehenek elapadtak, talán már nem is fejjük őket többet. Csak, ha a tőgyük be akar gyulladni. Mondjuk ettől még nem lettünk tétlenek, sőt! Igazából most is ezer dolog lenne: az istálló belső vakolat javítása, meszelés. A házban tavaly nem volt időnk mázolni, azt most ősszel muszáj lenne pótolni. Megérkezett a tüzifa, hatalmas halom áll az udvar közepén, be kéne hordani. Lassan az avart is lehetne gyűjteni. A alma egyre csak potyog, le kéne szedni (nagy részét kedves vendégeink leszedték: köszönjük Endre!:-)), le kéne darálni cefrének. A tetőtérben fel kéne szerelni a csaptelepeket, a villany sincs teljesen kész. A Zuramnak szarvasgombázni kéne, hogy legyen szarvasgombás sajt, ha volna ideje. A kecskéket legeltetni kell, őket fejjük is, sajtot és túrót készítünk a tejből. Szóval van munka, rengeteg! (Endre?:-))

Elkészült viszont a sajtos kocsim! Mármint a sajtszikkasztó, csöpögtető. Egy német használt bútorboltból vásárolt öreg zsúrkocsiból készült, helyi kifejezéssel ekecsölte. (A Zuram szerint egy Rurh-vidéki nyugdíjas bányász alkotása. Hogy ezt honnan veszi, nem tudom, de megingathatatlan véleménye:-)) Drágám leflexelte róla az újság és a palacktartót (nagyon csinos darab volt amúgy, abszolút dizájncenter befutó:-)), megerősítette, és lefestette. Sajnos fénykép egyelőre nem készült, majd pótolom.

Amit viszont meg tudok mutatni: a konyhai polcaim! A konyha márciusban lett kész, júniusban megkaptam a polcokat a Zuram asztalos barátjától (Levente, áldassék a neved!), gyönyörűek, akár "nyersen" is fel lehetett volna tenni őket, és októberre végre lefestette őket a Drágám, pont olyan törtfehér színt kevert ki, mint az Ikeás konyhabútorunk, de tényleg. És csütörtökön felfúrta őket! Hányódtak ezek szegények megérkezésük óta a nappaliban, az istállóban, a fészerben, a nyugati teraszon, a vendégházban, de most végre nyugalmat leletek a konyhában, a végleges helyükön.

 
Ugye milyen szépek?

Összkép a konyhabútorral
A hétvégén kedves barátaink voltak nálunk a kisfiukkal, aki nagyon élvezte a szabadságot, az állatok közelségét. Élmény volt látni, hogy egy városi kisfiú milyen hamar feltalálja magát a vidéki környezetben.


Természetesen a kellő védőöltözetben

A kedvenc kecském! Dorka kecske.:-))

Misi gazda
Vasárnap megyünk a magyarlukafai Vendel-napi búcsúba. El szoktunk menni mindig, mert nagyon színes a vásár, mindig találkozunk barátokkal, ismerősökkel, kóstolunk finomságokat. Remélem jövőre már árusítani megyünk! (Lehet, hogy már tavaly is ezt írtam?!:-))

2013. október 10., csütörtök

Érik a gyümölcs...


Kicsit közhelyszagú cím, de ha Steinbecknek jó volt...:-))


Ez olyan, mint ha Sieberz katalógusból ollóztuk volna:-))
 
Ez meg itt jómagam, bizonyítandó, hogy nem katalógusból vannak a képek, hanem igaziak.
Amúgy meg tán én is érek. Lassan.:-))

 
 
Amúgy minden értelemben gyarapodunk. Megszülettek apró "Kacatjaink". Két fiút hagytunk meg, tündériek, olyanok mint a töltött zoknik, pufókak, és az anyjukra hasonlítanak. Az apa "személye" bizonytalan, Drágám szerint Zsöme az esélyes, de mivel pont olyanok, mint a mama, így nem lehet tudni. Szokták mondani, hogy csak az anya biztos, szerintem pont az ilyen esetekre.:-)) Kacatunk igazán helyt állt a munkában, az ellés előtti nap (másnap hajnalban születtek) még lement terelni, aztán egyszer csak fogta magát, elindult hazafelé. Még egyszer visszanézett a Zsoltra, mintha azt mondta volna: Bocs Főnök, de most már mennem kell, közeleg az idő.
 
 
Itt még pár naposak, nem is nagyon kivehető a kép. Holnapra már a szemük is ki fog nyílni.

 
Kecskéink közben "beűződtek", így villámgyorsan szereznünk kellett egy bakot. Mivel a környékünkről nem sikerült, így (a sors fintora) Pécsre mentünk venni egyet. A "nagyvárosi ficsúr" neve Boldizsár lett (pontosabban Balabér Boldizsár, hol egyik, hol másik). Az ifjú titán rögtön a "tettek mezejére lépett", és teljesítette "férfiúi" kötelességét, kb. 12-szer.:-)) Na ő aztán nem lett depressziós (kecskéknél sajnos előfordul, hogy mély depresszióba esnek, ha elszállítják őket a megszokott helyükről, néha bele is pusztulnak). Párom mondta is, hogy miért lenne depressziós? Elhoztuk egy pocsék helyről, ahol egy disznóólban lakott, kapott helyette egy 140 négyzetméteres pecót, nagy udvarral, csodálatos kilátással. Ott egy diszó volt a szomszédja, itt kapott kapásból 12 feleséget. Ha ez depresszióba esik, akkor meg is érdemli!:-))
 
Balambér Boldizsár
 

Szereti, szereti...:-))

Folyton a lányok után jár, de ezt el is várjuk:-))

Kukucs!:-))
Itt tényleg fotóznak?:-))
Szóval jövő februárban sorban fognak születni a kisgidák, legnagyobb örömünkre.
Még egy érdekességgel adós vagyok, elfelejtettem leírni, amit a kecskéknél tapasztaltunk, hogy milyen erős a családi kötelék náluk. Az anyák még mindig a lányaikkal legelnek, jól elkülöníthetően, pedig azok már nagyok. Amikor a Dorka fia beteg lett, az anyja el nem mozdult mellőle, amikor az már csak feküdt, végig ott feküdt mellette, amikor megpróbált ingatag lábaira állni, akkor a fejével visszanyomta, mintha azt mondaná: maradj nyugodtan, feküdj szépen, ne kelj fel. Aztán a fejét a fiára tette nyugtatólag, és úgy feküdtek. Egészen addig, amíg a Zuram el nem hozta szegényt, hogy véget érjenek  kínjai. Szívfájdító volt látni ezt a szeretetet, szinte emberi volt...
 
Közben ideért az igazi ősz, az a lombhullató, deresítő. Íme néhány kora reggeli őszi kép:
 
Köd a völgyben

Józsi bácsi lovai

Jó sor a lósor?:-))




Dér

Ez nem fagyasztott birs:-))

Ez sem
 És végül:

Piri portré