Hosszú idő után sikerült végre a tegnapi és a mai bejegyzést megejtenem. Azt nem is írom, hogy sok minden megváltozott, hiszen manapság ez a közhelyek közhelye lenne, mert a világon minden megváltozott. Ahogy kedvencem a Quimby énekli: "ma éjjel semmi sem olyan, mint amikor olyan, mint amilyen". Hát valahogy így...
A jó hír, hogy van időm blogot írni, a rossz hír, hogy azért, mert üres a vendégház. (Jó, ez nem hír, minden üres.:-) (No meg, mert otthonról dolgozom, így felszabadult az utazás ideje is.)
Hát lássuk csak részletesen, hogy mi is történt a karantén miatt/alatt. Szóval a vendégház üres. Eddig csak a tavaszi foglalásokat mondták le (jobban mondva átütemeztük őket későbbre), de igen kétséges a nyár is. Magyarán nincs bevételünk, csak a fizetésem. Az állatainkat a vendégház tartja el. Ha nincs vendég→ nincs bevétel→ nincs pénz→ nincs takarmány→ nincs állat. Ez a képlet. Szomorú és egyszerű. Nagyon szomorú és nagyon igaz. Kb. két hét alatt eladtuk az állatainkat. Csak Csillát, a lovat tartottuk meg, mert ő nem pótolható. Eladtuk először a Harmatot (kárpáti borzderes), aztán Lacikát, a póni csikót, aztán Herceget, a nagy csikót. Nehéz szívvel tettük meg, de ez volt az egyetlen megoldás. (A tartalékainkat elvitte a készülő napelem parkunk önrésze.)
 |
| Ők már nem nálunk legelésznek:-( |
Hogy hogyan zajlik az élet a Szarkafészekben? Vidáman, dolgosan. Ha esik a hó vagy eső, akkor társasjátékkal, filmnézéssel.
Fadöntés:
 |
| Újrahasznosítás. Régi erkélyajtóból tyúkkerítésajtó. Nőnek a kisrókák, muszáj megerősíteni a tyúkok védelmét. |
 |
| Újra kész a fejőállás |
Természetesen bővült is az állatállomány, persze csak kisállatokkal.Vettünk két kecskét gidáikkal, hogy tejünk, tejtermékünk legyen, ne kelljen vásárolni menni. Mi komolyan vesszük a karantént, még inkább törekszünk az önellátásra.
 |
| Ott túl a rácson.... |
 |
| Barátkozás |
 |
| Ez már barátság. Amúgy a gida neve: A Barátom:-) |
Aztán "beugrott" még 6 őshonos kisliba is. Sajnos már csak 3 van életben.
