2019. április 1., hétfő

Tavaszi életjel


A tavasz már javában tart, rengeteg élményt és feladatot hozva a Szarkafészekbe. Ezekről próbálok beszámolni, a teljesség igénye nélkül.:-)

Kezdjük talán az állatokkal. Harmat, a Szarkafészek legfrissebb lakója végre állandó helyére került a legelőre. Ahogy sejteni is lehetett, az első pár percet heves nyargalászással töltötte.
Egy kis rodeo

Vagy nem is annyira kicsi?:-)


Megnyugodva

Gyönyörű, ugye?!

A kecskéink megvannak, köszönik. Sajnos Füles nem vemhesült, úgy tűnik meddő.:-( Becky viszont igen, ez már szemmel látható. Ki is tőgyelt már, végre lesz saját tejünk.:-)

Végre, lehet legelni!

A leendő "anyuka"
Csilla lovunk is szépen gömbölyödik. A tavasz beálltával terhestornát szervezünk neki, minden hétvégén kikocsizunk.

Látszik milyen régóta nem esett, minden poros
A kocsi zötykölődése elaltatta a Zentét

Ennyi állathoz már dukál egy kisbéres!:-)

Emelem kalapom...
Már javában tart a medvehagyma szezon. Idén is gyűjtöttünk, ettünk, elraktunk.
Van segítség

Medvehagymaszőnyeg
Zsíroskenyér medvehagymával

Közös medvehagyma vacsora, végre már a diófa alatt!
A kerti munkák is elkezdődtek. A fűszerkertem gyönyörű, fonott kerítést kapott, hogy ne menjenek be a kutyák.

Jól néz ki!:-) Köszönjük Ádám!

Ez pedig itt a karikadobáló, a legújabb kerti játékunk
A végére hagytam pár  új szerzeményünket, amik tovább színesítik a vendégház "gasztroélményeit":
Ezek a régi öntöttvas edények a kemencében szolgálnak majd

A pici is
 Ezt nem tudom, ismeritek-e? Sütővas szalonna, hagyma, kolbász tábortűzön való sütéséhez.
Kettő van belőle, ha nagyobb társaság gyűlne össze.
A "nagy tüzes vas"
A Borbás Marcsi szakácskönyve című műsorban láttam hasonló füstölőt, és tudtam, hogy nekünk kell egy ilyen. No nem annyiért, amennyiért árulják, hanem az otthon fellelhető eszközökből állítottam össze, a régóta használaton kívüli lávaköves sütő állványa, égői és egy rácsos tepsi felhasználásával. A teteje meg egy másik tepsi lesz. A tepsi aljára fűrészport kell önteni, amit lassan izzít a két égő, amitől az füstöl és melegít.

A "vadiúj" halfüstölőnk:-)





2019. február 15., péntek

Megérkezett Harmat


No nem valamiféle időjárási jelenségről értesítelek Benneteket, nem. Bár igazán légies tünemény, de nem. Harmat csütörtökön érkezett hozzánk és fajtáját tekintve egy kárpáti borzderes üsző. Ezzel egy régi vágyunk vált valóra. Régóta szerettünk volna ilyen tehenet, de több nehézségbe ütköztünk: egyrészt elég ritka, főleg az országnak ebben a felében. Ebből következően drága is. Kisebb korában persze olcsóbb, de amíg tejeztünk, nem lett volna időnk kivárni, amíg tejet tud adni. A következő gond vele, hogy hogyan találunk neki kárpáti borzderes spermát, hogy azzal rakassuk be? Most már úgy tűnik, hogy került annyi új bika az országba, főként Erdélyből, hogy fogunk tudni szerezni.

Hát nem gyönyörű?!

No, de lássuk, hogy is jutottunk ide!
Ahogy az már lenni szokott: a szokásos újratervezés. Ez a történet nem valami vidáman indult, úgy is mondhatnám, hogy tragikusan. Volt nekünk két hektár bérelt kaszálónk, ahonnan a téli takarmányt minden évben be tudtuk gyűjteni. Na, hát ez most már múltidő. Azon területen nagy építkezés fog kezdődni, úgyhogy ugrott jószágaink jövő téli takarmánya. És mi itt álltunk három húsmarhával, akik rendkívül magas takarmányigényűek, hiszen azt a sok izmot nyilván valamiből fel kell építeni. Terveztünk, számoltunk, de nem maradt más lehetőség, minthogy eladjuk a húsmarhákat, hiszen, ha venni kell a takarmányt, az rettenetes ráfizetés lesz ilyen nagyétkű állatok mellett. (Egyet meg nem érdemes tartani, mert kezelőkalodát is kéne venni a körmöléshez, berakáshoz. Az meg 2-300.000.- Ft, az egy tehén ára. Egy tehénhez.)
Aztán gondolkodtunk tovább: oké, eladjuk őket, és hogyan tovább? Szarvasmarha nélkül? Az nem létezik! Olyan fajta kell, amelyiknek sokkal kisebb a takarmányigénye. Az meg a kárpáti borzderes. Amiről mindig is álmodoztunk. Igen ám, de az drága. Na jó, nekünk nem kell feltétlenül tejelő tehén, most nem sajtozunk (sőt nem is tervezzük, csak magunknak és a vendégház vendégeinek fogunk minimális mennyiségű tejterméket csinálni), akkor vehetünk borjút és majd kivárjuk. Ez a fajta arról híres, hogy nagyon jó a tápanyag hasznosítása, kevéssel is beéri, és annak sem kell a legjobb minőségűnek lennie. A Kárpátokban arra tenyésztették ki, hogy szabadtartásban, akár mostoha körülmények között is meg tudjon élni, adjon tejet, legyen rajta hús. Ott még igavonásra is használják, mert erős és jámbor. Bármilyen legelőn elvan. Hasonlít a jerseyre, termetre, jellemre egyaránt. Kicsit kevesebb tejet ad, de nekünk nincs is szükségünk sok tejre, sőt. Csak magunknak és a vendégháznak.
Rendben, akkor keressünk! Igen ám, de ritkán van igazán szép állat és az is nagyon messze. Sebaj, majd elmegyünk érte. Szóval Drágám elkezdte böngészni a Jófogást. És kereste és kutatta. Semmi érdemleges. Aztán egy napon elvitték a borjakat és ott volt az áruk. Na most aztán már tényleg találni kéne egy szép kis üszőborjút! És másnap felnyitottam a Facebookot, hogy megnézzek egy üzenetet, és a legelső poszt egy eladó üsző fényképe volt, egy csodaszép jószágé, és ami a legfőbb, tőlünk 50 km-nyire. Nem Hajdú-Bihar, nem Békés, nem Nyírség, hanem Baranya!! És pont annyiért, amennyit a két borjúért kaptunk! Azonnal telefon, másnap leutaztunk a Mecsekbe, mert Magyarszék mellett a Karmelita nővérek árulták Harmatot. Beleszerettünk. Csudaszép. A kétéves unokám azonnal összebarátkozott vele, kézből etette, és kijelentette, hogy "szép boci".:-)

Harmat kiskorában

Hát nem gyönyörű?!

Anyukájával
Ott helyben megegyeztünk Klára nővérrel azzal, hogy csak egy hét múlva hozzuk el, mert a borjak utánfutóra terelésénél a Zuram megsérült, bordarepedés gyanús. (Hát igen, az angusok nem kezesbárányok, sőt. Kedvesek, barátságosak, de a szabadtartás miatt eléggé öntörvényűek, hogy úgymondjam.) 
Hát így! Tegnap a Drágám Lajos barátunkkal elment Harmatért, aki tüneményes, kedves, kézhez szokott, sőt igényli a simogatást, cirógatást. És még gyönyörű is! Nézzétek!

Szelíd tekintet

Vacsora

Drágám éppen kényezteti. Nagy becsben áll.:-)

Ideiglenesen az istállóban szállásoltuk el, de hamarosan irány a legelő!

Profilból




2019. január 14., hétfő

Nincs téli álom a Szarkafészekben...


De nincs ám! Vendégek is jönnek-mennek, no meg a tüzelő okán lázas munka folyik. (Sajnos szó szerint is, mert Drágámat halálos férfinátha gyötri, de így is menni volt kénytelen.:-)
Megy a szekér
Még nyáron elvállaltunk Lajos barátunkkal egy erdőirtás tisztítást, a benne lévő fáért. A fiúk össze is szedték a hullott fát, egy részét ki is hordták az úthoz, a többi lent maradt egy völgy alján, hogy majd behordják, ha lesz idejük. No, az út mentit pillanatok alatt el is lopták, a lenti egy részét is. Az maradt meg, ami csak igen kemény munkával felhordható. Na, ennek álltak neki már a  két hete a drágák. Akkor lovaskocsival, most meg, hogy már igen nagy a hó, a sár, terepjáróval. Mivel Csilla lovunk vemhes, így nem kockáztathatjuk, hogy elcsússzon, és esetleg hasra esve baja legyen a csikajának vagy neki.
Bandukolás hazafelé
A kihordott fa
Lepakolás
Kifogás a kocsiból
Ez már nem csak 1 lóerő:-)

Erre is fér bőven
Persze maradt még kint fa, de már akkora a sár, hogy a terepjáró sem boldogul. Vagy egy nagy fagy kéne, vagy felszáradás, hogy folytathassák a munkát.

2019. január 8., kedd

Már megint esik a hó...


Újabb téli képek születtek a hétvégén. Remélem még nem unjátok!:-) (Bár Dadán a havat nem lehet megunni!:-)
Köszönjük Ádám!

(Ja, és tényleg már megint esik a hó! Bár azt hiszem, ezt hívják télnek.:-))







2019. január 3., csütörtök

Néhány téli kép...


Mindenkinek kívánunk nagyon boldog új esztendőt ezzel a néhány fotóval!



A dadai "főutca":-)

Havas udvar
A két ünnep között barátaink nálunk jártak, készítettek pár nagyon jó fotót. Köszönjük Pali!:-)

A húsmarha magányossága
Na, ki vagyok?!

Csipszike

Egy egészen közeli

Együtt

Ez most maci vagy boci?:-)


Kocsizásra készen

Úton

A kíváncsi szomszédság

Szintén

Hátul

A "szinkroncsacsik"

A kéttornyos falu