2017. december 14., csütörtök

Kettő lett, maradhat?


Az esetről egy vicc jutott eszembe, amit kicsit "testre szabtam".:-)

A lóvásártéren: 
Vevő: Kérek egy lovat!
Eladó: Kettő lett, maradhat?

Valahogy így.:-) No jó, nem! Egészen máshogy esett. Drágám szeretett volna egy lovat, megvettük a Gizit. Gizi szép, kedves, okos, de! De nem szeret egyesben kocsizni. Mindig párban kocsizott, egy csődör volt a párja, megszokta. Egyedül nem akar indulni, indítani kell valakinek. Ha megállt, utána újra indítani kellett, és így tovább, és így tovább... No, ez így nem működött. Annyi pénzünk nem volt, hogy párt vegyünk neki, így sok-sok vívódás után úgy döntöttünk, hogy mennie kell, hogy az árán tudjunk venni egy önállóan kocsizni tudó lovat (szakszóval: kiváló egyeskocsist). Nagyon sajnáltuk, mert Gizit nagyon megszerettük, de így nem tudtuk használni. Gyerekeket lovagoltatni a hátán szuperül lehetett, de ennyi. És már fel is adtuk a hirdetést nagy szomorúan, amikor más megoldás kínálkozott. Egy barátunk (nevezzük Marcellnek:-) régóta keresett megfelelő lovat lovagláshoz, gyerekek lovagoltatásához, meg egy helyet, ahol tarthatja a paripát. Na, nekünk meg pont volt egy eladó lovunk, aki nagyon szereti a gyerekeket, végtelenül türelmes, szeretetre méltó, kipróbált és még szállítani sem kellett, mert pont volt egy lónak való hely is, sőt kettő! Szóval egyben a hely is meglett, ahol tarthatja. Megint a kedvenc mondásomat idézem (ez már lassan klasszikus lesz:-):
"Az még sosem volt baj, ha mindenkinek jó lett!"


Gizink maradhat a megszokott legelőn...

... a megszokott társaságban (itt éppen Hérával)

Így hát Gizitől sem kellett megválnunk, velünk maradt, és jöhetett az új ló, a "kiváló egyeskocsis": Csilla a "szélesfarú"! Az igazi, klasszikus nehézló. (Most értettem meg a régi, vicces hasonlatot, hogy akkora a segge, mint Winnetou lovának. No a Csillának is akkora, sőt!:-)
 

Csilla

Kicsit még riadt az új helyén (Egyelőre marad az istállóban, amíg megszokja, hogy idegen helyen van.)

Gyönyörű vasderes kanca

Íme, ami akkora, mint Winnetou lováé:-)

Lassan teli az istálló, mint a "régi szép időkben"

A barátok még mindig együtt:-)
Csillánk beváltotta a hozzá fűzött reményeket, saját lábán érkezett. Drágám Lajos barátunkkal elvitte a lovaskocsinkat Csoknyáig (több, mint 20 km), ott befogta Csillát a kocsiba, és szépen hazahajtotta egyedül: 1 ló, 1 kocsiban, 1 kocsissal. Ha kellett elindult szóra, ha kellett megállt, a forgalomban nyugodt volt a 61-es főúton, nem félt, szépen haladt, és a 14%-os emelkedőn úgy jött fel, mint a kisangyal, mintha csak most indult volna, és nem lett volna mögötte 20-22 km. Aranyos, kedves, szófogadó, megbízható, szóval nagyon szeretjük. Még csak 7 éves, úgyhogy reményeink szerint még sok örömet, lovasélményt fog okozni nekünk és a vendégeinknek is. Segítségére takarmányszállításban, farönkhúzásban is számítunk. 

Most következzen néhány "télelő" hangulatú kép:


A Petörkei Vásártér

Egy kevés hó

Csendélet 1, (Hogy trendi legyek: tabletop 1) , teával

Csendélet 2,(tabletop 2) , mézespálinkával (ha a forró tea kevésnek bizonyulna az átmelegítéshez:-)
És még mindig van virágzó rózsánk
És most következzen néhány nyugalom megzavarására alkalmas fotó és a története
Betyikénk végre tudatára ébredt, hogy terrier és mint ilyennek, mi is szerepel a munkaköri leírásában: legfőképpen a szárnyas állományunk (illetve már ami maradt belőle) védelme.
A teljes történet: Egyik este telefonál a Drágám, hogy szaladjak már az istállóba, és hozzam a vasvillát a jurtához, de ha lehet, siessek.  Arra gondoltam, hogy fogott valami állatot, vagy megtámadta valami. Azért a kép, ami fogadott, meglepett. Ott állt Drágám egy majdnem teljesen halott rókával a lábánál. Nem értettem, hogy hogy sikerült megfogni, mire kiderült, hogy nem ő fogta, hanem a Betyár. A BETYÁR???? Aki olyan, mint Süsü, hogy kiveszett belőle a sárkány, illetve a terriervér???!!!! A kis "balláb", hogy csúnyábbat nem mondjak??:-) Mostanában az autók elől sem lép el, úgy kell kikerülni, ha valaki elé kerül. Drágám mesélte: vinnyogást hallott a jurta felől, Betyárunk kajkolt a sötétben. Gondolta: na, elütötték azt a szerencsétlent, most aztán vihetjük az állatorvoshoz, ha egyáltalán érdemes még vinni. Szalad, nézi: erre ott áll a hős Betyár, és fogja, harapja a félhalott rókát. Csipszünk a háttérben csendben eliszkolt, bűntudattal, azt hitte rosszat tettek. (Mert ő is tuti benne volt a buliban.) No, volt dicséret, simogatás, dupla vacsora, ahogy illik, no meg pedagógiai szempontból. Úgyhogy Betyárunkat ezennel rehabilitáltuk, megkövettük. Úgy látszik későn érő típus.:-)

Na, ő sem viszi többé a tyúkjainkat...

...meg a futókacsáinkat

Szóval zajlik az élet Dadán, ahogyan az lenni szokott. A jurtaszállás fejlesztése is folytatódik: bár nem készült el az alap, az tavaszra marad, megrendeltük a faházakat. Igen így, többesszámban: faházakat. Mert végül is lesz 1 konyhaház, ahhoz tartozni fog egy 3x3 m-es fedett kiülő (az a tapasztalatunk, hogy a vendégeink nyáron kizárólag a nyugati teraszon élnek, esznek, a házba jóformán csak aludni járnak. Lesz egy fürdőház, ezek egymás közelében. A melegvizet napkollektor fogja biztosítani, a környezettudatosság jegyében. Azt is megrendeltük, nemsokára szállítják. A konyhabútort is megvettük, jelenleg a jurtában várja, hogy majdani helyére kerülhessen. Igyekszünk mindent előre beszerezni, hogy tavasszal már ne kelljen ezzel foglalkozni, csak az építéssel és a berendezéssel.
Bár a tavasz még kicsit odébb van...

2017. november 13., hétfő

Még nincs itt a téli álom ideje


Bizony, én sem azért jelentkeztem oly régen, mert téli álomba merültünk volna.:-) Sőt!:-) Igazából a vendégházi szezon is igen hosszúra nyúlott az idén, az őszi munka sem lett kevesebb és a tavaszi beruházásaink alapját is most tesszük le. Ja, na az alap, az konkrétan eltolódott tavaszra, mármint a jurta fürdő-konyha-szabadtéri fedett étkezőjének alapásása, betonozása. Nagyon szerettük volna még az ősszel megépíteni, de sajnos financiális okok miatt ez tavaszra tolódott. Sebaj, ami késik, nem múlik.:-) A faházat viszont még az idén meg fogjuk rendelni, hogy tavasszal megkezdődhessen a felépítése.
Amit viszont elkezdtünk, az a jurta környezetének kialakítása, konkrétan az utcafronti rézsű benövényesítése és sövénykerítés ültetése, hogy a jurta lakóinak megteremtsük a magánszférát, hogy ne érezzük úgy, hogy az "utcán" élnek, legyen egy intim, csendes, elszeparált környezet.
Nem volt kis munka, de szerencsére volt segítségünk a családból.:-) (Köszönjük Rebeka és Balázs a segítséget!)

Íme a fázisfotók:
Ilyen volt

A sok kiálló, visszamaradt gyökeret ki kellet vágni

Tajlajtakaró fólia, hogy nem gazosodjon a növények között

Fóliakimetszés

Felsorakozott a "növényhad" és az "ültetőszázad":-)
Elültetve a rézsü növényzete

Kijelölve a sövény vonala

Felsorakoztak a leylandi ciprusok is

Lyukásás

És kész!!!
Vasárnap estére lettünk készen, addigra be is borult, el is fáradtunk rendesen. De a végeredménnyel nagyon elégedettek voltunk, tavasszal elkezdhet nőni, terebélyesedni.
 
A növényeket Nováról, a Szalay Díszfaiskolából hoztuk, erősek, gyönyörűek. Köszönjük Ivó!:-)

2017. október 2., hétfő

Szüreti felvonulás


Ha szeptember vége, akkor szüret. Ha meg szüret, akkor szüreti felvonulás. Ha szüreti felvonulás, akkor lovaskocsik és traktorok, meg dudaszó, meg népdalok, meg táncok! Legalábbis nálunk, Bárdudvarnokon.:-)
Lajos barátunk idén nagyon büszke volt: Dada 2 lovaskocsival képviseltette magát a felvonuláson. (Ha teljesen őszinte akarok lenni, összesen 2 lovaskocsi volt, és mindkettő Dadáról.) Ugyanis elkészült a kocsink felújítása! Csepp üröm az örömben, hogy ez annyi időt vett el Drágámtól, hogy nem maradt Gizi felkészítésére (csak egyszer-kétszer volt idő kikocsizni, de egy ilyen zajos, hosszú menetre nem akartuk megkockáztatni, hogy valami ne klappoljon, ne legyen 100 százalékig üzembiztos), így aztán kölcsönlóval indultunk, Lajos barátunk Dollár nevű lovával.
Aki nem ismerné, hogy milyen is egy ilyen szüreti felvonulás: a bíró és a bíróné kocsira ülnek, végigjárják a falut a kisbíró kíséretében, aki rímbe szedve kidobolja a tavalyi év óta történteket, hogy mindenki értesüljön. Ezután falu kis néptánc csoportja rövid műsort ad dudaszóra. Ezt a falu több pontján megismétlik, ahová a kisbíró "dobolja össze" a népeket. A falu összegyűlt lakosai pedig borral, süteménnyel kínálják az ünneplő társaságot. Igen jó hangulatú menet állt össze a gyönyörű szeptember végi napsütésben.

Az esemény képekben:

Lajos barátunk befogásának szakszerűségét Zente unokánk személyesen felügyelte:-)

A dadai "nagykanyar"

A gazda és a gazd'asszony a kocsin

Lajosunk az unokánkat fuvarozta

Érkezés a Petörke völgyhöz

Várakozás a bíróra és a bírónéra
A második állomás

Gyűlik a nép

A táncosok a kisbíróval



Perdül a szoknya


A háttérben Európa egyik legszebb óvodája, a bárdudvarnoki óvoda
Annyira könnyű a fogathajtás, hogy akár egy gyerek is képes rá:-)

Zente belekezdett a fogathajtás elsajátításába:-)
Határozottan tartja a gyeplőt, jövőre már ő hajt!:-)
 A felvonulás az iskolánál ért véget, ahol az ovisok, majd az iskolások adtak műsort. Utána táncház dudaszóra az iskolaudvaron a falu népével, majd vacsora, és végül a szüreti bál koronázta meg a napot.

Mi magunk másnap kezdtük el a szüretet: leszedtük az összes almánkat, kb. 7 mázsa lett. A nagyját lepréseltetjük almalének, valamennyit elraktunk a pincébe télre. Összeszedtem a diót is, csak nagyjából, mert az is potyog még, lesz mit összeszedni. Imádom a meleg őszi napsütésben a diót keresgélni a fűben, a legelőn sétálgatva. Ilyenkor sokszor a Fanni és a Gizi elkísér. Segítenek.:-)
De nem csak diót szedtem, hanem gombát is a legelőn, csiperkét:


Gergő, Dalma, Balázs, köszönjük a képeket és a rengeteg segítséget az almaszürethez.:-)

2017. szeptember 19., kedd

Jurtaszínház Dadán


Hogy mit lehet csinálni egy ilyen esős-szeles hétvégén? Hát jurtaszínházat, mi mást?!:-)

Ahogyan az már lenni szokott, többszöri újratervezés után valósult meg színész barátaink előadása a Szarkafészekben. Először az időpont változott (valamelyiküknek nem volt jó az ezt megelőző hétvége). Most viszont más vendégeink is voltak, így a jurtában kellett aludniuk. Valószínűleg innen jött az ötlet, hogy akkor legyen az előadás a jurtában. Így aztán a Nyugati Terasz Színház helyett Jurtaszínház lett! Ami több ok miatt is igen jó megoldás volt: egyszerűen fantasztikus volt a kerek tér a színházhoz. A viszonylag kis tér miatt pedig egészen személyes lett a hangulat, szó szerint közel kerültünk az előadáshoz, szinte bele. Ebből következően egészen zártkörű lett a dolog, hiszen mindössze két ágy állt rendelkezésre  nézőtérnek. A másik ok pedig az időjárás volt: a szombat esti zivatar igen kellemetlen lett volna, hiszen a nyugati terasz nézőtere az udvar. Nem hiszem, hogy "apró, elhanyagolható körülmény"  volna a szakadó eső, 12 fok a színházi élmény szempontjából.:-)

Az előadás  R.D. Laing: Tényleg szeretsz...? című  művének részleteiből állt össze. Minden szempontból nagy élmény volt: a hely szelleme, különlegessége, a kis közönség/közösség, a derűs légkör, a darab finom humora, iróniája, mindannyiunkat érintő témái,  a színészek nagyszerű játéka, a kinti borongós hideg és a benti lágy, meleg fények kontrasztja, az alkalmat lezáró baráti beszélgetés a nézőket, színészeket ért benyomásokról, érzésekről.

A műsor keretét az alábbi idézet adta (ezzel kezdődött és fejeződött be), amely engem személy szerint nagyon eltalált. Nap, mint nap érzem ezt az emberek között:

"Játszanak. Megjátsszák azt, hogy nem játszanak. 
Ha jelét adom, hogy tudom, hogy játszanak, 
megszegem a szabályokat, és büntetést kapok. 
El kell játszanom velük a játékukat, hogy 
nem tudom, hogy tudom, hogy játszunk."

Természetesen színházi büfé is volt, az etno-romkocsmában.

Színésznek tej???:-)

Nem a szokásos színházi büfékínálat!:-)
(Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez az előző esti vacsora volt a színészbüfében.)
Hívogató fény a jurtából

A közönség gyülekezik. Ezúttal nélkülöznünk kellett a ruhatárat és a jegyszedő nénikéket..-)

Diszkrét fények az előadás előtt
A nézőtér (bal páholy), illetve a "főrendező úr":-)

"Tényleg szeretsz...?"



"Jobb páholy":-)

Az előadás végi  kötetlen beszélgetés: a nézők és a színészek megosztották gondolataikat, benyomásaikat a szokatlan performance kapcsán. 
Színészeink



Egyszóval nagyszerű este volt! Remélem lesz még előadás a Jurtaszínházban!

További történések mifelénk:
Folyik az élet a Szarkafészekben, vendégek jönnek-mennek. És reméljük, hogy mind jól érzik magukat!:-)
Gizi a "kétszemélyes":-)

Futás!:-)


Lassan végéhez ér  a lovaskocsi felújítás is, Drágám sokat dolgozik rajta. Mondjuk muszáj is, mert a jövő hét végén lesz a szüreti felvonulás, ahová már kocsin szeretnénk menni, ahogy az már egy lótulajdonostól elvárható.:-)

Minden alkatrész lefestve, lezsírozva

Száradás
Ha elkészül, természetesen teszek fel képeket a kocsiról.

Gazdaságunkban mindig akadnak különös barátságok. Biztosan emlékeztek rá, hogy Remco Béla Caruso nevű kandúrunknak kutyái voltak. Most a megmaradt futókacsánk (A testvérét elvitte a róka. Megint.) beköltözött Zsuzsikához. Ezzel nem is volna baj, csakhogy nem hajlandó kijönni és folytatni a munkaköri leírásában szereplő tevékenységet, miszerint csigát szedni. Ő hápog  malacnak, a malac visszaröfög, mintha csak társalkodónőt kapott volna. Amúgy a kacsa egyelőre a Gabi névre hallgat, mert nem tudjuk, hogy fiú-e vagy lány, és ezzel névvel bármelyik lehet:-)


Szerencsére sokat van nálunk kisunokánk is, aki fiatal kora ellenére szakmát kezdett el tanulni, elhatározta, hogy kályhás lesz.

Alaposan kipucolom a tisztítónyílást:-)

Azt hiszem, így már jó lesz!:-) Én legalább is már elég koszos vagyok.:-)