2017. október 2., hétfő

Szüreti felvonulás


Ha szeptember vége, akkor szüret. Ha meg szüret, akkor szüreti felvonulás. Ha szüreti felvonulás, akkor lovaskocsik és traktorok, meg dudaszó, meg népdalok, meg táncok! Legalábbis nálunk, Bárdudvarnokon.:-)
Lajos barátunk idén nagyon büszke volt: Dada 2 lovaskocsival képviseltette magát a felvonuláson. (Ha teljesen őszinte akarok lenni, összesen 2 lovaskocsi volt, és mindkettő Dadáról.) Ugyanis elkészült a kocsink felújítása! Csepp üröm az örömben, hogy ez annyi időt vett el Drágámtól, hogy nem maradt Gizi felkészítésére (csak egyszer-kétszer volt idő kikocsizni, de egy ilyen zajos, hosszú menetre nem akartuk megkockáztatni, hogy valami ne klappoljon, ne legyen 100 százalékig üzembiztos), így aztán kölcsönlóval indultunk, Lajos barátunk Dollár nevű lovával.
Aki nem ismerné, hogy milyen is egy ilyen szüreti felvonulás: a bíró és a bíróné kocsira ülnek, végigjárják a falut a kisbíró kíséretében, aki rímbe szedve kidobolja a tavalyi év óta történteket, hogy mindenki értesüljön. Ezután falu kis néptánc csoportja rövid műsort ad dudaszóra. Ezt a falu több pontján megismétlik, ahová a kisbíró "dobolja össze" a népeket. A falu összegyűlt lakosai pedig borral, süteménnyel kínálják az ünneplő társaságot. Igen jó hangulatú menet állt össze a gyönyörű szeptember végi napsütésben.

Az esemény képekben:

Lajos barátunk befogásának szakszerűségét Zente unokánk személyesen felügyelte:-)

A dadai "nagykanyar"

A gazda és a gazd'asszony a kocsin

Lajosunk az unokánkat fuvarozta

Érkezés a Petörke völgyhöz

Várakozás a bíróra és a bírónéra
A második állomás

Gyűlik a nép

A táncosok a kisbíróval



Perdül a szoknya


A háttérben Európa egyik legszebb óvodája, a bárdudvarnoki óvoda
Annyira könnyű a fogathajtás, hogy akár egy gyerek is képes rá:-)

Zente belekezdett a fogathajtás elsajátításába:-)
Határozottan tartja a gyeplőt, jövőre már ő hajt!:-)
 A felvonulás az iskolánál ért véget, ahol az ovisok, majd az iskolások adtak műsort. Utána táncház dudaszóra az iskolaudvaron a falu népével, majd vacsora, és végül a szüreti bál koronázta meg a napot.

Mi magunk másnap kezdtük el a szüretet: leszedtük az összes almánkat, kb. 7 mázsa lett. A nagyját lepréseltetjük almalének, valamennyit elraktunk a pincébe télre. Összeszedtem a diót is, csak nagyjából, mert az is potyog még, lesz mit összeszedni. Imádom a meleg őszi napsütésben a diót keresgélni a fűben, a legelőn sétálgatva. Ilyenkor sokszor a Fanni és a Gizi elkísér. Segítenek.:-)
De nem csak diót szedtem, hanem gombát is a legelőn, csiperkét:


Gergő, Dalma, Balázs, köszönjük a képeket és a rengeteg segítséget az almaszürethez.:-)

2017. szeptember 19., kedd

Jurtaszínház Dadán


Hogy mit lehet csinálni egy ilyen esős-szeles hétvégén? Hát jurtaszínházat, mi mást?!:-)

Ahogyan az már lenni szokott, többszöri újratervezés után valósult meg színész barátaink előadása a Szarkafészekben. Először az időpont változott (valamelyiküknek nem volt jó az ezt megelőző hétvége). Most viszont más vendégeink is voltak, így a jurtában kellett aludniuk. Valószínűleg innen jött az ötlet, hogy akkor legyen az előadás a jurtában. Így aztán a Nyugati Terasz Színház helyett Jurtaszínház lett! Ami több ok miatt is igen jó megoldás volt: egyszerűen fantasztikus volt a kerek tér a színházhoz. A viszonylag kis tér miatt pedig egészen személyes lett a hangulat, szó szerint közel kerültünk az előadáshoz, szinte bele. Ebből következően egészen zártkörű lett a dolog, hiszen mindössze két ágy állt rendelkezésre  nézőtérnek. A másik ok pedig az időjárás volt: a szombat esti zivatar igen kellemetlen lett volna, hiszen a nyugati terasz nézőtere az udvar. Nem hiszem, hogy "apró, elhanyagolható körülmény"  volna a szakadó eső, 12 fok a színházi élmény szempontjából.:-)

Az előadás  R.D. Laing: Tényleg szeretsz...? című  művének részleteiből állt össze. Minden szempontból nagy élmény volt: a hely szelleme, különlegessége, a kis közönség/közösség, a derűs légkör, a darab finom humora, iróniája, mindannyiunkat érintő témái,  a színészek nagyszerű játéka, a kinti borongós hideg és a benti lágy, meleg fények kontrasztja, az alkalmat lezáró baráti beszélgetés a nézőket, színészeket ért benyomásokról, érzésekről.

A műsor keretét az alábbi idézet adta (ezzel kezdődött és fejeződött be), amely engem személy szerint nagyon eltalált. Nap, mint nap érzem ezt az emberek között:

"Játszanak. Megjátsszák azt, hogy nem játszanak. 
Ha jelét adom, hogy tudom, hogy játszanak, 
megszegem a szabályokat, és büntetést kapok. 
El kell játszanom velük a játékukat, hogy 
nem tudom, hogy tudom, hogy játszunk."

Természetesen színházi büfé is volt, az etno-romkocsmában.

Színésznek tej???:-)

Nem a szokásos színházi büfékínálat!:-)
(Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez az előző esti vacsora volt a színészbüfében.)
Hívogató fény a jurtából

A közönség gyülekezik. Ezúttal nélkülöznünk kellett a ruhatárat és a jegyszedő nénikéket..-)

Diszkrét fények az előadás előtt
A nézőtér (bal páholy), illetve a "főrendező úr":-)

"Tényleg szeretsz...?"



"Jobb páholy":-)

Az előadás végi  kötetlen beszélgetés: a nézők és a színészek megosztották gondolataikat, benyomásaikat a szokatlan performance kapcsán. 
Színészeink



Egyszóval nagyszerű este volt! Remélem lesz még előadás a Jurtaszínházban!

További történések mifelénk:
Folyik az élet a Szarkafészekben, vendégek jönnek-mennek. És reméljük, hogy mind jól érzik magukat!:-)
Gizi a "kétszemélyes":-)

Futás!:-)


Lassan végéhez ér  a lovaskocsi felújítás is, Drágám sokat dolgozik rajta. Mondjuk muszáj is, mert a jövő hét végén lesz a szüreti felvonulás, ahová már kocsin szeretnénk menni, ahogy az már egy lótulajdonostól elvárható.:-)

Minden alkatrész lefestve, lezsírozva

Száradás
Ha elkészül, természetesen teszek fel képeket a kocsiról.

Gazdaságunkban mindig akadnak különös barátságok. Biztosan emlékeztek rá, hogy Remco Béla Caruso nevű kandúrunknak kutyái voltak. Most a megmaradt futókacsánk (A testvérét elvitte a róka. Megint.) beköltözött Zsuzsikához. Ezzel nem is volna baj, csakhogy nem hajlandó kijönni és folytatni a munkaköri leírásában szereplő tevékenységet, miszerint csigát szedni. Ő hápog  malacnak, a malac visszaröfög, mintha csak társalkodónőt kapott volna. Amúgy a kacsa egyelőre a Gabi névre hallgat, mert nem tudjuk, hogy fiú-e vagy lány, és ezzel névvel bármelyik lehet:-)


Szerencsére sokat van nálunk kisunokánk is, aki fiatal kora ellenére szakmát kezdett el tanulni, elhatározta, hogy kályhás lesz.

Alaposan kipucolom a tisztítónyílást:-)

Azt hiszem, így már jó lesz!:-) Én legalább is már elég koszos vagyok.:-) 


2017. szeptember 3., vasárnap

Szarkafészek a tv-ben! (Frissítve.)


A nyár elején forgatócsoport járt a Szarkafészekben. A Szerelmes földrajz sorozat egyik részében Bozsik Yvette neki kedves helyekre kalauzolva mesél magáról, múltjáról, terveiről. Így jutottak el hozzánk is, ahol a művésznő mindig szívesen látott barát és vendég. A film második felében látható az itt készült felvétel, beszélgetés.

Íme a teljes epizód:

Szerelmes földrajz- Bozsik Yvette
(Katt a linkre.)


Szerelmes földrajz A vidéki lány - Bozsik Yvette
26 perc
Bozsik Yvette táncművész, koreográfus, rendező így vezeti be a Szerelmes földrajz adását:
"Két csodálatos, fontos és meghatározó hely van most az életemben. Az egyik szülővárosom, Szolnok és környéke. Így Tápiószele, ahol gyermekkoromban nevelkedtem, ahol nagyszüleim éltek. A másik hely pedig, ahol mostanában rengeteget dolgozom és amely talán egy új élet kezdete: Kaposvár. És persze még ott van a környékén Kaposdada, ahol sokszor vagyok fiammal, Mirkóval és párommal, Iványi Marcell filmrendező-producerrel. Ő lesz az útitársam. Tíz éve dolgozunk és élünk együtt. Mindenben számíthatok rá. Olyan társ ő, aki emberileg és szakmailag is támaszom.


Ezt a képet drón készítette a Szarkafészekről, csak úgy, mint az alábbi felvételeket is.
Készültek drón felvételek is, amikből összevág Marcell barátunk egy kis filmet, és amelyet közreadunk majd itt is. Addig is legyen egy rövidke rész a Szarkafészekről madártávlatból:

video


2017. augusztus 24., csütörtök

Augusztusi pillanatképek


Lassan múlik a nyár, (bár a hőmérsékleten ez nem látszik), de még mindig szezon van, sok munkával. Érik a paradicsom, a körte, alma, kiszedtük a hagymát és lassan a padlizsán is termőre fordul.
Az idén szinte csak koktélparadicsom palántánk volt, így befőzés helyett aszalva tesszük el. Egy részét olívaolajban, kakukkfűvel, bazsalikommal.

Szárad a sok apró szelet
Ugye milyen egy multifunkciós lovaskocsit vettünk? Mindenre jó.:-)

No, mennyi körtét kell szedni?

Hagyma csak ennyi lett, a nagyját még zöldhagymaként megettük.:-)
Na, de nem csak munkával töltjük a nyarat! Voltunk két hete "Hegybúcsún", ami nagyon szép hagyomány olyan településeken, ahol vannak szőlők, borosgazdák. Nálunk pedig vannak, nem is akármilyenek!:-) És amióta ezt felfedeztük, szinte kizárólag helyi bort iszunk, nem csak lokálpatriotizmusból, hanem mert igen kiváló borok teremnek mifelénk. Főleg a fehérek kiválóak (olaszrizling, rajnai rizling, chardonnay), de a vörösek is jók. A búcsú misével kezdődik, ahol kérik a Teremtőt áldásért, jó termésért. Aztán persze borozgatás jön, közös ebéddel, vacsorával, estébe nyúlóan. És  sok-sok beszélgetéssel: kivel mi történt a közelmúltban, hogy mutatkozik a termés, stb. Ennek a rendezvénynek a másik fele a novemberi bor és pálinkamustra, ahol hálát adnak a jó termésért, finom borokért, jó pálinkáért.  Nagyon szeretjük ezeket az ünnepeket, összehozza az embereket, a közösséget. És mi "gyüttmentek" ilyenkor ismerhetjük meg a falubelieket, a hagyományokat, a szokásokat. Ilyenkor hallunk arról, hogy is éltek régen az emberek errefelé, ilyenkor kapunk tanácsokat, ilyenkor hallunk ízes somogyi beszédet, régies kifejezéseket, vicces történeteket. Szóval igazi mulatságok ezek, étellel-itallal, zenével, tánccal, sokkal többet érnek az ilyenek bármilyen fesztiválnál. Ilyen élmény városban nem éri az embert.:-) (Sajnos fényképek nem készültek, pedig gyönyörű volt a környezet is.:-(()

Aztán itt volt az augusztus 20.-i ünnep, ami egyrészt az államalapítás ünnepe, másrészt Szent István ünnepe, első királyunké. Ehhez a naphoz is kapcsolódik hagyomány: az új kenyér ünnepe, amiről a katolikus misén kenyérszenteléssel emlékeznek meg. Ez is hálaadás az Istennek a termésért, az életet adó kenyérért. Idén a kenyérszentelésre mi sütöttük az új kenyeret  kemencében. A mise elején kitették a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyeret, majd a mise végén megáldották, felvágták és szétosztották. Nagyon jó érzés volt látni, ahogyan az emberek szinte áhítattal vitték a tenyerükön  a még meleg kenyeret és jó érzés volt a köszönetüket fogadni, jó érzés volt hozzájárulni valamivel az ünnephez.  Az egyik néni meg is könnyezte, hogy gyerekkora óta nem evett meleg, kemencében sült kenyeret. Sajnos fotó erről sem készült, pedig nagyon szép volt az oltár előtt, fehér abroszon  a 2-3 kg közötti kerek kenyér, szalaggal átkötve. De mutatok egy régebbi képet kenyereinkről.

Ezek voltak az első kenyerek


Aztán mi is szerveztünk rendezvényt (no itt nem a majd heti rendszerességgel történő  kemencézésről beszélek), megvolt az 1. Dadai Filmklub. Sajnos az előkészítés nem ment simán, úgyhogy egyelőre igen kevés nézőt tudtunk meghívni (tulajdonképpen aznap délután szóltunk pár barátunknak), de sebaj, azok annál lelkesebbek voltak! (A következőnél előrelátóbbak leszünk.) A helyszín ez alkalommal az etno-romkocsma volt, tekintettel az igen hűvös estére. (Eredetileg az istállófalra akartunk vetíteni, és az udvarban lett volna.) A film Frederico Fellini: Amarcord-ja volt, az örök klasszikus, igazi etno-romkocsmába való alkotás. (A következő filmklub téma a "Sörgyári capriccio" lesz, Jirí Menzeltől.)


Az előkészületek

Rövid bevezető, ahogyan az márcsak egy etno-romkocsmához illik: egy pohár borral a kézben:-)

A kicsiny, ám annál lelkesebb közönség:-)

Ez amolyan afrika-feeling: szúnyogháló a moziajtón:-)
Üres nézőtér, vetítés után
Tervben van a Szarkafészekben egy színházi produkció is, lelkes színészeink előadása lesz szeptember elején a nyugati teraszon. Úgy tűnik, mégsem pajtaszínház lesz (az amúgy is olyan snassz), hanem Nyugati Terasz Színház.:-)

2017. augusztus 8., kedd

...és kész a Szarkafészek Jurtaszállás!!!



Nagy munkán vagyunk túl és még messze a vége. De áll a jurta és berendezve!:-)
(A fürdőház és a végleges közösségi konyha még várat magára, de ez már csak részletkérdés.:-))
Néhány kép a belülről:

Éjjel az ágyból lehet csillagokat fürkészni:-)

Komód a pakoláshoz

Nehéz befogni a teljes teret
 És elkészült az ideiglenes (kvázi "tábori") konyha (leendő etno-romkocsma):


Nagyanyám kredence

És a Jurtaszállás vendégfogadásra készen:








Az első vendégek ma veszik birtokba, remélem jól fogják magukat érezni!

A foglalás részletei a Szarkafészek Vendégház és Kisgazdaság honlapján:
www.szarkafeszek.hu


Elkészült a jurtaállításról készült kisfilm, nézzétek meg:

https://www.youtube.com/watch?v=p2va3ln--SY&feature=youtu.be


Héra, a kiscsacsi szépen növöget, nagyon kedves jószág, bújós, mint az anyukája:



 
Megállok a magam lábán:-)
 
Egy kis legelészés

Gizike