2016. augusztus 2., kedd

Indul a kemence projekt!:-)


A Facebook-on már közhírré tettem, itt most pótolom a hiányosságot: elkezdtük (helyesebben Drágám elkezdte) építeni a kemencét.
Az első "kapavágás" (ásóval):-)

A kőkemény földet be kellett locsolni az ásához

"Önkénteseink" munkában, azaz bármiből lehet "legjobb játék":-)

Lassan telik a talicska

Józsi barátunk (és az ő betonkeverője) segít az alap betonozásban

Alakul az alap

Fejlámpával fejeztük be, kapkodva  vihar előtt

Éééés kész!:-)

Az alap már kész, most éppen a kötési időt várjuk.
Az alábbi kép kicsit megtévesztő lehet, ez csupán egy pillanatkép, nem folyamatot ábrázol.:-) Drágám felszerelte az új függőágyakat, amivel vendégeink pihenését még élvezetesebbé próbáljuk tenni. (Azért néha mi is pihenünk bennünk, kiváló találmány!:-)

Mi mindenre nem jó egy diófa!:-)
Pécsett már épített a Zuram egy kemencét, annak mása készül most Dadán. Az annyira jól sikerült, olyan kifogástalanul működött, hogy úgy döntöttünk, nem kísérletezünk más megoldással, maradunk a jól bevált típusnál.

Nem sok látszik belőle, de ez volt a pécsi kemencénk
A kemence mellé egy nyitott konyha, kemencéző udvar is készül a régi fészerből, amit nagy nehezen vasárnap sikerült kipakolni. (A fészer eddig raktárként működött.) Ebben helyet kap a sparheltünk, mosogató, italhűtő, nagyanyám régi konyhaszekrénye, konyhaasztala, sok-sok régi paraszti, múltidéző tárgy. A helység időközben átneveződött kocsmára, mert amolyan vidéki "etno-romkocsma" jellege lesz.

Ez volt a kiindulási állapot. Innen szép nyerni, nem?!:-)

Ennyi maradt
Innen még kivisszük a két asztalt, a fal mellé kerül a sparhelt, bekötjük a kéménybe, kijavítjuk a hátfalat, elbontjuk az elválasztó falat. Kap egy tégla vagy cementlap aljzatot, építünk egy pultot mosogatóval és jöhet a berendezés. 

Szerencsére volt segítségünk: lányunk barátja és rég nem látott holland barátaink:

Újra Dadán!:-)
Úgy látszik, ez már hagyomány Jeroen barátunknál, hogy minden nyáron meglátogatnak minket, a mi legnagyobb örömünkre. Görögországból biciklivel érkeztek Magyarországra, és innen Szicíliába kerekeznek. "Ez az élet, Babolcsai néni!"

Idén sem hiszem, hogy hosszabb útra tudnánk menni, de azért 1-1 csavargás belefér az időnkbe. (Lám, lám, ilyen az, ha az embernek nincs 3 tehene.:-) (Csak 2 fejős kecskéje.:-)
Néhány kép telefonnal:

Gém egy közeli halastónál


Nem tudom, hogy mennyire tudjátok kivenni, Bányán, az egyik háznál a kerti budira szerelték fel a parabola antennát:-)
Vajon milyen lehet a "vétel"?:-)

Élvezzük a nyarat, már végre a Petörkére is lejutottunk úszni. Drágám egyik reggel, egy halálos 1/2 5-ös felkeléstől sem visszariadva, kiment gombázni és 2 kosár vargányával, no meg 1 db szarvasgombával tért vissza nem kis (értehető) büszkeséggel. Készült zselici gombaleves, szarvasgombás pesto, a többi gombát pedig leszárítottuk nehezebb napokra.:-)

Igazi gombaszárogató idő volt tegnap:-)

Házi készítésű szárítókeret
Poénkodtunk, amikor csináltuk, hogy vajon hány like-ot kapna, (ha lefilmeztük volna és felraktuk volna a Youtube-ra), hogyan készült ablakkeretből, szúnyoghálóból a szárító alkalmatosságunk kb. 15 perc alatt.:-) Most kaptam egy remek profi tűzőgépet (azt a kárpitos fajtát), amivel ez gyerekjáték volt.

A végére maradt egy új hír: a Szarkafészek kutyafalkája újabb taggal bővült! Íme Turán a magyar agár.
1,5 éves, kan

Gyönyörű, nem?!:-)
Hamar felvette a "dadai ritmust"

Nagyon barátságos, szelíd, kedves

Profilból
Minek jött ez ide?:-)
Azt reméljük, ezzel a róka tyúklopási szériának vége, most aztán emberére (kutyájára) akad Turán személyében. Az biztos, nem lesz esélye elfutni előle. Az eredeti neve Vulkán volt, de átneveztük egy hasonló hangzású, ám sokkal méltóbb, kifejezőbb névre. Reméljük megszokja.

2016. július 10., vasárnap

Rönöki kirándulás


A múlt hét elején a másik kirándulás Rönököt vette célba, szintén "szakmai" érdeklődésből (is). Ha emlékeztek még, belga házaspár vásárolta meg két tehenünket: Bertát és Rózát. Levélben érdeklődtünk már utánuk, de szilárd elhatározásunk volt, hogy személyesen is meglátogatjuk őket. Arról nem is beszélve, hogy a belga pár nagyon szimpatikus volt már az első pillanattól, így látni szerettük volna, hogy mit is hoztak ők létre az Őrségben. (A világhálón természetesen megnéztük, amit feltett Leen és Wouter.)
Hát kérem, erre szokták mondani, hogy nem semmi!:-) Hihetetlenül sok munka van mögöttük. És még mennyi előttük.:-)
Kati 

Kukucs!

Berta


"Libasorban"

A legelőn

Szeretet



Ami még nagyon érdekelt minket, az Wouterék "hobbitháza" volt. Azt sajnos nem tudtuk megnézni, mert éppen vendég lakta (szerencsére).:-) De a készülő új vályog vendégházukat igen.

Lencsiház:-)

Galéria

Nappali-étkező

Nádtető

A ház leendő szíve

"Beépített bútor"

A konyha
Wouterék kiváló sajtot készítenek a jersey-k tejéből, amit főleg panzióknak értékesítenek. Aztán ott van még a "bio"kertjük, amiből mindenféle zöldségfélét kínálnak, főként azt is panzióknak.

Mindent ketten csinálnak, a házakat is ők építették az alaptól a tetőig. Ha azt mondom hihetetlen, nem túlzok, ugye?:-)

2016. július 7., csütörtök

Irány Bőszénfa!


A hét elején 2 szakmai jellegű, úgynevezett tanulmányi kirándulást tettünk, egyet Bőszénfára és egyet Rönökre. Nekünk ezek a kiruccanások egyben a "nyaralást" is jelentik, hiszen szezon lévén, nem tudunk elutazni sehova. A vendégházban egymást érik a vendégek (ez itt a dicsekvés helye:-), másrészt elkezdtük fejni a kecskéinket, így csak napközben tudunk "elszökni".

Tehát Bőszénfa. A Szarvasfarm bemutatkozót szervezett partnereinek, olyanoknak, akik kapcsolatban vannak a régióba érkező turistákkal. Remek gondolat. Nekünk, akik a Zselicben vendéglátással foglalkozunk, ismernünk kell egymást. Ismernünk és együttműködnünk. Hogy miért? Mert ez mindenkinek jó: ismerjük és ajánljuk egymást. a szállásadók a programokat, a programok szervezői a szállásadókat. (Hogy saját mondásomat idézzem: az sosem baj, ha mindenkinek jó!:-) A lényeg: aki ide érkezik a Zselicbe, találjon megfelelő szállást, igényes időtöltést, finom ételeket, lássa és vigye hírét. hogy milyen gyönyörű, izgalmas és finom itt minden. Már régóta partnerei vagyunk a Katica Tanyának, kölcsönösen ajánlva, népszerűsítve egymást. A vendégeinknek jó, mert kedvezményt kapnak a Tanyán a tőlünk kapott kuponnal, akiket ők küldenek, azoknak mi adunk kedvezményt a szállás árából.  A vendég mindenképpen jól jár és rajta keresztül mi is. (Mert az nem baj, ha mindenkinek jó!:-)
Ha vendég érkezik a Szarkafészekbe, nagy valószínűséggel rákérdez: mit érdemes itt megnézni, hova érdemes elmenni, hol tud megebédelni, stb.? Ebből kiindulva elmentünk néhány környező étterembe, hogy megtudjuk, ajánlhatjuk-e jó szívvel. Aztán tavaly nyáron elmentünk a Zselici Csillagparkba, hogy lássuk, milyen is, mekkora korú gyerekkel érdemes odamenni, milyen programok vannak. (A honlapunkon igyekeztem a környék lehető legszélesebb programkínálatát megjeleníteni, ezzel is segíteni az idelátogatókat idejük tartalmas eltöltésében.) És persze terveztük, hogy a Bőszénfai Szarvasfarmot is meglátogatjuk. Hát most adott volt a meghívás. A teljes látogatói programot megismerhettük: kezdve az állatsimogatón, a sétakocsikázáson, a trófea kiállításon át, az ebédig. Traktorozni is elmehettünk volna, de inkább beszélgettünk, ötleteltünk, de erről később. Fényképezőgépet persze elfelejtettünk vinni, de szarkavári barátaink szerencsére nem, így az ő képeiket mutatom, illetve amit a telefonommal csináltam.

Az állatsimogató igazi élmény volt, még nekünk is, pedig mi aztán tényleg testközelben élünk az állatokkal. Ahogyan háziállataink jönnek egy kis szeretetért, simogatásért, hát úgy jönnek itt a nagyvadak. Félelmetes  és egyben lenyűgöző, ahogyan a szarvasbika, tekintélyt parancsoló agancskoronájával a fején, jön az emberek közelébe.

Talán már túl közel is van?!:-)
Ugye milyen kíváncsi:-) 

Ezt nevezem közelségnek:-)


Bambi:-)
Bambi apukája?:-)
Törpekecskék



Kukucs!


A lovaskocsizást szintén élveztük, Drágámnak nem sok kell a boldogsághoz: egy kis lószag, két hatalmas fenék.:-) (No nem kell félreérteni, a lovak fenekére gondolok.:-)
A táj... Arról meg tényleg nem lehet szuperlatívuszok nélkül beszélni. Aki már járt a Dél-Zselicben, az tudja mire gondolok.:-) Aki meg még nem, az meg jöjjön és nézze meg!:-)

A hintó előállt!

Bocsánat, a hintók!:-)

Na, erről a tájról beszélek:-)

Meg erről

Hát nem gyönyörű?!

A két fenék sem utolsó látvány:-)


Közben Drágám eszmétcserél a lovakról Jóska bácsival


A trófea tárlat kicsit elkalauzol bennünket a szarvasok birodalmába, életükbe. És egy picit a vadászat rejtelmeibe.
Érdekes dolog ez a vadászat. Kicsit felemásak az érzéseim vele kapcsolatban. Széchenyi Zsigmond fogalmazta meg a legfrappánsabban a lényegét: "A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás."

Így növekszik az agancs 6-7 éven keresztül


És az ebéd? Hát az valami isteni volt, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek a Zselicvad éttermet. Zöldséglevest ettünk vadhús gombóccal, rókagombával, aztán vaddisznópörköltet vagy fokhagymás bivalyt, ki-ki kedve szerint. A bivaly omlós volt, mint a vaj, egy barnamártás szerű fokhagymás szószban.

A traktorozásra nem mentünk el végül, mert néhányunknak már nem volt több ideje. Mi "maradók" pedig inkább leültünk, hogy megbeszéljük, hogy hogyan lehetne még több embert megismertetni a Zselic csodáival, hogyan lehetne komolyabb hírverést csinálni a környék látnivalóinak, szálláshelyeinek.
Egymást eddig is ajánlottuk. már aki ismerte a másikat. Ha például nálunk érdeklődik valaki szálláshely felől, de mi már foglaltak vagyunk, akkor kapásból szoktuk ajánlani a Kamilla Vendégházat vagy a Hotel Szarkavárat. Ezt a Balatonon állítólag jutalékért szokták megtenni (ezt most hallottam), itt a Zselicben meg egyszerűen csak azért, mert így kell. Ez teljesen érdek nélküli és kölcsönös. Illetve az érdek az, hogy a vendég találjon szállást és érezze jól magát. Hátha jó hírét viszi a környéknek.:-)