2017. április 5., szerda

Kezdhetném megint úgy,


...hogy kitört a tavasz! De ezt mindenki látja, meg aztán borzasztóan közhelyes is lenne. (Itt jegyzem meg, hogy nagyon nehéz közhelyek nélkül írni arról, ami most a természetben zajlik. Nem írni róla meg nem lehet!:-) Mert kitört, mindenen végigsöpört, mindent végigszórt virággal, mézédes illattal, madárdal orgiával. Bármely érzékszervedet kapcsolnád ki, az összes többivel érzékelned kell! Igen így: kell! Nem kikerülhető, nem figyelmen kívül hagyható. Arra jutottam, hogy a tavasz egy nagyon erőszakos évszak, de úgy, ahogyan egy szerelemes ember gyengéden erőszakos  párjával, mert azt akarja, (igenis akarja!), hogy létrejöjjön a találkozás, az örömteli együttlét és ebből nem enged. Hát valahogy ilyen ez a tavasz: gyönyörű, illatos, sokat ígérő, igéző, szerelmetes!

A tavaszi képek is közhelyesek, de sebaj! Éljenek a gyönyörű közhelyek!:-)

A dekorációk felső foka: egy csokor erdei virág

A tájépítészet felsőfoka: virágzó cseresznyefa
(és ebből még a körülötte szétszórt profán tárgyak sem vesznek el semmit)

Almafa virág
És, hogy mi a helyzet az állatvilággal? No, hát az, hogy igyekszik lépést tartani. És úgy tűnik sikerrel. A Szarkafészekben legalábbis.:-)
Megszülettek a kisnyuszik, nehogy húsvétkor gond legyen a hímestojás szállítás körül.:-)

Nagy a tülekedés a mama körül

A leendő "logisztikai központ":-)
Kikeltek a kiscsibék, hogy teljes legyen a húsvéti "szereplőgárda".:-)

Castingra várva

A szerencsés kiválasztottak
És ha már az új jövevényeknél tartunk, megérkezett a Szarkafészek legújabb lakója: Zsuzsika! Ő ugyan nem tartozik a húsvéti ünnepkörhöz (legalábbis egyelőre nem:-), hacsak úgy nem, hogy nekünk ajándék, mintha a nyuszi hozta volna húsvétra. (Na most aztán jól belekevertem az egész "állatkertet" a húsvétba.) 


Zsuzsika
Erről beugrott egy szólás: "csak nézett, mint a vett malac a téglaólban":-)
Na, ez olyan!:-)

Zsuzsika és az ő vacsorája
Zsuzsikát meg szeretnénk tartani, sőt, kap egy csinos, rangban, korban hozzáillő vőlegényt, akivel családot fognak alapítani. Vesznek a CSOK-ból egy szép, takaros téglaólat és ottan fognak éldegélni, nevelgetni születendő malacaikat a mi legnagyobb boldogságunkra. Rengeteg savónk marad a sajtokból, kár lenne veszni hagyni, amikor hasznosulhat malaceleség formájában.

A többi állatunk is élvezi a tavaszt, néhány kép:



Kacsapihenő

Bizony, Flóránk már ekkora
Flórának került gazdája, addig is szép nagy kifutón élvezi a jó időt és várja leendő, szerető gazdáját. (Piroska, mondom nagyon várja.:-) 

2017. március 1., szerda

Újra itt vagyunk: a tavasz és én!:-)


Mire a blogíráshoz értem, kitört a tavasz! Hurrrrrráááááááááááá!!!!!
Új évszak, új élet, új tervek! Az új élet az unokánké, akit szintén a tavasz hozott. Bizony, bizony! Büszke, boldog nagyszülők lettünk.
Az új tervekről egyelőre csak annyit: bővítést tervezünk, kinőttük a vendégházat. (Ez itt megint a dicsekvés helye.:-)

Mivel a friss tavaszi  blogbejegyzést is majdnem lekéstem, így a csodaszépnek szánt nyitóképem alanya kicsit elhervadt. Addig halasztgattam a lefényképezését (pedig már február közepén kinyílott), hogy igencsak elöregedett a tavasz hírnöke.(Ami a mi esetünkben nem is a hóvirág volt, hanem az általam nagyon szeretett törpeárvácska.) Mivel ez egy realista blog (jó, nem kevés idealizmussal fűszerezve), ezért felkerült így, kissé megcsúnyulva.

A kis kókatag

Kihajtott a kipusztultnak hitt metélő fokhagymánk is

A snidling is elindult, várva, hogy a krémsajtunk ízesítője lehessen
Nem csak a növények nőnek, hanem az állatok is, így Flóra is, aki eladósorba került. (Tényleg, nem szeretne valaki egy bájos jersey üszőborjú büszke gazdája lenni? Most lehetne!:-)

Helló!:-)

Ugye milyen jó kiállású?

És hajlékony!:-) És cicás!:-)
 Fannink szépen teszi a dolgát, így beindult a sajt és tejtermékgyártás. Persze szigorúan saját célra.

Füstölt sajt

Diós
És új "mezőgazdasági projektbe" kezdtünk. Vesztemre az egyik étteremben olyan ételt választottam, amihez édesburgonya püré volt a köret (tonkababbal) és azonnali függőség alakult ki az említett zöldségfélétől. Azóta rendszeresen készítek belőle ételeket. Néha csak elég drágán lehet hozzájutni, így elhatároztam, hogy megpróbálkozunk a termesztésével. Utána olvastam a neten, nem tűnik nehéz dolognak. Majd beszámolok az eredményekről. (Főleg ha lesznek.:-)


És a végére egy téli csendélet a kutyákról. Amikor azok a nagy, tartós  fagyok voltak, akkor bent alhattak az előszobában, mert túl hidegnek és szellősnek találtuk a pajtát.

Ez az élet Babocsai néni!:-)

2017. január 4., szerda

És megint a kemence, avagy a malacnak nem volt szerencséje:-)


Nekünk viszont igen, mert volt szerencsénk egy fél malackát (meg még 2 combot, mert ugye egy malacnak sohasem lehet elég combja:-) vásárolni, hogy a szilveszteri vacsora méltó legyen az igen szerencsés óévünkhöz. No meg, hogy szomszédainkat, barátainkat is részesíthessük a kemence áldásaiból. (Ahogyan mondani szoktam: az sohasem baj, ha mindenkinek jó!:-)
Szóval 30-án befűszereztem a malackát, óvatosan, hogy a bőrét ne érje semmi, viszont alaposan a bőre alá nyúlva, hogy sehol se legyen ízetlen. Drágám szilveszter délutánján alaposan felfűtötte a kemencét és kezdetét vette a mulatság. Igen, kint az udvaron, a mínusz 5-6 fokban ácsorogva (pálinkázva), beszélgetve, malackát sörrel locsolgatva, várva, hogy elkészüljön a vacsora.
Csak annyit mondok, hogy megérte várni.
Íme néhány fotó (szigorúan csak a kemencéről, malackáról, a személyiségi jogokat tiszteletben tartva) bizonyságul.:-)

Ez már a végeredmény.

A malacka, hogy ne legyen egyedül, kapott némi köretet.


Már a tűztérben

Na, ennyit a Drágám személyiségi jogairól:-)

És kész! (De hová tűnt az egyik comb?):-)

Ételosztás
 Ugye, hogy gyönyörű lett?! Hogy ízéről ne is beszéljünk: a húsa ízes, omlós, a bőre fényes, ropogós. Hát mostantól már a malacsült is bekerült a "repertoárba".:-)

2016. december 6., kedd

Lassie (Remco Hamvas Béla Caruso) hazatért!!!


Hát igen, Kedves Olvasóim, hazatért Remco (Hamvas) Béla Caruso (barátainak röviden Béla)!:-) Öröm, bódottá! (Ja, és megint a "Mitulát báti hotta":-).) Még februárban tűnt el, ahogyan azt egy márciusi bejegyzésben szomorúan el is meséltem. Akkor azt reméltem, hogy csak "benősült" valahová.:-) Ha így volt, nos akkor vége lett a mézes heteknek, mert tegnap reggel megjelent.:-) Drágám nem hitt a szemének, illetve azt hitte, hogy egy idegen macska és meg is próbálta elhessegetni (szerencsére sikertelenül). De nem ment, sőt, dörgölőzni kezdett a kutyáihoz, mint régen. Innen már nem volt kétséges a kiléte. Olyan macska, akinek kutyái vannak, nos olyan macska csak egy van: Béla. Sajnos nem mesélte el, hogy merre járt 9 hónapon keresztül. Lehet, hogy a büszkesége nem engedi, hogy rosszul sikerült párkapcsolatának részleteit megossza velünk, lehet, hogy még túl friss a szakítás ejtette seb.:-) Az biztos, hogy jó dolga volt, akárhol is volt eddig, mert nem csak hogy sérülései nincsenek, vagy éhezés nyomait hordozná, sőt inkább kicsit túlsúlyos. (Hogy Drágámat idézzem: akkor a feje, mint egy gázóra:-) Szőre fényes, hibátlan. Az a legvalószínűbb, hogy kóborlása során valaki megtalálta, gazdátlannak hitte és befogta.

A viszontlátás öröme
Ne vakuzz a szemembe!:-)
(Tényleg nagy lett a feje (is)):-)

Anya és fia újra együtt
(Itt látszik, mekkorára cseperedett Béla barátunk.)


Egy biztos: nem jöhetett nagyon messziről, mert kiváló kondíciója megmaradt, teste sérülésmentes, szőre gondozott. Végig valahol a közelünkben lehetett.

Még nincs vége az örömhírek sorának: megérkeztek a legújabb futókacsáink. Ők tulajdonképpen Lajos barátunkéi, mert annyira megszerették őket (naponta többször átmentek hozzájuk is csigázni), hogy már nekik is hiányzott a folyamatos hápogás, szinkron "vigyázzfutás", vicces esés-kelésük, így vettek kettőt azzal, hogy lakjanak nálunk.:-) A Zuram mondta, hogy nem tud garanciát vállalni az életükért, hiszen valami átokféle ül a mi kacsáinkon, előbb-utóbb rókagyomorban végzik, minden óvintézkedés ellenére. Lajosék vállalták a kockázatot, így a mi vigasztalhatatlan özvegy kacsánk újra férjet kapott ("meghalt a király - éljen a király!":-) és egy barátnőt is.:-) (Vagy konkurenciát?:-)

Újra hárman!

Kacsa (liba)sor:-)


Itt jegyzem meg: az újdonsült férj sokkal mutatósabb, mint a "néhai".:-) Az új barátnő is.:-)

A bejegyzést néhány dadai őszi képpel zárom:

Erre mondják, hogy aranyló őszi lomb?:-)




Idén kicsit sok kakasunk lett (kb. 8), úgyhogy nemsokára kakasvágás lesz.
(Lehet, hogy a róka csak a tyúkhúst szereti?)



2016. november 9., szerda

Kemencézés és egyebek


Örömmel jelentem, hogy a kemence csodálatosan működik. Már többször sütöttünk benne, és rá kellett újra csodálkoznunk, hogy milyen fenséges ételek, kenyerek süthetők benne. Nem hasonlítható máshoz. Már csak azért sem, mert teljesen másként kell használni, mint egy egy sütőt. Ki állna neki 300 fokon húst sütni egy villany vagy gázsütőben? Ép eszű ember biztos nem. A kemencében viszont az a természetes, hogy amikor felmelegedett 300 fokra, akkor széthúzzuk a parazsat és betesszük a tepsiket lefedve. Arra figyelni kell, hogy felülről picit jobban pirul.
A Drágám 50. születésnapján őzet, vadmalacot sütöttünk a nagy családnak.

Mi ketten
Sajnos a kész ételeket nem fényképeztem, be kell érnetek az alábbi képekkel. Isten bizony bennük van a sülő őz és vadmalac.:-)
Azért ez sem utolsó látvány


A rákövetkező hétvégén barátainknak kecskét barnasörben (sok zöldséggel), aztán kenyeret és végül rétest sütöttünk. Egy hét múlva mustáros, hagymás, fehérboros nyulat és persze megint kenyeret. Itt sült tök volt a desszert.
Most már azt csináljuk, hogy szólunk a szomszédainknak, ha tudjuk, hogy mikor fűtjük fel a kemencét, hogy ha van kedvük, dagasszanak be kenyeret és együtt sütjük meg őket. Ha már fel van fűtve, mindegy, hogy hány kenyér lesz bevetve.:-) Így sült múlt szombaton már 4 kenyér. Jó érzés, hogy kihasználtan működik a kemence.:-)
Itt még csak három kenyér, ez egy héttel ezelőtt volt

Pékmester:-)

És íme, a kemencében sült, ropogós kenyér
Sajnos nem csak jó híreink vannak: megint elvitte egy futókacsánkat a róka.:-( Egyik este (valószínűleg) Lajos barátunknál ültek el a kacsák, a Zuram hiába kereste őket fejlámpával, nem találta őket, nem jöttek haza. Nyitva hagytuk nekik a az istállót, hátha éjjel hazajönnek, de reggel már csak az özvegy bánatos hápogását hallottuk, ahogyan párját kereste... Valószínűleg róka kapta el a Lajoséknál, ahol kutyáink nem tudták megvédeni. Pedig a tojó most kezdett el tojni, sőt tojik azóta is. Szegény félárva tojások...:-(
Egy archív felvétel tavaszról, pelyhes korukból:-)
A másik hír, ami jó is és rossz is (kinek hogy:-), hogy eladtuk a kecskéinket. Megint.:-) A rövid laktációs időszak nem áll arányban az általuk okozott bosszúsággal, ahogyan mindig, mindenhonnan kiszöknek és előszeretettel dézsmálják a saját, illetve szomszédaink gyümölcsfáit, sövényét. Hogy Drágámat idézzem: "a kecske egy rohadék állat".:-) Amúgy pedig szeretjük őket, de egyszer minden türelem elfogy.:-) Jó helyre kerültek, Kastélyosdombóra, ahová 2 évvel ezelőtt Milliéket is eladtuk.

Ez is "archív felvétel"
Van jó hír is (ami kis gyógyír a kecskék eladása után), még három hét és ellik Fanni, a tehenünk! Ebből következően december közepétől újra saját tejünk és sajtunk lesz!:-) (Nem is beszélve az egyéb tejtermékekről!) Természetesen csak saját részre és a vendégháznak. Lesz itt jóság-bőség megint!:-)

Lapzárta után kaptuk a hírt: kapunk két új futókacsát ajándékba!:-) (Bár lehet, hogy meg sem érdemeljük, hiszen nem tudunk vigyázni rájuk.:-)




2016. október 27., csütörtök

Dada madártávlatból


Hogy milyen Dada a magasból? Hát gyönyörű...:-)
Egy kedves ismerősünk még augusztusban siklóernyőzött a szomszédban. Némi irigységgel vegyes csodálattal néztem, ahogyan röpköd felettünk. Még azt is találtam mondani, hogy szívesen kipróbálnám...  (Ami amúgy nem is igaz, mert irtó félős vagyok és tériszonyom is van:-) De legalábbis szeretném merni kipróbálni.:-) Milyen foka lehet ez a szabadság érzésének?! Nem függve a gravitációtól, a domborzati viszonyoktól... Csak szabadon szállni, mint a madár...

Íme néhány fotó a magasból:

A "dadai főutca":-)

Kaposszentbenedek
A kép alján a Porta Pacis Lelkigyakorlatos ház

A Petörke tó

Dada dél-kelet felől

Alsó-Dada egy kis tóval


Alsó-Dada


És bizonyítást nyert néhány eddig is tudott tény: A föld gömbölyű és Dada ott terül el a legis- legis legtetején!:-) Lehet valakinek erről kétsége?!:-)
A világ teteje:-)


A kép közepén az aklunk bordó teteje

Naplemente

Szintén az akol

Dada észak-nyugatról

Dada északról

Bal-középen a Szarka Fészek (Szintén az akollal:-)
És íme az egész Dada

És a végére egy videó: