2012. február 28., kedd


 Nagyon szeretek sütni, főzni. Állítólag nem is csinálom rosszul. Arra gondoltam, hogy pár családi kedvenc receptjét megosztom az olvasókkal, olyanokat, amik nem annyira közismertek talán.
Egy nagyon finom leves illetve egytálétel receptjével kezdeném, amit szombaton ettünk. A recept egy barátnőmtől származik, aki Szlovéniában evett ilyet, amikor túrázni voltak. Evés után "megfejtette", hogy hogyan is készülhetett, és velem is megosztotta. Azóta is rendszeresen szerepel nálunk. Fénykép nem készült róla, míg nem tanultam bele az ételfotózásba.:-))

 Ricet  (4 személyre)
1 fej vöröshagyma (olajon megpirítani)
Fokhagyma
Őrölt fűszerpaprika
1 nagy marék árpagyöngy (magyarul: gersli J ) (20-30 dkg)
Felöntjük vízzel, leveskockát teszünk hozzá. Főzzük.
Utána bele:1 zeller- 2 sárgarépa- 2 krumpli (lehet több is, ízlés szerint)
Fűszerek: Babérlevél, Kakukkfű, Petrezselyem, Majoránna, Só, Bors
A végén: 25 dkg fehérbab (én egy konzervvel szoktam hozzáadni), 40 dkg apróra vágott füstölt tarja, vagy csülök, vagy füstölt pulykacomb (ki mit szeret) Tejszín Én most házi füstölt sonkát tettem bele, amit előfőztem, de jóval kevesebbet, hogy ne nyomja el a többi ízt. 

Szóval a célállomás...... Hát igen.:-)) Két variáció is van.
Az egyik a Zselicben, gyönyörűséges helyen, szép és kész házikó, istállóval, fészerrel, pincével, kúttal. Az álom. Ennek sajnos az ára is ehhez megfelelő. Itt ugrani kell, mindent hátrahagyva. Pécstől messze, Kaposvárhoz közel. Teljesen új élet.
A másik a Hátságban (Mecsek és Zselic között). Pécshez közel, 30 km. Itt egy teljesen felújítandó házat találtunk, szinte csak a falak és a tető maradna (nincs bent se víz, se fűtés, se fürdőszoba). Itt lassan indulnánk, felújítás lépésről, lépésre.
Mindkét település igen pici és szép fekvésű. Mindkettő falusi vendéglátásra igen alkalmas lenne. A nevüket még nem szeretném elárulni.:-)) Tudjátok, nem vagyok babonás, de........:-))

Szóval ezekről álmodozunk..........

A megvalósuláshoz néhány nagyon pórias dolog szükséges, úgy mint ingatlaneladás, stb.







2012. február 7., kedd

Rég nem írtam. Pedig készülődés/álmodozás közben többször eszembe jut, hogy le kéne jegyeznem a gondolataimat. Ahogy a tél igaziba fordult, én egyre jobban várom a tavaszt. És egyre inkább vágyom egy másik életre. Orgonabokrokra, virágos kertre, veteményesre, óriási fűszerkertre, tyúkokra, friss tojásra, kecsketejre, nyulakra. De főleg nagy helyre, térre. Mi most is családi házban lakunk, kertünk, fűszerkertünk is van, sőt 4 gyümölcsfánk is, de ez még sem ugyanaz. Az egész nincs 400 négyzetméter. Az az érzés hiányzik, hogy, ha eszembe jut valami, mit szeretnék ültetni, vetni, akkor nosza rajta! Vagy ha újabb állatot szeretnénk, akkor csak a helyét kéne előkészíteni, és már jöhetne is.
Most két "maxitündérmackó" kutyánk van, de jó lenne még egy harmadik is. Csak, hogy legyen "tartalék".:-)) Ne értse félre a kedves Olvasó, nem az elhalálozásukra számítunk, hanem egyikük (akik nem mellesleg Csipsz névre hallgat, és a Labradorok nemzetségének sarja) igazi munkakutya, és kéne mellé egy váltótárs. Csak, hogy meglegyen a két műszakra a személyzet.:-)) A kutyákról biztos fogok még írni. Nem lehet nem írni róluk.
De persze nem csak újabb kutyákról van itt szó, hanem tyúkokról, kecskékről, fürjekről, kacsákról és mindenféle lábasjószágokról, "ne adj'Isten" lovakról.......
Szóval az álmoknál tartunk. A tavaszi, nyári álmoknál. Térről és  szabadságról szóló álmoknál, kedves szomszédokról, virágokról, állatokról, tavakról, mezőkről. Álmokról, amik megvalósítása lassan körvonalazódik. Remélem az utolsó kirakós darabok is lassan a helyükre kerülnek, és megyünk.