2012. november 29., csütörtök

Költözés 1.


Hát igen, ez most egy többlépcsős költözés. Van egy folyamatos, személyautós-utánfutós része, és van teherautós része. (Ezt egy kedves barátunkkal intézzük, akinek van egy dobozos kisteherautója.) Ebből ment le kedden este az első: a vendégház berendezése jutott le a majdnem teljesen elkészült  nyugati szárnyba. Hogy ott most mi lehet, azt el nem tudom képzelni (én nem mentem a teherautóval), ez péntek esti meglepi lesz.:-)) Ott aztán következik a konyha összeszerelése, kitakarítása, berendezése, ágyak, szekrény, tv állvány elrendezése. Izgalmasan hangzik!:-))
Szegény Drágaságom 1/2 12-re ért kedden este haza. Lejutott még pár utánfutóra fel nem férő akácoszlop, gerenda, és a garázsból pár "nagytestű" holmi.

2012. november 28., szerda

Éljen a központi fűtés?


Hát persze, hogy éljen, de ha az ember fia, lánya este 7-kor tud csak befűteni egy öt napja fűtetlen házban.... Szóval akkor nem lesz olyan hamar meleg. De sebaj! Erre jó a forraltbor, meg össze kell bújni és akkor nem fázik az ember.:-)) Szombat reggelre viszont nagyon kellemes lett az idő.
Szombaton a szokásos főzés, utánfutó lepakolás...
Drágám a fát hordta, én meg a nem kevés lombot próbáltam meg összeszedni. Estig persze, egyikünk sem végzett.
Néhány fotó a pincéből:

Vízcseppek a pince falán

Egy pók petéivel 

A denevér nem ijed meg az árnyékától....


Csendélet

Fannink (a "vénlány") a cica kosarát találta elég kényelmesnek

Pirike "beájult"

"Így alszunk mi":-))


Vasárnap sokkal kreatívabb dolgokkal tudtunk foglalkozni: felkerültek a vendégház hálójának függönyei! Ez elég aprólékos munka: felfúrni a függönytartókat, leszabni a rudakat, felfűzni, felkarikázni rá a textileket. (Elment vele az egész délelőtt.) Lassan kezd barátságos formát ölteni a szoba.:-))
Délután bekerült a maradék fa, most már jöhet a tél. Én sajnos nem végeztem a levelekkel, folyt. köv. a következő hétvégén.

Csinosodik a vendégház

"Country-sra vettük a "figurát"


A csillár még nincs a helyén

Gyűlnek a levelek






2012. november 23., péntek

Koncert


Tegnap végre eljutottunk a Kodály Központba, ahová már régen készülünk.
Hát mit mondjak, csodás egy épület (ha jól tudom, a világ 2. legszebb középületének tartják) a és az akusztikája...
Itt lehet többet megtudni róla: http://www.kodalykozpont.hu

A kép a Kodály Központ honlapjáról származik

A műsor:


Miskolci Szimfonikus Zenekar
2012. november 22., csütörtök 19:00h, Kodály Központ
Rossini: Semiramis – nyitány
Fekete-Kovács Kornél: Hegedű – szárnykürt kettősverseny
Sztravinszkij: Tavaszi áldozat
Közreműködik: Bujtor Balázs – hegedű
Fekete-Kovács Kornél – szárnykürt
Vezényel: Kovács László 

A középső darab nekem kicsit modern volt (ettől függetlenül jó volt), de az első és az utolsó csodás volt.

Már írtunk a Jézuskának, hogy el szeretnénk menni az Al Di Meola koncertre is.:-))

Tanulmányút


Lassan körvonalazódik, hogy hány kecskével kezdjük a gazdálkodást, és, hogy hol lesz a fejőház és a "sajtüzem". (Persze a baromfiudvar helye is meg van már, mert anélkül nem porta a porta.:-))
A lukafai írásomban említettem, hogy egy kedves barátunk, (Gazdasajt) felajánlotta, hogy nézzük meg a régóta működő sajtüzemét Gyöngyfán. És mivel láttuk, hogy komolyan gondolja, szerdán éltünk is a lehetőséggel, és meglátogattuk.
Gyöngyfa az Ormánságban van, nincs messze Pécstől. Nem tudom, hogy jártatok-e az Ormánságban, de szívfacsaró látvány néhol. Az egykor oly gazdag térség már csak árnyéka önmagának, az ország egyik leghátrányosabb része. Aki olvasott Kodolányit, tudja, hogy kemény emberek laktak ott, keményen dolgoztak és jól éltek a Dráva által létrehozott igen termékeny földeken. Ma már ez nem így van. Pedig lehetne másképp is. Erre az egyik legjobb példa Pista barátunk gazdasága, amit már 28 éve épít, gyarapít.
Megmutatta sajtüzemét, gépeit, eszközeit, elmagyarázta, hogy miért ezeket választotta, mik az előnyeik, és hogyan lehet a leggazdaságosabban üzemeltetni. Elmondta, hogy mi az, amit meg kell venni feltétlenül (és azt is, hogy honnan lehet a legolcsóbban), és mi az, amit magunk is meg tudunk csinálni  és, hogy milyen anyagokból készítsük el. Elmesélte, hogy mi miért pont ott van a sajtkonyhában, ahol, és mosolyogva jegyezte meg, hogy rakhatjuk máshová is, de amikor majd átszereljük mégis, az nagy rombolással fog járni.:-))
Megnéztük az érlelőt, hogy hogy állnak a polcok és mekkorák, és a vákuumcsomagolót,  ami nélkül nem nagyon lehet meglenni. Forrást persze ennek beszerzésére is javasolt.
Nagyon kedvesen felajánlotta, hogy ha eldöntöttük, hogy hol lesz a "sajtüzem", nagyon szívesen eljön, hogy közösen tervezzük meg, hogy hogyan alakítsuk ki, hogy a legpraktikusabb legyen, és persze megfeleljen az előírásoknak. Sőt, akár többször is eljön, ha építés közben szükség lenne rá. Még néhány eszközt is felajánlott, amiket ő nem használ.
Hát ilyen emberekkel hozott minket össze a Jóisten, amiért nem tudunk elég hálásak lenni. Mert vannak ilyen emberek, akik önzetlenül támogatják mások boldogulását,  nem nézik a maguk hasznát, hanem segítenek. Csak úgy.
Mert  segíteni jó.

2012. november 20., kedd

Éljen a központi fűtés!



Dadán akkor is zaljottak az események, amikor nem voltunk ott: a vendégház hálójának hajópadlóját felcsiszolta, lakkozta a parkettás, és megérkezett az utolsó két adag fa, letakarva várja, hogy legyen időnk behordani.
Szombaton 11 felé tudtunk indulni Dadára (Drágám éjszakás volt), Pécsett kiürítettük a garázs aknáját (ott is volt még holmink) meg a felső terasz rag alatti pakolórészét, tele volt az autó meg az utánfutó is. Késő délre értünk le. Gyors ebéd, aztán irány a munka! Mert, hogy nemesít. (Meg fáraszt is, de ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg.:-)) Zsolt a keleti oldalon (Magunk között már csak keleti szárnynak hívjuk leendő lakrészünket, mintha valami kastély lenne. Amúgy nekünk az is.:-)) szerelt a  radiátorok helyén,  csővel összekötötte a hiányzó részt, hogy tudjon a fűtési rendszerben cirkulálni a víz, azon az oldalon ezzel csak temperálni tudunk. A nyugati szárnyban viszont fűtésnek kell lennie, ott alszunk   hiszen lassanként berendezzük a vendégház részt, hogy a keleti szárny üres legyen, és el lehessen kezdeni a falkivételt, festést, mázolást. Aztán lassan feltöltötte a kazánt és a radiátorokat.
Én addig a nyugati oldal  gyönyörű fenyő fafödém részét mostam le faápolóval, centiről, centire. Dörzsis szivaccsal, kendővel tüntettem el a több éves port, pókhálómaradékokat. Szép lett. Utána a vendégház étkező padlóját sikáltam fel térden csúszva, eltávolítva a festés és a több lakatlan év maradékait.
Hát ilyen gyönyörű lett a plafon

Bocsánat: a födém:-))


Már volt már vagy 6 óra, mire be tudtunk fűteni. Nem volt egyszerű: dőlt a füst a kazánból, valami gond volt a füstjáratokkal (a kéménynek nem lehetett, mert 1 hónapja kihívtuk a kéményseprőt, hogy később erre ne legyen gondunk). A füst azért volt különösen érdekes, mert a kazánház a vendégház frissen festett étkezőjéből nyílik és az ajtaja Pécsett volt, mert odavittük festeni (hét közbeni munka, mert nem győzünk mindent a hétvégéken), így csak gomolygott befele.... Szellőztetés.Lassan elmúlt a füstölés. A radiátorok csak nem akartak melegedni, amitől meg lassan kezdtem pánikolni, hogy éjjel meg fogunk fagyni.  Ekkor kiderült, hogy beállt a kerengtető szivattyú. Gyors ütögetés, igazgatás: beindult!!:-)) Este 8-ra már kellemes meleg volt. Gyorsan megpucoltam még az ablakokat. Aztán áthordtuk az ágyat, ágyneműt, hogy legyen ideje lefekvésig átmelegedni (nem volt:-)). Olyan fáradtak voltunk, hogy alig vacsoráztunk,  kis forraltborozás után bezuhantunk az ágyba (aminek ugyi, nem sok ideje maradt a melegedésre:-)).

Másnap Drágám megpróbálta a kazánt helyrehozni, hogy ne füstölögjön: kikormozta, kiégette a tűzteret, a füstjáratokat. Én az étkező fafödémét mostam le, az előző napihoz hasonlóan. Ebéd után a pajtából hordtuk ki a régi, dohos szénát a leendő veteményre (ezen a héten jön a szennai traktoros, hogy felszántsa), hogy a pakoláshoz egy kis tiszta területet biztosítsunk. Aztán a fát hordtuk be, ami kilógott a ponyva alól, hogy ne ázzon meg. Addigra teljesen sötét is lett, úgyhogy indultunk vissza Pécsre.
Néhány további őszi kép:

A múltkor nyárfát írtam, de közben rájöttem, hogy ez nyír


Leendő szőlőlugasunk





Erről a fáról már több fotóm is van: van zöldellő, sárguló, most van kopaszodó. Remélem havas is lesz róla.:-))


Ő Scotty, állandó, bejelentett dadai lakos

Gondoltátok volna, hogy régen ilyen igényes épületeket emeltek nyárikonyhának?










A kutyák most sajnos nem fértek be, csak Pirike:








Ez már Pécsett "beájulva":-))






Haza felé még beugrottunk Terecsenybe kedves barátainkhoz (de tényleg csak futólag). 


2012. november 15., csütörtök

A karácsonyi szappanok kecsketejből

Elkészültek a karácsonyi szappanjaim, legtöbbjük még "érik"

Végre készítettem nekik valami tisztességes csomagolást is, hogy ajándékhoz méltóan nézzenek ki

Karácsonyi, mert fahéjas, szegfűszeges, narancsos szappanok, igazi karácsony illattal.....

"Ruhátlanul"


Ezt köhögős szappannak hívom, mert légzéskönnyítő illóolajakkal készült: menta, eukaliptusz, kakukkfű
Igazi gyógynövényes illatúak


És végre van fehér szappanom: kókuszos

2012. november 14., szerda

További őszi képek


Gandalf, tudod: az albumba:

Itt ebédeltünk a diófa alatt, mert kint melegebb volt, mint bent:-))


Nyárfa (Vagy "Őszfa"?:-))

Már a vadszőlő is "őszül"


A vén diófa

Ez a fa a múlt héten még csak kezdett sárgulni








2012. november 13., kedd

Hát, ez egy nagyon rövid hétvége volt


De azért sok minden belefért.
Szombat délután (mivel még nem tudtunk lemenni Dadára) besétáltam a belvárosba, és megnéztem az ASZPIK nevű helyi piacot a Váradi Antal utcában. Nagyon jó kezdeményezés: voltak mézesek, lekvárosok, ékszerkészítők, szappanosok és barátainkkal is találkoztam: Lamine-nal és Simone-nal, akik kiváló kecskesajtjaikat árulták. Sajnos fényképezőgépet nem vittem.:-(

Az első piac plakátja



Vasárnap reggel azért csak lementünk Dadára, hacsak egy napra is, mert találkoznunk kellett a parkettással (rájöttünk, hogy nem bírunk mindent magunk megcsinálni, arra nem elég az idő), aki felcsiszolja és lakkozza a vendégház hajópadlóját, hogy végre az a rész nagyjából készen legyen. (Így is marad tavaszra ott munka: egy ablak és a nyugati bejárati ajtó levakarása és lazúrozása, mert a hideg miatt, már nem nagyon tudunk festeni külső nyílászárót.) Aztán átcuccolunk oda és jöhet a keleti oldal, vagyis a mi leendő lakrészünk felújítása. Ehhez azonban a hajópadlón kívül a központi fűtést is vissza kell állítani. Úgy döntöttünk, hogy feltöltjük, aztán ha bejönnek a nagy hidegek, akkor  fagyállóval fogjuk újratölteni. Ehhez viszont a radiátorokat ki kellett tisztítanom, szám szerint ötöt. Zsolt leszerelte, én kimostam. Hogy miért?


Hát ezért
Pedig ez a kép már egy forróvizes leöntés után készült, képzelhetitek, milyen volt előtte

Száradnak
A kékbe csomagolt vödörben várakoznak a szőlővesszők


Szóval radiátortisztító, forró, lúgos víz és hajrá! Cellánként sikálás belülről, aztán zsírkréta, filc lemosás kívülről. Elment vele a nap nagy része, de muszáj volt, mert elképzeltem, ahogy fűtéskor a sok pókhálóba ragadt por elindul felfelé a meleg levegővel..... A keleti oldalon, ahol még sok poros munka lesz, ott nem lesznek visszaszerelve, ott csak a csövek temperálják majd a levegőt.

Drágám folytatta a lazúrozást, a múltkor elkezdettek megkapták a második réteget. Sajnos a hűvös idő miatt nehezen száradnak, többet már nem nagyon hiszem, hogy tudunk mázolni. Maximum beltérieket.

Megy a munka

A leendő konyhánkat, nappalinkat. étkezőnket kipakoltuk teljesen, az ott nagyjából egy tér lesz, ami még sok munkát jelent.
Megint üresen, kopaszon, várva a kőművest


Upssszsz, a függöny fentmaradt

Szóval, megint ott tartunk, ahonnan indultunk.:-)) De lesz ez még "rosszabb" is!:-))

A másik ok, amiért lementünk, hogy a közben vásárolt szőlőket elültessük: Nérót, Moldovát, Pölöskei muskotályt, szóval rezisztenseket, amiket nem kell permetezni. Ezek fogják alkotni a lugast és a gyümölcsforrást egyben. A fenti, radiátoros képen látszanak a gödrök, amik várják őket. Sajnos elültetve nem tudtam őket lefotózni, mert addigra sötét lett, Drágám lámpafényben ültetett. Remélem az álmoskönyvek szerint, lámpafénynél ültetni az bő termést jelent.:-))

Közben elmentünk Marika nénihez jóféle tehéntrágyáért, a szőlő alá. Kérdeztük. hogy hogy van, mire azt felelte nagyon szomorúan, hogy "szegény lett". Leadták egyetlen tehénkéjét, mert "nem fogott borjút", így nem lesz teje. Sem a tehénkének, sem a néninek. A szegény lett kifejezést több értelemben használta: egyrészt nincs tehénke, akiről gondoskodnia kell, akinek szénát kell gyűjteni, takarmányt kell vinni, aki tejet ad, másrészt elmarad a jövedelem: elvitték helyből a tej egy részét, másrészt péntekenként a kaposvári piacon 5-6 ezer Ft-ot árult túróból, tejfölből. Most aztán se tej, se társ, se jövedelem. Mert a szegény egyedülálló öregeknek a jószágok egyben társaságot is jelentenek, napi elfoglaltságot, okot a napi felkelésre, indulásra. De nagyon szeretne egy másikat csak hát a "fiatalok".... Kímélni akarják. Azt is megértem, de azt hiszem rosszabbat tesznek, ha "kímélik". Hiányozni fog neki a jószág, a munka, a heti kaposvári elfoglaltság  és nem utolsósorban a pénz. Remélem lesz még Marika néninek tehénkéje!

Néhány képet készítettem útban Marika néni felé

Ő Húsvét (akkor született)




Lovak az alkonyatban

Az egyik dadai ház


A mi utcánk szürkületkor

Az egyik dadai "tanya"









Ezt a keresztet Marika néni gondozza, díszíti virággal


Ültetés után gyors pakolás a sötétben, aztán rohanás Pécsre.

A szőlőtőkékkel kaptunk ajándékba 10 tulipánhagymát, úgyhogy az első virágültetésünk is megvolt Dadán. Már nagyon várom a tavaszt, amikor ezek a tulipánok fogják díszíteni az udvarunkat.
Itt fognak pompázni

És még néhány fotó a Pirike rajongóknak:


Szokták mondani, hogy a macska az tiszta állat. Ehhez már kétség sem férhet
Vajon fogat is mosott?:-))


Lehet, hogy hiú is?:-))

Ez sajnos kicsit homályos


Azt hiszem elég volt a tisztálkodásból