2013. szeptember 27., péntek

Az ősz, ahogy még sogasem...


Sohasem szerettem az őszt, ködös, esős, párás, és legfőképp hideg (mármint a nyárhoz képest). Sohasem szerettem. Eddig. De az ősz itt egészen más. Langyos (a szó jó értelmében), jószagú, vidám, és főleg gazdag. Ontja a gyümölcsöket, a gombát, végre kövér a legelő, teheneink jól élnek. És hol van még a lomb sárgulás, a színpompa, az avar illat... Bár már az sem várat sokat magára. Itt még a reggeli párát, ködöt is más szemmel nézem, mint régen a városban. Itt valahogy nem hideg, inkább puha, sejtelmes, felöltözteti a tájat, ahogy a völgyekbe húzódik, kiemelve, kontúrozva a dombokat.
Kedvenc napi tevékenységem (derékfájdító volta ellenére) a diószedés. Fejés után kapom a kis kosaramat és végig járom a diófáinkat. Márpedig abból nem kevés van, hál' Istennek. Kellemes idő van, süt a nap, sétálgatok  fák közt, és gyűjtöm a rengeteg diót, amiből finom sütemények lesznek, no meg némi "kp" is, hiszen remek bevételi forrás lesz, pucolás után. Olyan szabad, időtlen érzés séta közben elnézni a legelő felett, a környező gyönyörű dombokra. Nagyon szeretem.



Ez csak egy kis töredéke a termésnek, folyamatosan érik


A legelőn mindig találok gombát, a szegfűgombából leves lesz, a gévából, csiperkéből gombapaprikás, grillezett gomba, rántottgomba.
Íme a tegnapi "termés", amit egy kis provance-i fűszerrel megbolondítva, sajttal grillezve ettünk meg:


A gyümölcsös a téli vitamin illetve pálinkaforrást biztosítja, érik a körte, az alma, a füge.









 
 


Nem tudom, mennyire kivehető a fotókon a gyümölcsbőség.... Csak úgy roskadoznak...

Van szomorú hírem is: elpusztult egyik gidánk, a Dorka fia, akit tenyészbaknak szántunk, de sajnos nem élte meg első szexuális élményét. Állandóan szopott, pedig már rég le kellett volna válnia az anyjáról, így állandósult  a hasmenése (ilyenkor már nincs meg a gomrukban a tej emésztéséhez szükséges enzim), legyengült és végül elpusztult. Gyönyörű szánentáli tenyészbak lett volna...



 


Van még egy hírem, ami szintén nem túl örömteli (bocs, Kacat:-)), Kacatunk "megesett". Úgy látszik a mi tanyánk nagyon termékeny, hiába zártuk villanypásztor mögé, mégis vemhes lett. A Drágám szerint valamelyik "helyi erő" eléfedezett, mármint a peteérés (és a villanypásztorozás) előtt befedezte. Bizony. Úgy tűnik rengeteg, "gyönyörű" kiskutyánk lesz...:-(( Októberben. Nem lesz könnyű gazdikat találni nekik decemberben. Szóval leendő terelőkutyákra (természetesen ajándék lesz) előjegyzést felveszünk, "szerelemgyerekek" jeligére.:-))



A boldog, ám egyre hordószerűbb "kismama":-))



Egyre nehezebben terel, lassan TGYÁS-ra megy (Terhes és gyermekágyi segély:-))



Szóval termékeny hónap az ősz, minden értelemben. Lassan az anyakecskéink is beűződnek, bak után kell nézni...

2013. szeptember 16., hétfő

Heuréka!!!

Igen, megvan a leendő "csúcstermékünk"!:-)) És mint általában a "nagy felfedezések", ez is rontottnak indult. Szóval az eddigi legjobb "gyártmányunk": a szarvasgombás kecskesajt. Ennek a finomsága első hallásra nem lehet kétséges, de az igazság az, hogy voltak "elődeink" a témában, barátaink, akik kecskesajtban és tehénsajtban is indultak a szarvasgombával, de nem lett olyan a termék, mint amit elvártak. Nem volt rossz, de nem volt átütő. Ezért mi nem is nagyon akartunk próbálkozni, de aztán megkeresett minket egy panziós, aki rendelt tőlünk 1 kg szarvasgombás sajtot. Már pedig a megrendelés az nagy úr. (Kiváló festőnk, Szász Endre mondta egy riportban: mi az az ihlet? 5000 dollár előleg, az az!:-)) (Bocsánat, ha nem pontosan idéztem, de a lényeg az ez volt.) Szóval nekiálltunk a sajtnak. Gombát kaptunk a Drágám szarvasgombász barátjától hozzá. (Azt nem tudom említettem-e már, hogy Csipszünk nem csak afféle háziállat, hanem szarvasgombász kutya, akivel a Zuram 3 szezonon át kutatta a Mecsek erdeit szarvasgomba után, sikerrel. Csak hát tavaly a szárazság és a felújítás, idén meg szintén a szárazság és a rengeteg munka miatt nem tudtak vadászni. De most ősszel átnézik a környéket, hogy legyen sajtba, vajba szarvasgomba.) Az első adagot szeletelt gombával csináltuk, a másodikat reszelttel, hogy legyen összehasonlítási alap, hogy melyik a jobb.  A reszelt gombás nagyon fura állagú lett, olyan szivacsos, így rontottként a kutyák kapták meg mind az ötöt. Na, ezt nem kellett volna!:-)) A következő adag megint szivacsos lett, így elkönyveltük, hogy ez ilyen, ez van. Nem túl finom, furcsa állagú. Nem volt rossz, de semmi különös. Leszállítottuk az "árut", hozzátéve, hogy ezen még kísérletezni kell. A megrendelőnek ízlett. Egy szeleteset és két reszelteset félreraktunk magunknak, hogy meglátjuk, idővel milyen lesz. Nagyjából bent is felejtettem a sajthűtőben, időnkét megforgattam, egyre csúnyább lett. Aztán Drágám ment a volt kollégáival (Sziasztok, Fiúk!:-)) szombaton egy kis "buliba", Orfűre, több féle sajtot csomagoltam nekik, hogy kóstolják meg, mert szeretik. Hát, nagy sikere volt, a "ronda, de isteni" sajtnak. Tegnap én is megkóstoltam, mondtam a Zsoltnak, hogy nekem ne sokat szeljen: "ez a sajt nem az én világom", erős az illata, szinte büdös. Kóstolás után átértékeltem! Isteni finom, főleg a szeletelt gombás: kellemesen markáns ízű, nem tolakodó, kiváló állagú lett. A sajt is és a szarvasgomba is kicsit megváltozott: nagyon jó hatással voltak egymásra, kihozták egymásból a maximumot. El is fogyott egy darab, így már csak egy maradt, azt lefagyasztottam két kedvenc barátnőmnek (egyiküket már majd egy éve nem láttuk), akik október végén jönnek hozzánk vendégségbe.
Szóval íme:
 
 
Amúgy lassan tejszűkében leszünk, a kecskék is kezdenek apadni, érzik az őszt, már az űzekedésre készülnek, egyre több a verekedés köztük, egyre izgatottabbak. Így már őket is csak naponta egyszer fejjük, ami végre kicsit "lazább" életre ad lehetőséget, már nincs olyan feszített tempó.



Legelés az erdőben

Ja kérem, fára mászni tudni kell

Portré



 
 
A tehenek szerencsére (köszönhetően a végre dús legelőnek) adják a tőlük megszokott állandó kis mennyiséget, ezt novemberig el is várjuk tőlük.
 



Léda
Jó állatok kis legelőn is elférnek:-))





 
 
Végre elfogytak a kiscicák, az utolsót tegnap vitték el, ő kerül Dunakeszibe (a múltkor véletlenül Dunaharasztit írtam), Lucához. Szándékosan nem adtunk nevet nekik, de ez az utolsó mégis kapott, sokáig volt velünk, ő lett Luca Brasi (tudjátok, a Keresztapából), mégpedig úgy, hogy Luca cicának hívtuk, de hát egy kandúr mégsem lehet Luca cica, így olaszosan Luca-nak (ejtsd: Lúká) olvasva lett először Luca, majd Luca Brasi. Nem túl szép névadó, de ha a Mézga család macskája lehetett Maffia....:-))
 


Luca Brasi

Félelmetes, nem?!:-))
 

2013. szeptember 12., csütörtök

Végre beindult a honlapunk!


Bizony!:-)) Már több. mint egy éve megvolt, de most jutottam oda, hogy feltöltsem tartalommal. Eddig nem is tudtam kezelni, de kedves Tamás barátunk (aki a logónkat is "áttervezte" és sok más egyéb dologban is segített, úgy is, mint: szórólap, autómatrica, névjegy, stb.) (és akinek ezer köszönet érte:-)) egy egyszerűbb honlapmotort tett fel nekem, rátette a logónkat és ellátott instrukciókkal, hogy hogyan tudom feltölteni (és közben csak 1-2 milliószor hívtam fel segítséget kérve:-))


Szóval: www.szarkafeszek.hu

Sok-sok képpel (de még több lesz a tájról, állatainkról, házunk tájáról, folyamatosan töltöm fel őket), információkkal.
Ha van kedvetek, nézzétek meg. Még van rajta mit csinosítani (a képarányokat, beállításokat, talán még a menün is lakítok még), de azért "müxik".:-))

2013. szeptember 9., hétfő

Hol is kezdjem?


Nem is tudom.:-)) Nem azért nem írtam, mert nem volt mit, hanem pont azért, mert rengeteg dolog történt. Azt hiszem ott tartottunk, hogy "nyaraltunk" a nagy kánikulában, csak a legszükségesebbeket végeztük el, így napi 1-1 1/2 órát úszkáltunk a Petörkében.
Aztán megkezdődött a Bárdudvarnoki Kultúrális Hét, így a nyaralás után a kultúra és a szórakozás is "házhoz jött". Volt színház, komolyzenei koncert, régi zene, néptánc, modern és "alternatív" zene, szóval minden.
A bárdudvarnoki leendő (félkész) faluház volt a fő helyszín. Maga a faluház is megér néhány mondatot: él egy-két Makovecz tanítvány a faluban (fel is lehet ismerni az általuk tervezett szép, tájba illő házakat), közülük tervezték ketten, vagy hárman a kiterjesztett szárnyú sólyomra emlékeztető, gyönyörű épületet. Sajnos nincs teljesen kész, hiányoznak a nyílászárók és a teljes belső gépészet, vakolás, stb. Pályázati pénzből kéne befejezni, de sajnos ilyesmire, kivitelezés befejezésre nincs pályázat, csak új építésre. Patt helyzet.
Itt adták elő az Egri csillagok musical-t az itt lakó gyerekek, felnőttek együtt. Előtte és utána a Kecskés (régi zenét játszó ) együttes muzsikált. Az előadás nagyon jó hangulatúra sikerült, ügyesek voltak.
Egy másik este csillagászati előadás volt, de arra sajnos nem tudtunk elmenni.
Aztán következett egy komolyzenei koncert, szintén a faluházban. Közösségünk egyik tagja zongorázott, a másik pedig hegedült. Játszottak Bartókot, Vivaldit, Bach-ot, stb.,  szóval klasszikusokat, főleg romantikus, népszerű darabokat, jól összeválogatva, kiegészítve néhány hasznos és érdekes tudnivalóval a szerzőről vagy a darabról. Ez az este különösen jól sikerült, nagyon élveztük. Sajnos képeket egyik este sem készítettem, pedig jó lett volna. Ezen az estén pusztán gyertyafénynél (sok-sok gyertya fényénél) játszottak, amitől még különlegesebb volt a hangulata.
Volt előadóest is, sajnos arra sem tudtunk elmenni. Viszont a FolkBeats fesztiválra, a Somogy táncegyüttes előadására igen. Ha most valamelyikőtöknek azok a régi, szokványos néptáncos előadások jutnak eszébe (bár azokkal sincs semmi baj), felejtse el: nagyon jó volt. A táncosok ügyesek,  néha már akrobatikusan ügyesek, vidámak,  humorosak voltak, az egész nagyon látványos volt. Előadtak egy nem éppen autentikus, sőt modern koreográfiát is, Boban Markovic zenéjére, az nekem különösen tetszett.
A záróeste programjába beleszólt az időjárás: a szabadtéri koncertetek (Paprika, Kaláka együttes) elmaradtak, a faluházban egy fiatal  jazz(?) együttes zenélt, a Mongoose Limit, nagyon tehetséges, jó színvonalú hangszeres tudással.


A kép a zenekar Facebook oldaláról való

Utána az Ágoston quartett "A Borz filozófiája" címmel adott elő Kispál és a Borz "utángondolásokat", no az nekünk kicsit elvont volt, bár a végére kezdtem ráérezni az "ízére".:-))
Szóval volt kultúra bőviben, jó volt kicsit kikapcsolódni. Szerintem kevés ilyen kistelepülés van, ahol ilyen sokszínű a közösség, ahol ennyi tehetséges ember él. Itt maradnak, ide költöznek, mert itt, ezen a helyen, ebben a közösségben akarnak élni. Nagyon jól van ez így.:-))

A gazdaságunk működik, lassan sikerül az utolsó engedélyeket is beszerezni. Az állatorvos levette az összes fejős vérét (a tehenekét is), teljesen egészségesek. Most a kecske instruktort várjuk (Van ebben valami Gogolos, nem?:-)), mert, hogy olyan is van, sőt, kell, hogy ellenőrizze az állományt, és tetoválni is fog. No nem káposztavirágot, vagy nagykést a morbidabb beállítottságúaknak, hanem ENAR számot, mert, hogy nem úgy van az ám, hogy csak szaporodnak össze-vissza, mint az állatok! Rendnek kell lenni kérem! Mindenki nyilván lesz tartva.


Pirike cicái lassan elfogytak, ki így, ki úgy.:-(( Ezt azért így írom, mert háromnak került gazdája, kettő ismeretelen, ám gyanús körülmények között kimúlt, egy eltűnt, szintén nagyon gyanús körülmények között. Annyi biztos, a Fanni nyála minden cicán megtalálható volt. Így előzetes letartoztatásba helyeztük (megkötöttük) a három megmaradt cica védelmében, így további bűnestek nem történtek. Két cicát már elvittek, egy még várja, hogy Luca nevű kis gazdájához kerülhessen Dunaharasztiba.



Ő Luca cicája


Itt még őt megvolt

A "surviver"

Ő a "néhai" Bridget Jones





"macskapacsi"

Be, be, beeeee

Ő már sejt valamit?:-((

Az alsó Pötyi, az eltűnt

A 3 "surviver"

Ami még sok időnket elvette: egyik lányunkat felvették a Pécsi Tudományegyetemre, úgyhogy megint költözés, dobozolás, hurcolkodás, bútor szét és összeszerelés, vásárlás, stb., de lassan berendezkedik végre, és elkezdi az új életét.

Végre megjött az eső, tehénkéink újra legelészhetnek, bár Léda inkább az alma szedést részesíti előnyben, ha teheti. Lassan érnek a gyümölcsök: készül a cefre: külön körte, szilva, barack, és lesz alma is. A szilvából amúgy lekvárt is főzök, mert Kata barátnőnktől kaptunk egy viszonylag könnyen kivitelezhető lekvár receptet: sütőben sütöm a lekvárt, így kevesebbet kell keverni, foglalkozni vele.
Ja, és még paradicsomot aszalni is volt időm, azt is kaptunk.
A kertemből nem lett semmi, értsétek szó szerint: semmi. Illetve kecskelegelő. Egyszerűen nem volt időnk lekeríteni, és ültetni bele. És mégis mindig volt friss zöldségünk. Mindig kaptunk valakitől: Marika nénitől zöldbabot, csemegekukoricát, másoktól cukkinit, csillagtököt (már rá sem bírtam nézni), paradicsomot, paprikát, újkrumplit. A Írás jutott eszembe: "Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket." Hát valahogy így voltunk mi is... Tejet, tejterméket adnak állataink, tejért tojást kapunk, van rengeteg gyümölcsünk, szedret is terem a legelő: jól élünk!:-))