2013. március 26., kedd

Déjà vu


érzésem volt tegnap Pécsről hazafelé  az akkor kb. 15 cm-es hóban, szélben, hidegben a ladi domb előtt állva a hosszú kocsisorban. Mintha már átéltem volna mindezt... Talán másfél hete, csütörtökön?:-)) Nem kérem, ez nem vicces egyáltalán, de azért nevettünk, hogy ez nem lehet igaz így március végén! És röpke fél, háromnegyed óra után indulhattunk is haza, törölve minden további kapovári elintézni valónkat. Úgyanazt éreztem, mint a múltkor: csak egyszer érjünk haza. ("E.T. haza!":-)) A dadai 14 %-os emelkedő feladta a leckét a kis Suzukinak (naná, hogy megint a hólánctalan kicsivel voltunk), de hála a Zuram vezetéstechnikai tudásának, valahogy hazavergődtünk.
Ma már kb. 30 cm-es a hó, és még mindig esik.

A kecskék jól viselik szerencsére az időt, bár tuti szívessebben legelésznének már a friss fűből. Picurt még mindig napi kétszer szoptatjuk, alig nőtt valamicskét.  Bebe még mindig nem ellett meg, ahogyan a barátnőm kérdezi: az elefánt vemhességű kecskétek egyben van még?:-)) Egyben. Egyre csak szélesedik, de nem ellik. Igaza van, ilyen időben kinek lenne kedve?:-))

Hósipka, ahol már régen kint kéne ebédelnünk napsütésben


A kútház is sapkát húzott a hidegben

Berlingo?:-))




A pince szellőzője, vagy mi

Mogyoró modellt áll:-))

Rozál is:-))

Inferno és Gizi összebújva



Csipszünk "szügyig" a hóban

Józsi bácsi lova
 
Adós vagyok még a szoptatós képekkel, íme:
 
Fajok találkozása

Én is, én is!:-))

Hmmmm, nagyon finom...



2013. március 21., csütörtök

Fejés (1. felvonás)


Sajnos  Dorka gidája halva született, így el kellett kezdenünk fejni, nehogy elapadjon a teje, mire a többiek fejhetőek lesznek. Egyelőre csak egyszer tudunk fejni, este, mert a fejőállás még nincs kész, így egyikünknek fognia kell szegény Dorkát, míg a másikunk fej. Azért a kevéske tejért kell elmosni kb. 30 liter vízzel a fejőgépet (mondjuk a víz a kútból van, ingyen), háromszor: egyszer meleg vízzel átöblítjük, aztán vegyszeres vízzel (a fejőgéphez kaptuk) átmossuk, majd tiszta vízzel újra átöblítjük, hogy nem maradjon mosószermaradék a rendszerben. De sebaj, mert van jelentkező arra kevéske tejre: Milli teje már sajnos nem elég a hármasikreknek, így a legkisebbnek, Picurnak pont jól jön Dorka teje, cumisüvegből. Az esti fejés elég reggel, este a picinek. Szóval a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Meg a macera.:-)) De kárpótol minket Picur jóízű cuppogása, ahogy pillanatok alatt eltünteti a cumisüvegnyi tejet. Persze kérdezhetnétek, hogy miért nem közvetlenül szopja Picur Dorkát... Sajnos nem akarja... Többször próbáltuk.:-((
Majd teszek fel képet a szoptatásról.

2013. március 18., hétfő

Nagy kalandom Északon


helyett: a Dél-Dunántúlon, március idusán.:-))
Ahogy írtam, még mindig bejárok Pécsre dolgozni (bár már csak egy hónapig). Így tettem a múlt csütörtökön is. Előző este járt nálunk a polgármesterünk "vizitben", és mondta, hogy a Katasztrófavédelem (miért kell védeni a katasztrófát, ezt sohasem értettem:-)) írta e-mailben, hogy másnapra sárga jelzés lesz érvényben, mert viharos szél, hófúvás, méteres hótorlaszok várhatók. Na persze, gondoltam magamban, március közepén.... ha, ha, ha... Gondoltam ezeket magamban, ahogy álltunk a kecskéknél egy szál pulóverben az enyhe időben. No ez a gondolatom eszembe is jutott, ahogy órák óta álltam a 6-os főúton autóval az orkán erejű szélben, hófúvásban másnap délután, az egyik baleset miatt. Meg Petőfi szavai:  "szegény Tisza, miért is bántjátok...",  aztán persze másnap ő is megértette, ahogy kinézett az ablakon: "zúgva, bőgve törte át a gátot, el akarta nyelni a világot".:-)) Na, hát valahogy így jártam én is. Meg még sokan mások...
Reggel már láttam, hogy esik a hó, volt is egy futó érzésem, hogy nem kéne bemenni, szabit kéne kérni, de aztán elhessegettem magamtól, ááá, nem lesz gond, már hányszor mentem hóban. Dél körül már kezdett valami derengeni, amikor a munkahelyi étkező ablaktábláit majd kiszakította a szél a helyükről. Célozgattam a rossz időre a főnöknőmnek  de nem vette a lapot, sőt. némi kárörvendő mosolyt láttam az arcán, amikor közölte velem, hogy én ma már nem fogok hazaérni. Legszebb az öröm a káröröm, szokták mondani, de én nem osztom ezt a nézetet, sőt úgy feldühített, hogy azonnal felhívtam a főnökömet, hogy engedjen el. Maga még ott van??- kérdezte hüledezve- azonnal menjenek haza, amíg tehetik-mondta. Ekkor fél három volt. Azonnal indultam, de már későn. Ha egy  órával előbb indultam volna, hazaértem volna. Szóval elindultam, és mehettem is 8-10 km-t, amikor belefutottam az első kocsisorba. Láttam állni, menni rendőröket, de nem tereltek le senki a 6-osról, hagyták, had álljon be mindenki szépen, sorban az oszlopba, pedig, mint később megtudtam, le lehetett volna térni Pellérd felé a 6-osról, aztán Bicsérd után vissza. Na itten álldigáltam jó pár órát, folyamatosan telefonálva a Zuramnak, hogy nézzen utána a neten, hogy miért állunk és vajon meddig. Közben olyan idő volt az autón kivül, hogy az leírhatatlan. A fák majd derékszögben hajlongtak, szakadt a hó, az előttem kettővel álló teherautó reklámfeliratát nem tudtam kivenni, annyira sűrű volt a havazás. A Suzukit (naná, hogy ilyenkor a kisautóval megyek:-)) álló helyében löködte a szél, folyamatosan a becsapódó ágdarabok, fenyőágak zaja hozta rám a szívbajt. Már több órája álltam ott, amikor a Kossuth rádió először bemondta, hogy elakadás van a hatoson. Gratulálok.:-(( Mikor végre elindult a sor, nem sokáig örülhettünk, mert újra lezárás volt, de ekkor szerencsére már letereltek egy alsóbb rendű útra, itt nem kellett kivárni a mentést. Közben hívtak dadai kézműves szomszédaink (Katáék), ők Pestről jöttek, érdeklődtek, hogy hol tartok. Innentől folyamatosan informáltam őket az utak járhatóságáról. Szigetvár után a szokásos kadarkúti irányt vettem. Somogyapáti után tűzoltók mentettek egy autóst, és olyan furcsán néztek rám, nem értettem. Gondoltam, nem nézik ki az "ezres szuzukis" nőből, hogy tud közlekedni a hóban. Később megértettem  miért néztek úgy: Somogyhatvan és Patosfa között az maga volt a pokol. Hihetetlen hófúvás, az autó orrát sem láttam, nehogy az út szélét. Néha, két fúvás között, mintha láttam volna az út menti fákat. Ha emlékeztek a Delta című műsor főcímére: na, azt semminek híják ehhez képest. Bevallom, ennyire kocsiban még sohasem féltem. Végre megláttam Patosfát, közvilágítás (hurrá), már csak 30-40 km, egy, másfél óra és otthon leszek!  A falu végén megint sor. kiszálltam, kérdeztem a tűzoltókat, mi van. Közölték, hogy ők is elakadtak, először őket húzzák ki, ők meg a két teherautót, akik egymást szorítottak le az út két oldalára. Több óra, mondták (ekkor már majdnem hét óra volt), és ha itt átjutok, akkor a következő, ladi dombon fog ugyanez várni, ott is elakadtak teherautók. Itt elgondolkodtam: Szigetváron lakik az unokanővérem, nála alhatok. De menjek vissza azon a poklon keresztül, ahonnan végre most értem ki???? Másrészt viszont, ha idáig eljutottam, vissza is csak eljutok, és mégiscsak jobb meleg ágyban aludni, mint a patosfai kanyarban. Így hát visszakanyarodtam, felhívtam a Katáékat (kézműves szomszédok), hogy ma este már nem lehet hazajutni, összeszedtem a maradék bátorságom, és bele a sötét hóviharba. De szerencsém volt, pont akkor indult egy öreg Ikarusz is, végig az ő hátsó lámpájának fénye vezetett Szigetvárig. Az utat letaposta. Még soha nem szívtam ilyen boldogan ikaruszbűzt.:-)) Másnap a Katáék reggel indultak Pécsről, ahol az éjszakát töltötték, így most ők informáltak az utak állapotáról. A 67-esen, Kaposváron keresztül, ott a Katáékat felvéve fél kettő felé értünk Dadára. (Ja, Bárdudvarnokot lezárták a rendőrök, és csak nehezen engedtek be minket.) A dombtetőn akadtunk el végül, szemben a Zurammal, aki a mentésünkre indult hólánccal, és ott várt, mert felült az autója.:-)) Mindent otthagytunk, hazamentünk melegedni, pálinkázni, ebédelni, majd később kiástuk a két autót, a Józsi eltolta a havat a kistraktorával, így hazatérhettünk mindannyian.
Ezt a kalandot nem fogom elfelejteni (a taxisblokád alatt volt ilyen kalandom, amikor Soprontól Pécsig jöttünk, reggel héttől, este kilencig), amíg élek. Megvannak a tanulságai: soha ne becsüld le a figyelmeztetéseket és most már biztos, hogy tudok vezetni.:-)) Ha előbb indulok egy órával és ha a kamionosok megfogadják a közlekedésük tilalmát, akkor hazaértem volna estére.
Még egy pár szó a kamionosokról: meggyőződésem, hogy a megrekedések 75 %-áért ők a felelősek. Mennek a nagy autójukkal, erőfölényük biztos tudatában, és nem törődnek senkivel, még egymással sem (lásd a patosfai példa). Pénteken Terecsenynél például a kamionstop ellenére jöttek szembe 60-70-nel a zselici kanyarokban, vészvillogóval, pont a záróvonalon, középen, egymás után 3 is, a szembejövő személyautós meg fusson bele a hófalba, amit a hókotró épített, hiszen úgy sem akar egy teherautó hűtőrácsán meghalni. És ez nem volt egyedi. Sok személyautós "menekült" le az útról, hogy elkerüljön egy ilyen ütközést. Nagyon szomorú dolog ez, ez a hozzáállás. Nem értem, hogy a rendőrök, miért nem állították félre a kamionosokat.
Bocsánat a hosszú útleírásért.:-((

Néhány fotó a dadai "mentésről", és téli tájról:

A szél ásta 

Folyik a "mentés"

Ő hős, rettenthetetlen "ezres szuzuki":-))

Ez is a szél műve

Józsi nem az úthengerrel, hanem a traktorral


Mindjárt kiásom:-))

Az udvarunk




Aranyeső


Jé, a Fanni nem is olyan fehér, mint a hó:-))

"Közhelyfa"

Hóhullám (nem hő, hanem hó):-))

Még nagyobb



Az állataink szépen átvészelték a vihart, jól vannak, csak a legelészés hiányzik nekik kicsit. Reméljük az érkező melegfront kicsalja Helgából és Bebéből a kisgidákat, mert még mindig nem ellettek meg.
Közben Milli a kiváló anyából visszaminősült simán anyának, mert Picurt nem hajlandó szoptatni, így őt most cumiztatnunk kell, naponta többször.:-((

Még egy gondolat az időjárásról: ha annak idején  1848-ban ilyen idő lett volna, lehet, hogy ki sem tör a forradalom, és még mindig Habsburg fennhatóság alatt állnánk?:-)) Az ifjak kinéztek volna a Pilvax ajtaján  és gyorsan visszacsukták volna, még egy forró kávét, teát rendelve?:-))

2013. március 14., csütörtök

Legelés


A mai bejegyzésem átmenetileg (a hó miatt) érvényét vesztette, de tegnap még vígan legeltek kis és nagyobb kecskéink. Azt már írtam, hogy először jön a rügy, a borostyán, az egyebek és a végén a fű.
Ezt most fotókkal is alátámasztom.

Első az aranyeső
Na jó, néha a fű is jöhet


Ágak-bogak

Jé, engem fényképeznek?:-))

Engem is, be be beeee:-))

A "kis" család

Ágak között

Hmmm, borostyán, finom....


Családi piknik a gyepen


Talán mondanom sem kell, hogy mennyire imádnak kint legelészni. A kicsik különösen, össze-vissza ugra-bugrálnak, szaladgálnak, szökdécselnek. Milli 3 gidáját alig tudta visszacsalni az akolba a Zuram.

Milli egyébként példás családanya, gyönyörűen nevelgeti 3 gidáját, addig nem megy legelni, amíg magával nem tudja csalni őket. Szemben Dorkával, aki csuklás nélkül magára hagyta gidáját, és ment ki az akolból legelni. De máskülönben sem nagyon törődik a kicsinyével, maximum megszoptatja, ha az odamegy hozzá. 

Tegnap előtt készült a következő kép a faluról, hazafelé menet:




Egy darabka szivárvány

Jé, ez volt a századik bejegyzésem.:-)) 

2013. március 13., szerda

Nem probléma mentes

az állattartás. Most szegény Dorkának gyulladt be az egyik tőgye, de akkorára, hogy szegény gidája nem tudott szopni, csak a másikból. Fejni se tudtuk, mert olyan kemény és meleg volt, hogy fájt volna neki. Úgyhogy elővettük a fejőgépet, hogy azzal kíméletesen leszívjunk belőle, hogy meg tudjon indulni a tej. Jó 8 dl-t fejtünk belőle, és még hagytunk a gidának is, és sikerült megszüntetni a duzzanatot. Még picit piros volt reggel, de már nem dagadt, úgyhogy valószínűleg szopott a gida. Így, első ellésre 8  dl tej nem rossz szerintünk,  úgy, hogy már előtte is szopott a gida és még hagytunk is neki.

A közlekedés sem az (mármint nem probléma mentes), ma reggel meg akart ölni egy állat (ember) az úton, 50 méteres látótávolságnál, tejföl ködben, egyszer csak megláttam 50 méterre velem szemben egy fényszórópárt. A hülyéje kb. 120-szal előzött, gondolva, hogy tán úgysem jön senki szembe. De jött.:-(( Ráadásul egy kocsisort előzött, személyautókat, akik ugye a látótávolságnak megfelelően 80-90-nel haladtak, mert ugye a tejfölben lassabban meg az ember, hiszen nem tudhatja mi bukkan fel előtte. Szóval a gondviselés mentett meg egy frontális ütközéstől, ja és hát persze, hogy akkor történik ilyen, amikor a Suzukival jövök. Szóval satufék, utána szólótánc az úttesten az autóval (könnyű az ezres Suzukit táncba vinni), mert ahol köd van, ott "takony" is van az úton. Szerencsére, akiket előzött, azok figyeltek, lehúzódtak, így elkerültük az ütközést. De később útközben láttam egy autópárt, akik nem úszták meg a ködben a "csókolózást", éppen "adminisztráltak", és várták a helyszínelőket. Ez 60-as táblánál volt, szerencséjükre, így nem volt sérült, csak az autók. 

2013. március 12., kedd

Érdekes gyermekrajz


Amióta kecskéink vannak, rengeteg látogatónk akad, egyelőre a környékről. A gyerekek imádják az állatokat, órákig tudják nézegetni őket. Kedves kézműves szomszédaink, barátaink unokahúgaikkal voltak nálunk 2 hete, akkor még csak 4 vemhes anyakecskénk volt. Nagyon várták már, hogy megszülessenek a kisgidák. Egyikük le is rajzolta őket, hasukban a gidákkal, Millinek 2 gidát rajzolt.:-)) Bebe és Helga nevére nem emlékezett, így elkeresztelte őket Gidára és Szarvacskára.  Nekem nagyon tetszik a rajz, így közkinccsé teszem:




2013. március 11., hétfő

Már nálunk születtek


Nagy esemény volt a házunk táján a hétvégén. Pénteken megellett Milli, 3 gyönyörű, hófehér gidája lett, 2 lány, egy fiú: Picur (ő a legkisebb), Hóvirág (mert éppen hóvirágnyíláskor született). A fiúknak nem adunk nevet, hiszen nem sokáig maradnak velünk. A kecskéknél nem ritka az iker ellés, de a hármas azért nem mindennapos, bár elő-előfordul. Gyönyörűek a kisgidák, a születés után (amit a kecskemamák általában nagyon ügyesen, segítség nélkül oldanak meg) pár perccel már lábra is állnak és nemsokára szopni is kezdenek.


Az idősebbek (kéthelyi gidák) kíváncsian lesik, hogy mi történik a szomszédban


Családi idill



Az új jövevények is kíváncsiak ám, mi lehet a szomszédban




A büszke gazda jószágaival

Szereti, szereti....
 Szombaton délután engedtük ki először a kecskéket kicsit a fűre. Naná, hogy először a rügyeket kezdték enni.:-)) Aztán a borostyánt, és végül a zsenge, tavaszi füvet. De nagyon jól érezték kint magukat, főleg a gidák.
Vasárnap az esőben nem terelgettük őket (bár az abrakos vödörrel gyönyörűen távirányíthatóak a kecskék) kint.
Este pedig Dorkának született egy bak gidája, az is hófehér, "tiszta apja", ahogy mondani szokták:-)), mert hogy mindegyik apja szánentáli.
 A jelenlegi állás: 10 anyakecske, 6 bak gida, 4 gödölye.
Szépen gyarapodunk.:-))