2017. július 25., kedd

Akinek lovat adott a Jóisten...


...annak tán ad kocsit is. Hát adott.:-)

Igazi multifunkciós, ún. kolesz kocsi.:-)
Személy és takarmányszállításra egyaránt alkalmas.:-)
Nem mondom, van még rajta mit csinálni....



Van ám rúdja is, csak a szállításhoz kivettük. Szóval szép kis kocsi lesz, csak pár lécet ki kell rajta cserélni, a fa részeket újra kell festeni és mehet a sétakocsikázás. Egyelőre 5-6 személyes, de elfér rajta még egy pad, lehet tovább bővíteni.:-)

Közben Gizink munkaköri leírását kibővítettük kocsivontatással is. Úgy tűnik nincs ellenére:

Kezdésnek DrágajóLajosunk könnyű maratonkocsijába fogtuk be

Indulásra készen

Természetesen a kiscsikója is vele tart, már most szokja a kocsizást.

Kelet felé


Gizink kiscsikója közben nevet kapott, osztrák származására és dús sörényére való tekintettel Labancnak neveztük el. (Ha meg nem változik ez is.:-)

2017. július 19., szerda

Helyreigazítás


Bizony, kedves olvasóim, most egy helyreigazítás következik: sajnálatos félreértés során kiscsacsink kétszer is nevet kapott, 24 órán belül. Következzék hát a csorba kiküszöbölése Drágám tollából:


"Az utolsó blog bejegyzést kell egy picit korrigálnom, nevezetesen a kis csacsi nevével kapcsolatosan.
Hát kérem az úgy történt, hogy a csikó születése napján érkeztek meg kedves vendégeink és barátaink Balatonalmádiból csodálatos csopaki borokkal feltankolva, amit a viszontlátás örömére szaporán ittunk egymás egészségére. Minek utána -állítólag- drága feleségem bíztatására nevet adtunk az újszülöttnek, aki így nyerte ideglenes nevét, vagyis így lett (majdnem) Rozi. Másnap aztán azon tűnődtem, hogy valami nevet kéne adni ennek a kis jószágnak, mert hogy a Rozit a csopaki bizony kimosta. Ekkor jutott eszembe István barátom,- aki nagy rajongója Tündinek - hogy neki ígértem a névadás dicsőségét. Ismervén Őt, gondoltam, hogy valamilyen mitológiai nevet fog kapni, és épp Zeusz felesége nevén gondolkodtam, csak hála az előző estének, nem jutott az eszembe, pontosabban "valami margarin" motoszkált lelassult agytekervényeimben. Ekkor hívtam Istvánt, közölvén a nagy eseményt és a névadás soha vissza nem térő lehetőségét. Barátom röviden ecsetelte, hogy ennek a csacsinak bizony olimposzi magaslatokba kell helyeződnie, így hát legyen a neve: HÉRA.
Így kapta Tündi és Legény szerelmének gyümölcse ezt az idők végeztéig fennmaradó nevet."


Szóval Rozink sokkal elegánsabb, "időtállóbb" nevet kapott.:-)


2017. július 18., kedd

Egy kiscsacsi születése


Eléggé megsűrűsödtek a bejegyzések, ami egyrészt azt jelenti, hogy sok minden történt mostanában a házunk táján, másrészt azt is jelenti, hogy eléggé fontosak ezek ahhoz, hogy időt szakítsak ezek lejegyzéséhez.:-) Mert időnk aztán most van a legkevesebb. A vendégház tele, a jurta körül is van még teendő, és ehhez jönnek még az új jövevények. Van aki csak a Szarkafészekben új, és van aki most jött e világra. Egy kiscsacsi. (Erről a szóról nekem mindig gyerekkorom egyik kedvenc meséje jut eszembe, a Csukás István féle "Egy kiscsacsi története".)

Hát lássuk, hogy is ment ez végbe:

Elkezdődött

Az a fehér ott a patája

Nagyjából kint vagyok!:-)

Mindjárt felállok, csak még egy kis erőt gyűjtök.:-)

Már talpon

Még egy kis szárítkozás a napon


Jöhet az első ebéd!:-)
Barátkozás a gazdival

Szereti, szereti:-)
Az új kis jövevény, nem is olyan hosszas tűnődés után a Rozi nevet kapta. Jó név egy csacsinak, nem?!:-)

Közben Gizi lovunk megkezdte munkáját a Szarkafészekben,de természetesen csak  miután elolvasta a munkaköri leírását, amelyben egyebek mellett a gyermekek lovagoltatása is benne szerepel.

Ábelünk szőrén üli meg a lovat


2017. július 17., hétfő

Nagy lépések...


Hát először kezdjük szerényen, egy kicsivel: kikeltek a futókacsáink, szám szerint kettő!
Sajnos időközben elárvultak, mert az anyukájuk a róka "jóvoltából" újra megözvegyült, és őrült Ophéliaként bolyongott az udvarban, jajongva-hápogva, de olyan mértékben hangoskodott, hogy már mi magunk is a téboly határán voltunk. Kedves barátunk megsajnált minket is, a kacsát is, és levegőváltozást javasolva gyógyírként az (immár többszörösen) özvegynek, magával vitte a fővárosba. Az ötlet bejött, ott feledve bánatát, rögtön a család kényeztetett tagja lett, megnyugodott és azóta is boldogan éli fővárosi életét. Lehet, hogy nem is a férjei elvesztése felett érzett bánatát kiáltotta világgá, hanem beleunt a vidéki kacsaélet monotonitásába, és inkább fővárosi nyüzsgés után vágyakozott, mint egy Csehov drámai hősnő.:-)
A két árva, születésük után pár órával
A következő lépés: lent jártunk barátnőnknél Kerekegyházán, ahonnan tetőcserepeket kaptunk ajándékba a leendő közösségi konyhánkra, vagy ahogyan mi hívjuk: etno-romkocsmánkra.
Szerencsére voltunk elegen a lepakoláshoz:

Kalákában, ahogy régen...

Visszfuvarban visszakerült az utánfutó, amin szintén cserepet hoztunk
Mi az 4-5 férfinek felrakni egy utánfutót a platóra
 És jöjjön a nagy  lépés a Szarkafészek Vendégház életében: a jurtaállítás! Mint látszik, ez is kalákában történt, sok-sok baráti segítséggel, ahogy az már Dadán lenni szokott. Köszönjük minden kedves barátunknak!

Hol legyen a jurta?
Kapára, kaszára!

Illetve kapálógépre!:-) (Fel kellett lazítani a kemény földet, hogy el tudjuk egyengetni.)

Döngölés

Közben forgatás is folyik, meg kellett örökíteni a történteket.
Mondjuk, néha nem tudtuk eldönteni, hogy dokumentumfilm készül vagy burleszk.:-)

Alakul az alap

Megérkezett a védőital:-)

Fent vannak az osb lapok
Alakul a kör


Áll a kerege

Bekerült az ajtó a helyére

Áll a lélekfa


Felkerülnek a szarufák


Áll a váz

A tündök alulról.
Már szürkül...

Csend, béke, szeretet (rovásírással)
Az első "lakók":-)

A szigetelés is felkerül lassan

Igencsak ránk sötétedett

És végül fél tízkor végre a társaság vacsorához jutott, talán az eddigi legjobb kemencés vacsora készült: fokhagymás, szalonnás nyúlpecsenye fehérborban (vajpuha lett), fokhagymás sült oldalas. "...mert méltó a munkás a maga bérére".

Az első dadai "ufo".:-)
Másnap megkapta a ponyvát és kész!!!

Még egy-két simítás hátra van: hiányzik egy kötél körbe és le is kéne mosni

Szemből, keletről
Még üresen

A tárgyak keresik a helyüket belül

De persze felavattuk, természetesen kint aludtunk a jurtában:-)
Még körülbelül két hét, hogy a vendégek birtokba vehessék, egyelőre kompromisszumokkal: a tetőtér fürdője lesz a jurtásoké, és az etnoromkocsmában kialakított ideiglenes tábori  konyhát, étkezőt tudják használni. A következő lépés a fürdőház elkészítése lesz a jurta közelében (mosdó, fürdő, wc), illetve egy komposzt wc szintén a közelében és egy közös nagy téli-nyári konyha-étkező az etnoromkocsmában.

És akkor jöjjön egy újabb megvalósult álom: végre lett lovunk. Jó, tudom, már egyszer volt lovunk, Szellő a magyar hidegvérű kanca, de akkor sajnos a kétféle tejfeldolgozás mellett (kecske, tehén), nem jutott rá elég idő.
Most tényleg kompromisszum nélkül választottunk lovat: Drágám gyengéje a szőke ló, különösen a haflingi. Ez egy osztrák hegyiló fajta, kimondottan a zselici lankákra való. Kisló, nem túl nagytestű. lovagolni is lehet, kocsizni is lehet. Nyugodt, kedves, okos jószág, terápiás és iskolalónak is szokták használni. Szóval meghoztuk Gizit. Mielőtt megköveznétek: nem mi neveztük el, ezzel a névvel érkezett, ez van a lóútlevelében is (bizony ám, olyan is van neki:-) , teli papiros (ez azt jelenti, hogy miden őse nyilvántartott), combon sütött, szelíd teremtés. Versenyeket nyertek vele, tehát kellően irányítható, 13 éves "jókocsis" ló.
Drágám már másnap bárhova vezethette: indult, amikor mondta, megállt amikor mondta, hátrált, adta a patáját, ha kérte, hívásra odajött. Tegnap este pedig már két kis vendégünk szőrén ülte meg, amíg Zsolt 1-2 kört vezette velük.  Szóval: öröm, bódottá.:-)
Volt egy "kapcsolt áru" is, Gizi csődör csikója. Őt Piros barátnőnk vette meg, de 1-2 hónapig még az anyja mellett a helye.:-)

Tolatás a lószállítóról


DrágajóLajosunk vezeti

Az átmeneti szálláson, amíg megszokják


Immár szabadon

Anya csődörcsikójával

Ugye, hogy gyönyörű?:-)

Együtt legelészve
Most már "csak" egy lovaskocsi kéne. Talán kerül az is.:-)

Lapzártakor jött a hír: megszületett Tündi szamárcsikója, egy édes kis kanca. Folyt. köv.:-)