2018. február 26., hétfő

Túl a Szarkafészken (meg majdnem az Óperenciás tengeren is!:-))


Várjuk a tavaszt. De nagyon! Rengeteg teendőnk lenne már, de meg kell vele várni a jó időt. Persze nem (csak) a jó idő utáni vágyakozással telik az időnk!

Voltunk kicsit "világlátni".:-) No nem is "világlátni", hanem unokát látni, szeretgetni. Ehhez viszont el kellett repülnünk egészen Amszterdamig, sőt azon is túl, egy szép kis holland városig. Megszületett ugyanis második unokánk Bence, így már két kis "rosszcsontot" várunk majd nyaranta, hétvégente a Szarkafészekbe, igazi falusi gyerekké válni, természetet felfedezni, állatok között felnőni.:-) Reméljük, hogy a távolság ellenére sokszor, sok időt fog nálunk tölteni ő is.
Néhány fotó:

Büssüm

A büszke nagypapa

Kis Bence
Hágában, a háttérben a vízen álló lakókonténerek, amiket mindenképpen látnom kelett


Így néz ki a konténerek mögötti "utcácska"

Van aki hátul nyulakat tart:-)
Ez meg itt gondolom Van Gogh hajója:-)

Hahó, a tenger!

Anyukás, nagymamás:-)

Álom, álom


Anyukás, nagypapás:-)

Hídon
 És hát persze, az ember nem hazudtolja meg magát idegenben sem, rátaláltunk egy gyönyörű sajtboltra, ahol  (nem csak) szakmai szemmel  néztünk körül
Ámulat

Hmmmm


Naná, hogy jersey tejből!:-)
Amíg mi unokáztunk, a gazdaság természetesen élte megszokott életét. Egy kedves barátunk leköltözött Dadára a barátaival, és ő látta el a jószágainkat, folytatta a tejelosztást, vitte ügyeinket. Szóval szert tettünk egy gazdatisztre.:-) Nagyon köszönjük Marcell!
   
No, de vissza a hazai vizekre:
Csillát szépen bekocsizta a Zuram, úgy megy mint a Doxa.

Dada Taxi
Sajnos szomorú híreim is vannak, újabb "újratervezést" kell végrehajtanunk. A tavalyi száraz nyár igen megnehezíti az életünket, kevés a széna, sok az állat. Sokat gondolkodtunk a megoldáson, ami a "melyik ujjamat harapjam" kategóriába esik. Hosszú távra kell megoldást találni, mert valószínűleg száraz nyarak következnek. Végül úgy döntöttünk, hogy megválunk Tünditől és a csikójától, Hérától. Nagyon nehéz ez, Tündi régóta nálunk van, Héra meg bűbájos, nagyon szeretjük őket, de nincs mit tenni. Az ő tartásuk nagyon nem gazdaságos, sőt, miután a környékünkön már nem is lehet szénát venni sem (többször is vettünk már pótlólag), így már lehetetlenné is vált. Az eladásuk immár elkerülhetetlen.
Ha érdekel valakit, aki jó gazdájuk lenne (akárkinek, akárhová nem adjuk), itt lehet megnézni őket:

https://www.jofogas.hu/somogy/Kancaszamar_csikojaval_elado_76648256.htm

Szegények...

A másik, amit tehetünk, hogy lucernát fogunk vetni, ami szárazságtűrő és többször kaszálható egy évben.   Reméljük ez megoldja a maradék állataink ellátási problémáit.


Felszántva várja a föld a lucernamagokat
 Közben megérkezett Dadára a tél, amiben az a jó, hogy lehet szánkóztatni Zentét.

Szánkózni jó!:-)

A kutyák is élvezték

Tél az udvarban