2015. szeptember 30., szerda

Mi is történt még? A vendégház




Szerencsére rengeteg feladatot adott a vendégház is. Sok új, kedves, barátságos, érdekes embert ismertünk meg ennek köszönhetően. Ez adja a színt az életünknek. Valamikor valaki megkérdezte a Drágámat, hogy miért vonultunk el így a világ elől? Nem hiányzik a társaság? Erre Drágám azt válaszolta: Nem vonultunk el a világtól, a világ jön el hozzánk. Pécsett élve a töredékét sem ismertük meg új embereknek, mint mióta itt lakunk.
Szóval jöttek, mentek a vendégek, és úgy tűnt, hogy jól érezték magukat.  Úgy láttuk és a vendégkönyvünk is erről tanuskodik:








2015. szeptember 9., szerda

Tovább is van… Önkénteseink:-)




Tavalyi önkénteseink az idén is, ahogy rendes bűnelkövetőhöz illik, visszatértek a tett színhelyére, a Szarkafészekbe. (Tudom mit tettél tavaly nyáron…:-) Ki így, ki úgy.

Először Jeroen barátunk érkezett meg Magyaregregyről (oda meg stoppal Hollandiából), kivételesen nem 30 éves biciklijén (saját elmondása szerint egyetlen vagyontárgyán:-), hanem édesapja BMW motorján, háta mögött Nienkével.

Jeroen

Nienke és Jeroen


Nagyon örültünk nekik, bár most vendégként és nem önkéntesként érkeztek. Akkor éppen annyira telt ház volt nálunk (szó szerint), hogy a kertben egy kölcsönsátorban aludtak.
Maga a luxus, ahhoz képest, hogy általában a szabad ég alatt aludtak Hollandiából idefele

De nem hazudtolták meg önmagukat, rögtön a fehér szeder összeszedésének kezdtek Rebeka lányunkkal és be is főzték lekvárnak. Először szkeptikusan álltam a dologhoz, olyan jellegtelen az a szeder (amolyan se íze, se bűze), lekvárnak nem elég markáns, de aztán főzés közben kitalálták a lányok, hogy „megbolondítják” gyömbérrel, citrommal, mivel az volt itthon. Mit mondjak, isteni lett.

Polgármesterünk beállított egy nagy vödör kárásszal, amin Jeroen megtanulhatta a hal „legyilkolását”, megpucolását. Egy füst alatt mindenki megtanulta. A halpucolás is mennyivel gyorsabban megy, ha négyen csinálják.:-)


A hal elkészítése is a szokásos módon, azaz rendhagyóan történt. Én beírdaltam egy részét, ahogyan azt kell az apró szálkák miatt. Nienke megkérdezte, hogy filézze-e ki? Filézni??? Ezt az apró halat? Ki lehet ezt egyáltalán? Ki. (De minek? Erről később.:-) Mondtam neki, hogy milyen ügyes, mire ő: naná, hiszen szakács volt egy tengerparti városban!:-) A rendhagyóság abból állt, hogy minden kárászba más zöldfűszer került, majd a vacsoránál megversenyeztettük őket. Volt: petrezselymes, zsályás, mentás, levendulás, oregánós, rozmaringos. Voltak fenntartásaim a mentással és a levendulással kapcsolatban: a mentás meglepően jó lett, a levendulás pedig határozottan szappan ízű volt, szóval az nekem nem jött be.
Viszont készült a filézett kárászból egy oliva olajon, curryvel sütött változat, az íze isteni volt, de a szálkák!!! Szinte életveszélyes volt megenni. Most már tudjuk, miért nem filézik a keszeget, kárászt, és miért jobb az apró szálkákat feldarabolni a sűrű bevagdosással.:-)

Itt volt Katánk is, két hetet segített. Ő az állatgondozásban nagy segítség, totál önálló, bármekkora állatot rá lehet bízni. Állandó derűje, tenni akarása jól jött az amúgy erősen túlterhelt Drágámnak. Rólam nem is beszélve, akinek december óta nem volt ideje ablakot pucolni (mármint a mi részünkön, mert természetesen a vendégház ablakai makulátlanok mindig), már a déli harangszó sem tudott nyílászáróinkon bejönni. Úgy is fogalmazhatok ez alapján: Kata fényt hozott az éltünkbe, a szó konkrét értelmében, hiszen lehetővé tettre bejutását az ablakon.:-)

És sokat tett a Szarkafészek működéséért Juditunk is, aki megoldotta a két házrészt elválasztó ajtó hangszigetelését (ez is régóta váratott magára), hogy ne zavarjuk egymást a vendégekkel. Egy csinosan behúzott, vastag szivaccsal oldotta ezt meg. És a fűszerkertet is gatyába rázta, és mondhatni, az egész udvart. Kigyomlálta a tavasz óta zavartalanul növögető giz-gazokat. És kivasalta a kivasalni valókat. Megvarrta a megvarrni valókat. És végre lett citromfüves mentaszörp is. És isteni sütiket sütött, amiért a Zuram nem tudott elég hálás lenni, mert igen csak ki volt már éhezve a sütikre. (Nyilván arra sem volt idő soha, hogy süssek.)
Az ország tavalyi tortája Judit módra. Hát nem gyönyörű!?:-)


Mindketten nagyon sokat segítettek: volt meleg étel, rend ott ahol idő szűke miatt mindig elmaradt.  Mert sokszor csak a legfontosabb teendőket tudjuk ellátni… Nagyon köszönjük mindkettejüknek a rengeteg segítséget. Remélem mondhatom, hogy jövőre Veled, ugyanitt...:-)

Még a nyaralás előtt keltettünk kiscsibéket egy kölcsönkeltetőben. Érdekes élmény volt hallgatni a csipogó tojásokat.:-) Az 55-ből 45 kelt ki.

Kelés közben

Még nedvesek

Egyre többen

Itt már 1 hetesek