2014. december 24., szerda

Karácsonykor...







Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.
  Márai Sándor aláírása




Áldott karácsonyt és nagyon boldog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak, barátunknak, vendégünknek!

2014. december 9., kedd

Azt a betyár mindenit!


Ez az indulatmondat (ha van indulatszó, akkor indulatmondat is lehet, nem?:-) akár azért is állhatna itt, mert már megint le vagyok maradva a a blogírásssal (bizony, több héttel). De igazából azért jutott eszembe, mert megérkezett új barátunk (mondhatom így): Betyár!
Régóta szerettem volna egy terriert, sőt igazából úgy is fogalmazhatnék, hogy mindig is szerettem volna. De Drágám lebeszélt, sőt! EGY FOXIT??????? Na ne! Reméli, hogy ez komoly, mert viccnek nagyon durva!:-) Ahol terrier van, ott vége a vidám, gondtalan éveknek! Veszélyben a kert, a baromfi, a cipők, a közel-keleti helyzet, a világbéke, sőt, úgy "en bloc" az univerzum.:-) Egy új armageddon fenyeget (persze Bruce Willis nélkül). Sőt, amikor még viccesebb formában volt a Drágám, a Sörgyári capriccióból  idézett: "Unatkozik sógorasszony, vegyen foxit!" (No jó, a filmben nem így hangzik el a mondat, de ez betudható annak, hogy Hrabalnak hiányosak voltak az ismeretei a foxikkal kapcsolatban.:-) Mert, hogy ha egy foxit nem foglalkoztatsz, nos az foglalkoztatja magát. Mert az önfoglakoztatás nagymestere. Bámulatosan ért a szabadidő haszontalan eltöltéséhez. (Ebben erős hasonlóságot mutat a kecskével.:-) Kiváló kreativitással találja meg a szórakozásnak legkülönbözőbb, legkártékonyabb formáit. A legötletgazdagabb embernek sem jutna eszébe megtenni, amit egy foxi, mindennemű erőlködés nélkül kitalál és megtesz. Ilyenkor, önvédelemből, az emberi "lelemény" arra szorítkozik, hogy megkösse vagy kennelbe zárja őkelmét, de ez nem szokta a kívánt eredményt meghozni. A foxi lelemény a legkisebb rést is megtalálja a "pajzson" és a már emlegetett Bruce Willist és Nikolas Cage-t megszégyenítő módon szökik meg, egy kár 2 méteres kennel tetején, vagy ássa ki magát. Igen, az ásás nagy szakértője ő, Monte Cristo, Andy Dufresne (A remény rabjaiból) a kistáskáját nem vihetné, kitartását és ásóképességét tekintve. (Gyanítom, mindkét figura megalkotójának volt foxija.:-)
Szóval eddig ezért nem lehetett nekem foxim. Mondom EDDIG!!!!! Mert, hogy lett! Mit foxi? A foxik foxija, foxik őse, egy Parson- Jack Russel terrier, Betyár!
Betyár egy tünemény! Gyönyörű, okos, kedves, szófogadó! Imádom. Sőt imádjuk! Persze elhangzott már, hogy ő nem igazán hozza a foxis vérmérsékletet, ezért ilyen kezes.:-)

A történet elejét már ismeritek:  sajnos két kutyánkat is elvesztettük a közelmúltban. A rókás veszteségeink sem ismeretlenek kedves olvasóim előtt. És lássuk be, drága Csipszünk sok mindenre alkalmas (no jó, nem sok mindenre, de speciel a szarvasgombát megtalálja), de házőrzésre nem, Sőt, örülünk, ha nem tesz benne kárt a róka, amilyen pacifista kutya szegényem. Szóval baromfiudvar őrt kerestünk. Nézegettük a menhelyi kutyákat, talán egy jó kis hűséges keverékkutya megóvna minket a rókától. Én többször felvetettem, hogy talán róka ellen egy igazi rókagyilkos kutyára lenne szükség, egy foxira, akinek már a neve is mutatja, mire való. (Egy igazi nomen est omen kutya:-) A fent említett foxiellenérvek következtek. Én a jelentős anyagi és erkölcsi kárra hivatkoztam (azért erkölcsi a kár, mert azóta vennünk kell a tojást, ami szerintem irtó nagy szégyen), sőt, megvallom őszintén, kis túlzással, már a tojásrántotta, sütemények eljövendő teljes hiányára hivatkoztam. És lassan megtört a jég. Kedvesem belátta, hogy ez már félég sem tréfa, vállalni kell a nem kis kockázatot, ami a foxival jár, egy teljesen sivár, sütemények nélküli élet elkerüléséért. Úgy döntött, nem olyan nagy ár az a kis armageddon, ahhoz képest, hogy mi marad a földön, ha a sütemények teljesen eltűnnek színéről.
És akkor megtörtént a csoda: foxikat kezdett el nézni a neten. És mutogatta őket: ugye milyen aranyos ez, ugye milyen helyes az? És aztán megtalálta Betyárt. Egy éves, már vadászott, sikerrel, csak, hogy túlméretes a drága, nem fér be a kotorékba. Nekünk ez nem baj, itt kapja el rókakomát a legelőn, nem kell, hogy el is menjen érte. Itt újra feléledt veszélyérzete a Drágámnak, "Jaj, baj lesz ebből vitéz Uram".:-) Elkezdte húzni az időt: először helyet kell neki csinálni. Ez igaz is, de a hely csak nem akart elkészülni. Én arra hivatkoztam, hogy el fogják előlünk orozni ezt a kincset, ezt a csodát. Aztán a sarkamra álltam: vagy a Betyár vagy a sütik nélküli sivár élet! Itt már nem babra megy a játék, jön a tél, jön a róka, és vége a valamelyik  előző blogbejegyzésben büszkén mutogatott baromfiudvarunknak. Végső aduként a karácsonyi gyöngytyúkleves meghiúsulását dobtam be, majd azt, hogy én csak ma érek rá kutyáért menni, utána hetekig nem, és akkor lőttek a karácsonyi menünek. Ez hatott.:-)
Elmentünk érte, beleszerettünk, elhoztuk. És rácáfolt a foxik rossz hírére, mert egy tünemény.


Az első este ijedtsége


"Azt hiszem nagyon mérges vagyok, vagy mégsem?"
"Jé, egy cica!"

"Szabad a cicával barátkoznom, kérem?"

"Szép cica"

"Asszem leszek a barátod"

"Ugye Te is csíped a testi kontaktust?"


"Hova keveredtem, egy cica akinek kutyája van..." (Csipsz)


"Na ez már azért mégiscsak túlzás!"
Szóval van egy terrierem, illetve már csak volt az enyém, mert a Zuram elszerette tőlem. Már az övé. (Így persze a miénk.:-)  Még karba is veszi (nagyon szereti őket, de ilyet nem szokott csinálni a kutyákkal).

Aztán egy napon baleset történt Betyárral, de ezt a Drágám fogja leírni (csak győzzétek kivárni), mert ő volt tanúja. Gyorsan mindenkit megnyugtatok, már jól van Betyár, ahogy mondani szokták: kutya baja!

(Ezt a bejegyzést ajánlom drága, törött bokájú, fekvőgipszben senyvedő, unatkozó barátnőmnek!:-)

2014. november 26., szerda

Szóval a nyár...


jól telt, sok munkával, de haladtunk.
Elkészült majdnem teljesen az a régi pad, amely verandánk dísze lesz, és amit az előző tulajdonosok hagytak ránk.

Remco Béla alatt  látszik a kopott pad

Lecsiszolva, előkészítve a festéshez


A "művész" munkában (Olivér nem pont úgy néz ki, mint a pingálóasszonyok.:-)



A munkája viszont versenyre kelhet a pingálókéval

A kontúr még hiányzik

Már "csak" a fele van vissza
Sajnos rossz dolog is történt a nyáron (azon kívül, hogy a róka elvitte a tyúkjainkat:-( . Fanni kutyánkat elütötték. Pont őt, akire nem volt jellemző a csavargás, autókergetés. A szomszédból jött épp haza, mikor egy autó elé lépett. Elvittük orvoshoz is, meg is röntgenezték, de csak annyit tudtak, hogy eltört a medencéje több helyen (ez nem műthető), de, hogy van-e belső sérülése, azt nem tudták. Valószínűleg volt, mert két nap múlva örökre elaludt. Furcsa ezt mondani, de szerencséjére lebénult, így nem érzett semmit, nem voltak fájdalmai.
Fanni a karámépítésnél

Fanni
A másik veszteség már ősszel ért minket. Kacat, a jó kis juhászunk, eltűnt. Előtte még meglepett bennünket két apró szőrgombolyaggal.:-)  Este elment a szomszéd Zsömével portyázni, és soha többé nem jött haza. Pedig a két kicsinye nagyon várta... Aznap este lövéseket hallottunk: vadászokat.:-( Drágám szerint kilőhették a vadászok.

Kacat
A két kis árva
A két kis árvának azóta szerencsére találtunk gazdát.
Ezzel azt hiszem utol is értem magam a nyári beszámolóval. Időben, nem?!:-)

2014. november 3., hétfő

Megszakítjuk nyári élménybeszámolónkat...


és egy aktuális hírrel folytatjuk: tovább színesedett baromfiudvarunk.
Nagyon kedves volt vendégeinknél, most már mondhatjuk, barátainknál jártunk Kerekegyháza közelében, egy 16 hektáros kis álombirtokon.
Még januárban voltak vendégeink, akkor keresték az "ő Dadájukat". Hát szerintem megtalálták.:-) 16 hektár bekerítve, erdővel, tóval (szigettel, híddal), nagyon szép, hangulatos hely. Sajnos nem vittünk fényképezőgépet (ennél nagyobb hibát blogíró szerintem nem követhet el, bocsi:-(), így nem tudok képeket mutatni. Ami szárnyas baromfi létezik, nekik van. Ami nekik nincs, azt talán nem is érdemes tartani.:-) Többféle csirke, kacsa. lúd, gyöngytyúk, fácán, fürj, emu... Gyönyörűek, színpompásak.
Ja, és többféle nyúl. Azt hiszem, egy teljes napot is el tudtunk volna ott tölteni, gyönyörködve a gyűjteményben.
"Csak" az új szerzeményeket tudom sajnos mutatni:

Bóbitás szürke

Futókacsák edzés közben

Középen a hagyományos vörös



Futókacsa "kórus" (egyfolytában dumálnak, még éjjel is)

Fekete foltos


Fekete

Kopasznyakú kendermagos

Cifrabarna


Bóbitás-cifra és "nemtudommilyen":-)


Hát nem gyönyörűek???:-)

(Elárulom, nekem a futókacsák a kedvenceim.:-) Olyan viccesek! Gábor (előző gazda) vigyázzkacsának hívta őket, mert vigyázzállásban futnak.:-)




2014. október 30., csütörtök

Hát akkor folytatnám...


Szóval ott tartottam, hogy a vendégház elnyerte a hét napraforgós minősítést. No nem a FATOSZ által (de az is eljön egyszer, ha végre jelentkezünk), hanem Jeroen barátunk és önkéntesünk által, aki napraforgókat ültetett az utcafrontunkra, mely napraforgók (már amelyiket nem legelte le valamelyik kecske  vagy tehén) ki is keltek, díszítve portánkat és cégérünket.:-)

Ja, és az útjelzők:



Szóval lassan behozzuk a lemaradásokat.
Visszatérve a nyárra, az állatok jöttek, mentek. Volt akiket vittek. A kecskéket a vevők, a tyúkokat a róka. Majd' mindet, egyet hagyott. Kénytelenek voltunk újakat venni.




Aztán Pirikénk újabb cicákkal ajándékozott meg minket.:-)




Szokás szerint, egyik szebb volt, mint a másik

Remco Béla tettetett közönnyel fogadta testvéreit:-)
Aztán októberben a kiscicák átlényegültek gyöngytyúkokká.:-) No nem valami titokzatos metamorfózis ment végbe, hanem elajándékoztuk őket, és kaptunk ajándékba helyettük gyöngyösöket. (Köszi Piroska!)




És Remco Bélánk ugyanolyan közönnyel fogadja testvérei távozását, mint érkezését.
Jártak nálunk megint gyerekek: a bárdudvarnoki nyári napközisek.

És megint gyerekeket hozott a falubusz:-)

Ismerkedés a nyulakkal
És mivel már nem voltak kecskéink, végre elmehettünk kirándulni! Bizony! Biciklire pattantunk és irány Bánya! A zselici kerékpárutak nagyon jók, több részt felújítottak, kényelmes fedett pihenőket építettek paddal, asztallal. Jól is jött a fedél, mert nem volt szerencsénk, utolért minket az eső.:-(
A zselici kerékpártúrát ajánlom mindenkinek, gyönyörű helyekre lehet eljutni...

Az alsó-dadai pihenő

Szintén
Ez már a Petörke tó melletti, visszafelé az eső elől
Mára ennyi, majd még folytatom a nyári beszámolót.:-)