2012. augusztus 17., péntek

Tüke piac


Tegnap első ízben rendezték meg Pécsett a Kossuth téren "Tüke Piac" elnevezéssel a helyi piacot. Működik már a Melinda utcában egy helyi piac, tudomásom szerint annak szervezői kezdeményezték ezt a központi helyen megrendezett másikat. Talán hagyomány lesz ebből, 3 hetente tervezik itt újra megtartani. Sajnos nem volt sok időm nézelődni, de elég sokan voltak, eladók, vevők egyaránt. A szervezők korhű ruha viselését kérték az árusoktól, ez csak részben valósult meg, érthető okokból, hiszen valljuk be, melyikünknek lóg otthon a szekrényben múlt század eleji ruhája...?
Nagyon jó, hogy végre a helyi termelők ilyen központi helyet kaphatnak a városban, talán kicsit javul az esélyük a multi szupermarketekkel szemben. Főleg, ha állandó időpontban, állandó helyen rendeznék a piacokat, hogy eladók és vevők rendszeresen, kölcsönösen hasznos módon, fontos bizalmi kapcsolatot kiépítve, egymást már ismerősként köszöntve találkozhatnának. Mindenkinek ez az érdeke, szerintem.
Hát így legyen!:-))
Sajnos fényképező gépet nem vittem.:-((

A jövő héten megint nem jelentkezem, mert következik a 2. szabadságunk, reményeink szerint festéssel, mázolással, szépüléssel. És talán egy kis pihenéssel....

Egy kis programajánlat (leendő) lakhelyünkről:




http://bkh2012.blog.hu/2012/04/01/bkh_2012_programterv

Szerencsés, hogy egybeesik a szabadságunkkal..-))



De addig még Mesterségek Ünnepe a Várban, mint minden évben. Talán utoljára, hiszen leendő állataink "röghöz kötnek" majd minket, de a mi földünkön, a magunk által választott életmód szerint.:-))
Érdekes dolog ez: egyszerre szabadság, mert mi választottuk, és többé nem lesz főnökünk, csak a természet és mi magunk, nem lesz munkaidő, illetve lesz, csak nem lesz korlátja... Másrészt bizonyos dolgok kimaradnak az életünkből. Ezek helyébe más örömök lépnek: a jól végzett munka öröme, a vevőink, vendégeink dicsérete, jóleső büszkeség birtokunkon, állatainkon szemünket legeltetve.
Piacnak, vásárnak pedig ott lesz nekünk a Petörke Portéka, ahol mi már a vásárasztal túl felén, eladóként fogunk állni, kecskesajttal, szappannal, szörppel, sokféle, magunk által készített portékával.

2012. augusztus 15., szerda

“A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.”


Kedvenc Goethe idézetemmel kezdtem a bejegyzést...
Ismét egy régi, családi történettel folytatom, mert a közelmúltban e-mailben elküldött valaki egy rövidfilmet Pécs szerbek általi megszállásáról: http://www.youtube.com/watch?v=QXvpONmsDWU&feature=related, erről pedig eszembe jutott vér szerinti nagyapám, aki családja összes magyar tagjával ellentétben szerb állampolgár volt. Hogy ez hogy történhetett az további nyomozást igényel, de tény, hogy 1919-ben született a szerb megszállás alatt, így talán ez lehetett az ok. Fura dolgokat produkált a politika. Mecsekszabolcson született (Pécs külterülete), ott is anyakönyvezték, de szerb állampolgárként. Ez később lett érdekes, ugyanis a többi vele egykorúval ellentétben, idegen állampolgárként nem kellett bevonulnia katonának a II. világháborúban. Igen ám, de megismerte nagyanyámat, beleszeretett és feleségül akarta venni. Engedélyt kért a belügyminisztériumtól a házassághoz (külföldiként engedély kellett), meg is kapta azzal, hogy innentől magyarnak tekintik (valószínűleg hamar meg is kapta a magyar állampolgárságot), és ezzel hadköteles lesz. A behívója előbb érkezett meg, mint a házassági engedély, így az esküvőt 2 héttel előbbre is kellett hozni. Összeházasodtak, és apám valószínűleg már a nászéjszakán meg is fogant. Aztán bevonult. Kétszer talán ha hazajöhetett szabadságra, egyszer meg nagyanyám (már nagy pocakkal) ment utána Sopronba látogatni, és  egyszer, talán kétszer láthatta apámat. Aztán 1944-ben Budapest bombázásakor eltűnt örökre. Azt mondták, hogy biztosan valamelyik hídon lehetett, amikor azt lebombázták, valószínűleg ezért nem került elő a holtteste. Aznap kimenőn volt Zuglóban lakó húgánál, aki kérte, hogy ne menjen vissza a laktanyába, hiszen mindjárt vége, már hallani lehetett az oroszok ágyúzását.... Nem mert dezertálni, hiszen várta fiatal felesége és kisfia. Az életével fizetett szerelméért, mert magyar lányt vett el......

Nagyapám, nagyanyám, apám utoljára együtt


“A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” 

Hát ezért jegyzem le gyerekeinknek családunk történetét, hogy tudják, honnan származnak, kik voltak eleik...
A szárnyakat már remélem megkapták tőlünk, tovább már maguknak kell növeszteniük....

2012. augusztus 13., hétfő

Takarítás, fakivágás


Röviden így lehetne összefoglalni az elmúlt hétvége munkálatait. A tetőre lógó, azt komolyan veszélyeztető, 10 éve alatt egyszer sem termő egyik almafánktól kellett megszabadulnunk. A csatorna tele a levelével, a kedvenc borozgatós diófánktól elvette a teret, és besötétítette a leendő vendégházunk konyha-étkezőjét. Az udvar is folyton tele volt a már most hulló levelével (gondolom a szárazság lehetett az oka). Szóval mennie kellett. Annyi gond volt vele, hogy nem vártuk ki az őszt, amikor vége a vegetációs időszaknak. Hogy egy örökbecsűt idézzek: " a Dezsőnek meg kell halnia"...  Szegény Uramnak nem volt könnyű dolga, mert nem volt kicsi a "néhai", és ekkor fát villanyfűrésszel még nem vágott ki soha. A vége volt a legizgalmasabb, amikor  nagyja lombját már levágta, és a törzset kellett elhúznom, hogy jó helyre essen, ne a házra, ne a hőn szeretett diófánkra, ne az az alatt megbúvó kedvenc asztalunkra, és ne a vadszőlő lugasra. Húztam, húztam, de aztán végül is a vadszőlő lugas egy kicsit kapott, de nem vészesen.
A Párom egész szombat délután "elvolt" a fakivágással, lomhordással. A törzsét fafaragó barátunknak hoztuk  el Pécsre, hátha hasznát veszi, kár volna elégetni.

Íme a fa július elején, aki közben "felvette a néhai nevet"



Ezzel a kötéllel kellett húznom, amikor a törzse  átvágásra került

Romokban

Szinte látszik, ahogy a diófa (a drága) fellélegzik

"Eldőlt" a sorsa (is)


A hűlt helye (és a törzse)

Az első képhez képest látszik, hogy mekkora szárazság van arra mifelénk, hogy a júliusban oly zöld, (talán túlságosan is) buja fűből mennyire nem maradt semmi mostanra. Nagyon kéne az eső......
Én eközben a kamrát és a leendő vendégházat takarítottam ki, hogy a jövő heti szabadságunk alatt, a festés-mázolásnál újra jól össze tudjuk kenni.:-)) De hát mégsem kergethetjük a két éve háborítatlan pókokat a teddy hengerekkel, ugye?:))

Az előző tulajdonosoktól megörököltünk két igazi "kincset". Na jó, nem biztos, hogy mindenki egyet fog érteni ezzel a kijelentésemmel az alábbi képeket meglátván, de nekünk igazi kincsek. Nem mondom, kicsit még csiszolatlan (szó szerint:-)) gyémántok, de majd gyönyörűségesek lesznek.....
Az első leendő konyhánk dísze lesz, színtiszta fa (na, jó, már amit a szúvak meghagytak belőle) (tényleg, hogy helyes: szúk, vagy szúhok, vagy szuvak, vagy hogy?:-)) mosogatószekrény, ami most nem látszik rajta, mert, hogy diszkréten elrejtettek benne a felső fiókban két lavórnak helyet. Én természetesen nem mosogatószekrénynek fogom használni felújítás után, hanem konyhasziget szerűnek, hatalmas felső fiókjában azt a rengeteg műanyag edénykét, ételtartó dobozkát fogom tartani, amiktől a falnak megyek, mert semmi hely sem elég nekik. Természetesen fehér marad, a pultja csak csiszolva és olajozva lesz. Ja, és természetesen valami hozzáillő  fogantyúzattal is el lesz látva.

Ugye milyen szép? (lesz)

A másik az általunk "baglyos" szekrénynek nevezett régi szekrény, ami nagyon rossz állapotban van. Ő is az istállóban éldegélt eddig fenti, szintén nehéz sorsú mosogatószekrény kollégájával együtt, ami meg is látszik szegénykén. Mikor végre kiástuk a "baglyost", és lesepertem róla a port, pókhálót, szalmát és egyebeket (némi sarat is), akkor láttam, hogy a felső faragott dísz nem egy bagolyfej, hanem egy virág, illetve kettő. De nekünk már a "baglyos" marad.:-))
Az ajtók


Tulajdonképpen fekszik, csak megfordítottam a képet, hogy jobban látsszék,
hogy milyen lesz állva


Messziről nem olyan, mint egy bagolyfej?:-))

 És ha már a madaraknál tartunk: még nem is meséltem, hogy lakik a másik diófánkon egy szarka család. (Naná, hogy szarka, mi más is lakhatna Szarkáéknál, nem?!:-)) (Ugye tudjátok, hogy ezért a Szarkafészek a blog neve, ugye?:-)) Szóval, valamelyikük ott hagyta a névjegyét a diófa alatt:

Íme egy gyönyörű szarkatoll
Aki ismer, tudja, hogy nem szoktam idegen tollakkal ékeskedni, most sem teszem.:-))



2012. augusztus 9., csütörtök

Üres a ház...


A szokásos hétvégi beszámoló kis késéssel:
A szappanozás miatt csak szombat este tudtunk lemenni Dadára, este 1/2 10-re értünk le.
Először úgy volt, hogy le sem megyünk, mert nem érdemes ilyen kis időre , ilyen benzinárak mellett, de aztán kaptunk egy segítségkérő telefont a helyi alapítványtól, hogy egy háromgyerekes anyuka bajban van. Kikapcsolták a villanyát díjelmaradás miatt, nem tud főzni, de ami még rosszabb, hogy nem tud tápszert melegíteni, mert pici babája van, és elment a teje. Kénytelen a 40 fokban sparheltbe begyújtani, és azon melegít, éjjel is felkelve. Az előző tulajdonosok otthagytak egy régi (még a lábas) gáztűzhelyet az istállónkban, mert nincs rá szükségük, és kérdezték tőlünk, hogy kell-e nekünk. Nekünk jól fog jönni, télen az állatoknak vizet olvasztani, melegíteni, így elfogadtuk. A régi tulajdonos megadta a mobilszámunkat, hogy most már velünk kell tárgyalni gáztűzhely ügyben. Persze szívesen kölcsönadtuk a megszorult anyukának, sőt, mivel befér a mi autónkba, így le is szállítottuk a kért címre, érte sem kellett jönni.
Majd minden alkalommal ilyen felmálházva megyünk, hogy minden szükséges dolog lejusson.
Szóval az indulás:

Telekocsi

A kölcsönutánfutóra is jut bőven

Ez ám a művészet: minden felférjen és semmi se sérüljön, semmi se vesszen el

Amikor leértünk, akkor készítettem a következő képeket (kicsit sötétek, mert már kevés volt a fény) a házról, hogy legyenek  "ilyen volt képek a leendő ilyen lett" mellé.:-))
Kicsit kopár: függöny nélkül, néhány otthagyott, öreg bútorral

A régi konyhaszekrény ideiglenes szolgálatban a felújításig

A pult  is már csak ideiglenes


Ottmaradt bútorokkal a leendő hálószobánk

Sajnos ezt a gyönyörűséget elbontják és elviszik.:-(( (Nem akarták otthagyni, hiába kértük.)

Szintén a hálószoba


A leendő kamra, ennyi marad belőle

A kamra nagy részéből lesz a vendégház fürdőszobája

A leendő vendégház konyha, étkezője

A vendégház nyugati kijárata a teraszra

A vendégház leendő háló-nappalija


Mostanában az egyik legfontosabb tárgy az életemben:-))
És nem közlekedni szoktam rajta, a "rossznyelvek" állításával ellentétben:-))

A raklapok ágyként szolgáltak az előző lakóknál
3 év szemete
Szóval: van mit csinálni, újítani. Majd meglátjátok, milyen szép lesz......



2012. augusztus 8., szerda

Szabad szombaton szabad szappanozni....


A múlt szombaton a Szappantanoda haladó, úgynevezett meleg szappan készítő tanfolyamán jártam. A gyorsabb szappankészítést (a hagyományos, hideg szappannak 4-6 hét érésre van szüksége) sajátítottuk el, illetve folyékony mosószer, mosogatószer, sampon, tusfürdő és krémszappant készítettünk. Megint jó kis társaság gyűlt össze, nagyon jó volt a hangulat, rengeteg minden készült. Eddig csak a mosogatószert próbáltam ki, az nagyon jó. Ma a mosószert fogom "tesztelni".
Közben beértek a hagyományos kecsketejes szappanok, amikről már tettem fel képet. Nagyon jók! Nem  azért, hogy a magam portékáját dicsérjem  (állítólag az öndicséret "büdös":-)), de tényleg nagyon jók. Aki próbálta (és nagyon komoly, abszolút pártatlan bírálatokat kértem), mind megerősített ebben. Én extrán száraz bőrű vagyok, de ez nem szárít, nem húzódik utána a bőr. Ebből még sokat fogok "gyártani" a családnak és ajándékba.
Néhány kép a tanfolyásról:
Kornélia a "tantónéni"
(Sajnos éppen nem erre néz)

Munkában

A csapat egyetlen férfitagja


Ebből sampon lett, csalánteás hígítás után

A tusfürdő levendulás, citromfüves hígítást kapott

Ebből desztillált vízzel mosogatószer készült (talán teafaolaj is került bele)

Várakozás a teafőzet elkészülésére

Mosószer készül (természetesen még ezt is hígítottuk utána)


Lázas munka folyik kérem (no meg  a szappanok)

Jómagam, ahogy mosogatószert oldok éppen

A tegnapi teszt mosás tapasztalata sötét ruhákkal: nagyon jó a mosószer, ecetet tettem az öblítőtartályba: finom szappanos illat, puha, nem gyűrődött, tiszta ruhák...... Át fogok állni erre a mosószerre, mert olcsó, nem szennyezi a környezetet. Az ecet öblítés egy régi problémánkat oldotta meg: a Zuramnak nagyon kényes az orra, nem szereti a "mű", szintetikus illatokat. Én meg vasalni nem szeretek, így mégis csak kellett valami öblítőt használni. Eddig!:-))
A fehér ruhás tesztről is be fogok számolni.

2012. augusztus 7., kedd

Abrincsos fazék


Több kedves olvasóm kedvéért (egészen pontosan ketten kérdezték) ez egy bejegyzés az abrincsos fazékról. A következőkben persze lesz a szombati szappanos tanfolyamról (ez már a "haladó", nem akármi ám!:-)) és a szokásos hétvégi dadai beszámoló. Na úgy nézem, hogy 3 napig folyamatosan írni fogom a blogot.:-))

Szóval az abrincsos....
No az valami csoda. Írtam már róla, de akkor most meg is mutatom, meg részletezem a használatát.
Szóval ő lenne az

Ez nem túl jó fotó

Itt már látszik teljes valójában
Az Őrségben láttuk először, de a miénk speciel Mohácsról származik, kedves barátainktól kaptuk ajándékba.  Az őrségiek nem fonják be dróttal, a mohácsiak igen. Ez megvédi, hogy nehogy valamihez odakoppanva eltörjön (gondolom én). A miénknek sajnos eltört a teteje, így azt nem tudom megmutatni, helyette egy kistányérral szoktuk befedni. Kemencében is lehet állítólag használni, valószínű, hogy így van, mi még nem próbáltuk.
A használatról:
Levest, híg egytálételt lehet benne elkészíteni, kevés tevőleges időráfordítással. Az őrségiek szerint félig lehet a szilárd hozzávalókkal  a mohácsi "használati utasítás" szerint 3/4-ig. A mi tapasztalatunk szerint is lehet 3/4-ig (valahogy mindig félek, hogy kevés lesz:-)), csak akkor nehezen fordul meg benne az étel.

Babgulyás: (a miénk 6,5 l-es, tehát a hozzávalók is arra vannak szabva, az első mennyiség a feles, a második a 3/4-es):

50 vagy 75 dkg hús (pl. lapocka) kockára vágva
Egy vagy két nagy maroknyi apróra vágott füstölt sonka vagy szalonna
50 vagy 70 dkg előre 1 éjszakára beáztatott bab
3 vagy 5 sárgarépa
2 vagy 4 fehérrépa
zeller
1 vagy 1,5 nagy fej hagyma apróra vágva
pirospaprika, paprika krém, só, bors
csipetke
Rétegezni kell a hozzávalókat: bab, hús, hagyma, karikára vágott zöldségek, fűszerek, aztán újabb réteg:  bab, hús, hagyma, karikára vágott zöldségek, fűszerek. Aztán felöntjük langyos vízzel (azért langyossal, nehogy megrepedjen a fezék a tűz mellé rakva, ne legyen akkora a hőkülönbség). A fűszereket akár később is betehetjük. Lefedjük, és az egyik oldalával a tűz mellé tesszük. Mindig csak egy oldalról kapja a tüzet(ezért is csak az egyik oldala kormos), ezért lassan elkezd benne forrni, habosodni a leves arról az oldalról, majd lassan forogni kezd benne az összes hozzávaló. Innét kezdve már nem kell lefedni, csak a tűzre rakni rendszeresen, hogy mindig forogjon. Semmi egyéb dolog nincs vele, csak forogjon. No meg persze kóstolni kell, hogy elég sós-e, elég ízes-e. Zsiradék nem kell bele, elég, ami a húsból, füstöltekből kifő. Lehet bele a végén csipetkét szaggatni. Szóval csak fő, fődögél és egyszer csak kész van.
Lehet benne sima gulyást, vagy bármilyen levest is készíteni.


2012. augusztus 2., csütörtök

Folytatás


A lányaink lejöttek végre hozzánk kedden, kicsit szokni a "levegőt". Segítettek is, bár még nem úgy áll a kezükben a gereblye, mint kéne, de hát majd belejönnek....  Egyikük csak csütörtökig maradt, másikuk végig, azaz vasárnapig.
Pénteken elindultunk felfedezni, hogy hogyan lehet eljutni tőlünk Szennára, hogy leendő vendégeinket el tudjuk majd igazítani. Az országos kéktúra vonalán kell menni, kb. 6 km lehet. Mi nem végig azon mentünk, kicsit elkalandoztunk, mert nem a falu közepébe igyekeztünk a skanzenbe, hanem a falu innenső végére, mert ott lakik egy idős házaspár, akik 6 évig voltak szomszédaink Pécsett. Unokájukkal költöztek Szennára, egy gyönyörű új házba. Sajnos nincsenek már nagyon jól, de hát, ahogy nagyanyám szokta volt mondani: "ez már nem a bába hibája", hiszen Jani bácsi 87, Rózsika néni 83 éves. Azért jó volt őket látni.
Út közben csináltam ezeket a képeket a kék túra vonalán





Csendélet



A napraforgókat hazafelé szedtük

Az út alatt szarvashibát vétettem gyakorlott túrázó létemre: se fejfedő, pántos trikó, napvédelem nélkül. Úgy leégtem, hogy csak na! Mentségemre szóljon, nagyon felhős volt, amikor elindultunk. Sajnos visszafelé nem sok képet csináltam, mert a kutyák (akik természetesen mindenhová jönnek velünk, még a szomszédé is) nem jól bírták a meleget, velük kellett törődni.

A hétvége az előző lakók kiköltözésével telt, nekik segítettünk. Előkerült az abrincsos fazék is, egy babgulyás erejéig, hogy ne kelljen főzéssel sok időt tölteni. Vasárnap reggeli életképek, teherautóra várva címmel:






Most már üres a ház, kezdhetünk festeni, mázolni, padlót csiszolni-lakkozni, ahogy időnk és pénztárcánk engedi.:-)) Majd az üres házról is készítek képeket ilyen volt-ilyen lett célzattal.
Még néhány reggeli kép:
Kilátás  szomszédunktól

Szintén

Istállónk hátulról

A régi kút romjai

A leendő baromfiólunk. Erősen felújításra szorul.

Leendő sajtkonyhánk. Bár ez még most nem látszik rajta.:-))

Kívülről sem úgy néz ki.:-))