2017. május 3., szerda

Időutazás


Mint tudjátok, naponta kétszer teszem meg az utat Kaposdada és Kaposvár között,  egy gyorsforgalmi úton. Nem kell azt gondolni, hogy semmi látnivaló nem akad útközben, csak a kopár aszfalt. Már az első utamon feltűnt valami jobb oldalt, amit nem tudtam hová tenni. Immár több, mint két éve, naponta nézegettem, hogy vajon mik azok a kis építmények a vízpart körül, egy gyönyörű fekvésű kis völgyben. Eljátszottam a gondolattal, hogy kicsi viziemberkék laknak a kis kalyibákban, ott éldegélnek, halásznak nagy békességben, pici hobbitka félék.:-)
Na jó, gondoltam, hogy horgászparadicsom akar ez lenni, méghozzá a 70-es, 80-as évekből itt maradva. Meg aztán beugrott "A szomszéd nője mindig zöldebb" című filmvígjáték lékhalászós jelenete, ahol egymástól lépésnyi távolságra, zsúfolva álltak a kis kunyhók a lékek felett, fűtéssel, miegymással felszerelve.
Szóval naponta nézegetve gyönyörködtem a látványban, egyre szilárdabban érezve, hogy egyszer meg kell néznünk ezt a csodát. Már csak azt nem sikerült megtalálnom, hogy vajon milyen út vezethet, illetve vezet-e egyáltalán ide, vagy a 61-es gyorsforgalmi út töltéséről leereszkedve lehet ide eljutni.
És egyszer eljött a nap!:-) Felkerekedtünk, hogy megnézzük. Íme a fotók:

Ez látszik az útról, ez izgatta a fantáziámat:






De ez még nem minden, menjünk csak kicsit közelebb:

A másik irányból közelítve

Ilyenek közelről a kis kalyibák
De nem csak egy-egy kalyiba a "birtok", mindegyik mögött egy-egy házikó áll!


Némelyik kuckó előző életében buszmegálló, némelyik újságos-stand vagy zöldséges volt.

Ez nem tudom mi lehetett fénykorában, mindenesetre a "fénykora" tovatűnni látszik:-)


"Bungi 1" (faház)

"Bungi 2", orvosi-váró széksorral (festett farostlemez-lambéria borítással)

"Bungi 3" kicsit bádogemberes felhanggal

Azért ő van itt leginkább otthon:-)

Szép dolog a pihenés, kimenni a "zöldbe", a csendbe, de Tv azért legyen má':-)
A háttérben a 61-es elkerülőút:-)

Egy szürrealista kép:
"olyan szép, mint egy varrógép és egy esernyő véletlen találkozása a műtőasztalon"
 helyett: egy kórházi ágy, egy lakókocsi és egy törött műanyagszék találkozása

Nem kell a műanyagszéket kidobni, ha letörik a lába: csak egy megfelelő méretű vödör kel alá:-)

Hogy ez milyen hal? OSB.
Vajon ebből mekkora a méretes?

Romantikus csónakház

"Odaát"


OSB és bitumenes zsindely, ezek már modern építőanyagnak számítanak itt

Horgászok

Nem tudom mennyire látszik, hogy a 3. kuckóban csodasárga kényelmes fotel a horgászszék.
Hja kérem, élni tudni kell:-)


A gyerekeknek is kell valami játszótér.
Kiemelném az oromzaton elhelyezett napenergiával működő vízmelegítőt, abszolút környezettudatos megoldás.

Itt is egy igazi retro gyöngyszem: forgós fotel. Emlékeztek még rá? (Kár, hogy helyszűke miatt "forgós" funkcióját elvesztette.)
Amúgy a pecó létrejöttét a General Electric szponzorálta némi tartós csomagolóanyaggal. Ez ám az újrahasznosítás!:-)

Hát nem lenyűgöző?

Mindent egybevetve, bár végig poénkodtunk, de összességében mesés egy hely ez, valami különös, 80-as évekbeli atmoszférával. Gyerekkorunk hangulatait, szép emlékeit hívta elő. Egy afféle "utolsó völgy" a múlt századból, gyönyörű természeti környezetben.

2017. április 5., szerda

Kezdhetném megint úgy,


...hogy kitört a tavasz! De ezt mindenki látja, meg aztán borzasztóan közhelyes is lenne. (Itt jegyzem meg, hogy nagyon nehéz közhelyek nélkül írni arról, ami most a természetben zajlik. Nem írni róla meg nem lehet!:-) Mert kitört, mindenen végigsöpört, mindent végigszórt virággal, mézédes illattal, madárdal orgiával. Bármely érzékszervedet kapcsolnád ki, az összes többivel érzékelned kell! Igen így: kell! Nem kikerülhető, nem figyelmen kívül hagyható. Arra jutottam, hogy a tavasz egy nagyon erőszakos évszak, de úgy, ahogyan egy szerelemes ember gyengéden erőszakos  párjával, mert azt akarja, (igenis akarja!), hogy létrejöjjön a találkozás, az örömteli együttlét és ebből nem enged. Hát valahogy ilyen ez a tavasz: gyönyörű, illatos, sokat ígérő, igéző, szerelmetes!

A tavaszi képek is közhelyesek, de sebaj! Éljenek a gyönyörű közhelyek!:-)

A dekorációk felső foka: egy csokor erdei virág

A tájépítészet felsőfoka: virágzó cseresznyefa
(és ebből még a körülötte szétszórt profán tárgyak sem vesznek el semmit)

Almafa virág
És, hogy mi a helyzet az állatvilággal? No, hát az, hogy igyekszik lépést tartani. És úgy tűnik sikerrel. A Szarkafészekben legalábbis.:-)
Megszülettek a kisnyuszik, nehogy húsvétkor gond legyen a hímestojás szállítás körül.:-)

Nagy a tülekedés a mama körül

A leendő "logisztikai központ":-)
Kikeltek a kiscsibék, hogy teljes legyen a húsvéti "szereplőgárda".:-)

Castingra várva

A szerencsés kiválasztottak
És ha már az új jövevényeknél tartunk, megérkezett a Szarkafészek legújabb lakója: Zsuzsika! Ő ugyan nem tartozik a húsvéti ünnepkörhöz (legalábbis egyelőre nem:-), hacsak úgy nem, hogy nekünk ajándék, mintha a nyuszi hozta volna húsvétra. (Na most aztán jól belekevertem az egész "állatkertet" a húsvétba.) 


Zsuzsika
Erről beugrott egy szólás: "csak nézett, mint a vett malac a téglaólban":-)
Na, ez olyan!:-)

Zsuzsika és az ő vacsorája
Zsuzsikát meg szeretnénk tartani, sőt, kap egy csinos, rangban, korban hozzáillő vőlegényt, akivel családot fognak alapítani. Vesznek a CSOK-ból egy szép, takaros téglaólat és ottan fognak éldegélni, nevelgetni születendő malacaikat a mi legnagyobb boldogságunkra. Rengeteg savónk marad a sajtokból, kár lenne veszni hagyni, amikor hasznosulhat malaceleség formájában.

A többi állatunk is élvezi a tavaszt, néhány kép:



Kacsapihenő

Bizony, Flóránk már ekkora
Flórának került gazdája, addig is szép nagy kifutón élvezi a jó időt és várja leendő, szerető gazdáját. (Piroska, mondom nagyon várja.:-) 

2017. március 1., szerda

Újra itt vagyunk: a tavasz és én!:-)


Mire a blogíráshoz értem, kitört a tavasz! Hurrrrrráááááááááááá!!!!!
Új évszak, új élet, új tervek! Az új élet az unokánké, akit szintén a tavasz hozott. Bizony, bizony! Büszke, boldog nagyszülők lettünk.
Az új tervekről egyelőre csak annyit: bővítést tervezünk, kinőttük a vendégházat. (Ez itt megint a dicsekvés helye.:-)

Mivel a friss tavaszi  blogbejegyzést is majdnem lekéstem, így a csodaszépnek szánt nyitóképem alanya kicsit elhervadt. Addig halasztgattam a lefényképezését (pedig már február közepén kinyílott), hogy igencsak elöregedett a tavasz hírnöke.(Ami a mi esetünkben nem is a hóvirág volt, hanem az általam nagyon szeretett törpeárvácska.) Mivel ez egy realista blog (jó, nem kevés idealizmussal fűszerezve), ezért felkerült így, kissé megcsúnyulva.

A kis kókatag

Kihajtott a kipusztultnak hitt metélő fokhagymánk is

A snidling is elindult, várva, hogy a krémsajtunk ízesítője lehessen
Nem csak a növények nőnek, hanem az állatok is, így Flóra is, aki eladósorba került. (Tényleg, nem szeretne valaki egy bájos jersey üszőborjú büszke gazdája lenni? Most lehetne!:-)

Helló!:-)

Ugye milyen jó kiállású?

És hajlékony!:-) És cicás!:-)
 Fannink szépen teszi a dolgát, így beindult a sajt és tejtermékgyártás. Persze szigorúan saját célra.

Füstölt sajt

Diós
És új "mezőgazdasági projektbe" kezdtünk. Vesztemre az egyik étteremben olyan ételt választottam, amihez édesburgonya püré volt a köret (tonkababbal) és azonnali függőség alakult ki az említett zöldségfélétől. Azóta rendszeresen készítek belőle ételeket. Néha csak elég drágán lehet hozzájutni, így elhatároztam, hogy megpróbálkozunk a termesztésével. Utána olvastam a neten, nem tűnik nehéz dolognak. Majd beszámolok az eredményekről. (Főleg ha lesznek.:-)


És a végére egy téli csendélet a kutyákról. Amikor azok a nagy, tartós  fagyok voltak, akkor bent alhattak az előszobában, mert túl hidegnek és szellősnek találtuk a pajtát.

Ez az élet Babocsai néni!:-)

2017. január 4., szerda

És megint a kemence, avagy a malacnak nem volt szerencséje:-)


Nekünk viszont igen, mert volt szerencsénk egy fél malackát (meg még 2 combot, mert ugye egy malacnak sohasem lehet elég combja:-) vásárolni, hogy a szilveszteri vacsora méltó legyen az igen szerencsés óévünkhöz. No meg, hogy szomszédainkat, barátainkat is részesíthessük a kemence áldásaiból. (Ahogyan mondani szoktam: az sohasem baj, ha mindenkinek jó!:-)
Szóval 30-án befűszereztem a malackát, óvatosan, hogy a bőrét ne érje semmi, viszont alaposan a bőre alá nyúlva, hogy sehol se legyen ízetlen. Drágám szilveszter délutánján alaposan felfűtötte a kemencét és kezdetét vette a mulatság. Igen, kint az udvaron, a mínusz 5-6 fokban ácsorogva (pálinkázva), beszélgetve, malackát sörrel locsolgatva, várva, hogy elkészüljön a vacsora.
Csak annyit mondok, hogy megérte várni.
Íme néhány fotó (szigorúan csak a kemencéről, malackáról, a személyiségi jogokat tiszteletben tartva) bizonyságul.:-)

Ez már a végeredmény.

A malacka, hogy ne legyen egyedül, kapott némi köretet.


Már a tűztérben

Na, ennyit a Drágám személyiségi jogairól:-)

És kész! (De hová tűnt az egyik comb?):-)

Ételosztás
 Ugye, hogy gyönyörű lett?! Hogy ízéről ne is beszéljünk: a húsa ízes, omlós, a bőre fényes, ropogós. Hát mostantól már a malacsült is bekerült a "repertoárba".:-)