2012. június 29., péntek

A múlt...

Ez a blog azért indult, hogy bemutassa egy vendégház és kisgazdaság indulását, mindennapi életét a kezdetektől.
Úgy érzem, hogy az idevezető út is fontos. Sokat gondolkodtam, hogy ilyen személyes dolgokat leírjak-e. Alapjában véve nem vagyok nagyon nyitott személyiség, de aztán arra jutottam, hogy ha dokumentálni akarom a történteket és segíteni akarok másoknak, akik hasonló terveket szőnek, akkor meg kell tennem.
A másik, ami ennek kapcsán idekeveredett, az a családom története. Itt is bizonytalankodtam, hogy nem túl személyes-e.
Szokták mondani, hogy a történelem az élet tanítómestere. Ezt én is így gondolom. Saját múltunk ismerete pedig főleg nagy tanító. Lehetne. De sok családban ma már nem tartják fontosnak, hogy a gyerekeknek elmeséljék, amit őseikről tudniuk kéne. Én másképp gondolom. Ezért ebben a blogban néhány családi történet is helyet kap: olyanok, amelyeket fontosnak, tanulságosnak tartok megosztani. Legalább fennmaradnak gyerekeinknek, unokáinknak, hogy tanuljanak belőle.

Amíg a teljes életmód és otthon váltásig eljutottunk, addig sok idő telt el és rengeteg gondolat fordult meg pro és kontra a fejemben. Hívott a vidék, a természet és marasztalt a város a "kényelmével", és a a megszokás. Ami nagy úr. Ha hagyjuk.
Ami nehéz volt ebben, az az, hogy ez a város, ami "fogva tartott", az PÉCS. A tükeség..... A pécsiek tudják mi ez. Máshol az újonnan beköltözötteket hívják "gyüttmentnek". Itt a tősgyökereseket hívják tükének, tüke pécsinek. Azt hiszem (de biztos nem vagyok benne), hogy ez a kifejezés  a híres Pécs környéki szőlőkkel lehet kapcsolatban, azokat hívták tükének, akiknek a Naphegyen volt legalább 10 tőke szőlőjük.

Az én tükeségem dédnagyanyámmal kezdődött (a lenti képen a jobb szélső lány), aki 1912-ben szökött be Pécsre egy sváb kis faluból, Olaszból, felkéredzkedve a tejesember kocsijára. "Nagy terve" az volt, hogy cselédnek áll a városban, ő bizony nem született parasztnak. Inkább ott hagyta a családi gazdaságot, hogy más padlóját súrolja. Ükapám gyalog indult utána 30 kilométerről, hogy hazavigye. Nem ment. Maradt inkább más cselédje a városban.
Én máshogy döntöttem......

De a családom tükesége vele kezdődött még az "utolsó boldog békeidőkben", az I. világháború előtt. Surányi Miklós pécsi író így írt Kantate című művében ezekről az évekről: 

"Soha semmi különös vágy, rendkívüli baj vagy nem remélt szerencse nem zaklatta fel idegeit ezeknek az embereknek, s ha a bor jó volt, a sör hideg, a friss csapolás nem késett, s a birbicses ember az éjjeli mulatóhelyeken nem csalt, ha távoli országokban kellő időközökben felakasztottak néhány nihilistát, s a lapok megnyugtató híreket hoztak az orosz és olasz kormányokkal szemben fennálló változatlan jó viszonyról, ha a jogászok nem tüntettek valami miatt, a szőlőt nem bántotta a filoxéra, a búzát a szárazság, a gyümölcsfát a fagy, akkor Pécsett úgy éltek az emberek, mint az istenek Arkadiában."


Hát ilyesforma idők voltak azok....



2012. június 28., csütörtök

Levendulás mentaszörp

A múltkor beírtam a Bettus barátném levendulás mentaszörp receptjét. Végre sikerült friss levendulát szereznem, így elkészült pár üvegnyi belőle a múlt szombaton.

Azóta megint került levendula, lett is még három üveggel. 
Most meg a menta fogyott el a kertből.

Na ilyen aztán nem lesz Dadán!:-)) Akkor fűszerkertem lesz, hogy csak na! Legalább 20-30 tő levendulát tervezek, mentából meg egy egész mezőt. Ráfér a 2 hektárra.:-)) Mert, hogy a Mojito-t is szeretjük így nyáron, sok jéggel, sok mentával.:-))

2012. június 26., kedd

Végre Kaposdadán!!

A múlt hétvégét végre Dadán tölthettük!
Sajnos vizet nem sikerült a házba varázsolni, így a jól eltervezett szomszédlátogatás elmaradt. Először kiderült, hogy a "megjavított" vízművezérlő nem lett megjavítva. Sebaj, mondta a Zuram, direktbe kötöm,  és meglátjuk úgy mire jutunk. Hát arra jutottunk, hogy a házi vízmű sem jó.:-(  Akkor már biztos volt, hogy a házban nem lesz bent víz. Sebaj, legalább valahogy a kútból varázsoljunk elő, hogy közben én tudjak takarítani, mert, hogy azt víz nélkül nem nagyon lehet. Akkor meg kiderült, hogy alig van víz a kútban, lejjebb kell ereszteni a szivattyút. Így aztán lett az un. napi tartályban víz, amiért minden alkalommal lel kellett mászni a vízaknába, tetejét leszedni, és onnan vödörrel meríteni a vizet. Egészen addig, amíg a Zuram meg nem unta, és rá nem kötötte a szivattyút direktben a kerti csapra. Na, onnan végre volt "folyóvizünk"!:-) Nagyjából ettől kezdve tudtam takarítani. Este 8 óra volt, mire nekiláttunk valami ételt készíteni, ami 10-re lett kész. Emiatt viszont nem tudtunk körbejárni a szomszédokat, hogy beköszönjünk. Kivéve egyet, aki talán ismerte a "ha  a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez" szólást, és átjött, hogy köszöntsön minket. Amúgy őt már ismertük a szerződéskötés óta. Látta víz gondjainkat, felajánlotta, hogy hozzunk vizet tőlük, sőt, hogy náluk használhatjuk a fürdőszobát, amit meg is köszöntünk, de nem akartuk őket zavarni. Erre este 9 körül beállított egy 20 literes kanna meleg vízzel, egy kempingzuhanyszerűséggel, hogy meg tudjunk fürdeni. Fürdőnek rég nem örültem ennyire. Hát ilyen emberek laknak arrafelé!:-)) Hívtuk vacsorázni, de elmosolyodott, hogy ők már nem szoktak este 10 után gulyást enni.:-)) Más körülmények között mi sem.:-)) Így hát csak egy pohár borral kínáltuk meg a diófánk alatt.

Apropó gulyás! Ismeritek az abrincsos fazekat? Na az valami csuda! Erre találták ki eleink, hogy az elfoglalt népek egyetlen edényben, néhány rőzse lángjánál, gyorsan tudjanak főzni valami meleg ételt. A recept annyi, hogy mindent, hangsúlyozom mindent egyszerre kell beletenni, rétegezve, felönteni vízzel, bele a fűszerek, és egyik oldalánál  (nem körben) néhány ágból tüzet kell rakni, és táplálni kell. Le kell fedni. Amikor jól átforrósodott az edény egyik fele (ahonnan a tűz melegíti), el kezd forrni, és elkezd benne folyamatosan forogni az étel. Ilyenkor már fedetlenül kell hagyni főni. És az csak forog, forog és egyszer csak megfő. Közben néha rá kell tenni a tűzre, de alapvetően nem kell vele foglalkozni, mert nem fog leégni, hiszen önmagától forog benne az étel, nem kell keverni. A szegény ember (asszony) közben dolgozhatott, időnként dobott pár ágat, és az abrincsos megfőzte az ebédjét. És nem is akármilyen ízűre. Mi babgulyást, gulyást főztünk benne eddig, de a halászlé is finom lehet benne. Az Őrségben és Mohács környékén is ismerik. Nagyon jó találmány, egyszerű, abszolút mobil, csak fa kell és a belevalók. Kiránduláshoz is csak ajánlani tudom, mert a hozzávalókat egy zacskóban kell vinni, kell egy kanna víz, tűzifát meg lehet bárhol találni.

Másnap persze folytattam a  vég nélkülinek tűnő takarítást, Drágaságom meg a bojlert szedte szét, mert ott is meglepetésre számított. Lett is. Nem jól volt bekötve, még jó, hogy eddig nem robbant fel.

Szóval dologgal telt az első hétvége, meg azzal fognak telni az elkövetkezendők is. De számítottunk rá, hiszen ezt a házat több, mint két éve nem lakják. Rengeteg pókháló, légytetem, por, stb. De még így is nagyon, nagyon szép, és lassan végre felébresztjük a lakot Csipkerózsika álmából, amit a vadszőlő és a többi növény túlburjánzása miatt akár szó szerint is vehetnénk. Mert a kinti körlet rendbehozása még egy külön történet, rengeteg ritkítással, kaszabolással. Ki kell szabadítanunk a házat és a növényeket. De alig várjuk a következő hétvégét, hogy folytathassuk a rendcsinálást, hogy lassan igazi otthonná váljon.

Azért vasárnap késő délután, mielőtt hazaindultunk volna, megfürödtünk a másfél kilométerre lévő Petörke tó  kellemes vizében. Az volt a hétvége méltó zárása!:-))

Isten hozott Dadán!
Készítettem néhány képet:
A növényzet mögött alussza "Csipkerózsika" álmát az otthonunk


A nagyon, nagyon hűvös pincénk 
A pince állandó, bejelentett lakója éppen pihenőidejét tölti
Az utca felől (már ami látszik)


"Kis kút, kerekeskút"  

Az udvar (egyelőre kaszálatlan) és az a bizonyos diófa, leendő borozgatásaink helyszíne

A fészer

Az istállónk

A hűs veranda a gyönyörű oszlopsorral

A konyha (jelenlegi állapotában, ami komoly átépítésre szorul)


A legelő egy része

A házunk nyugat felől a lemenő nap sugarainál

Leendő nappalink (már kitakarítva)


"Hazafelé otthonról" (Hogy is van ez?:-))

2012. június 22., péntek

Recept ismét

Úgy tűnik immár állandósult rovatvezetőségem.:-) Íme a Farmakognóziai Hírek egy oldala:

A fotókat a szerkesztő választotta.

Ja, és már csak egyet kell aludnunk és megyünk takarítani, pakolgatni, lovat simogatni Dadára.:-)

2012. június 18., hétfő

Csermajor

Amint az előző bejegyzésben írtam, a hétvégét Csermajorban egy házi sajtkészítő tanfolyamon töltöttük. Nagyon hasznos volt. Mi már előtte is készítettünk sajtot oltóval, ami sikerült is, sőt az egyiket érleltük több hétig, az meg különösen finom lett, de azért így az elmélettel együtt rengeteg újat, hasznosat tanultunk. A tejföl készítés, vajköpülés, parenyica készítés pedig abszolút újdonság volt nekünk. Mindenkinek ajánlom, aki sajtot, egyebeket szeretne otthon készíteni. Egészen más így, mintha könyvből, vagy internetes honlapokról (valljuk be, nem minden forrás megbízható) szedett receptekből próbálkozna az ember. A tanfolyam vezetője egy tehetséges fiatal szakember volt, akiről messziről látszott, hogy ez az élete. A sajtkészítés és tanítása.
Még nem szóltam a helyszínről, ami igazán különleges, egy működő majorság régi, szebb napokat látott  épületekkel, rengeteg állattal. Nem mondom, van valami kísérteties az elhagyott cselédségi házakban, de vitathatatlanul sugározza a múlt hangulatát. Hoztam néhány képet a majorságról, de egy technikai hiba miatt csak holnap tudom őket közkinccsé tenni. 
És még néhány szó a társaságról. Nagyon jó volt a csapat. Olyan embereket ismertünk meg itt, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, akik nem hisznek a fogyasztó társadalom "vívmányaiban", akik másképp szeretnének élni. Mint mi is. Nagyon remélem, hogy az esti beszélgetések, borozgatás közben tartós barátságok is szövődtek.

A hölgyeknek tartozom még egy recepttel, mert ott nem jutott eszembe a pontos recept. Íme:


Bettus barátnőm Levendulás mentaszörpje:

1 kg cukorból és 1 l vízből szirupot főzünk. Még forró állapotában beleteszünk 10 szál levendulát és 10 szál mentát, 1 karikára szelt citromot. 1-2 percig hagyjuk gyöngyözni, utána teszünk bele 1 evőkanál citromsavat, majd lefedve hagyjuk másnap reggelig hűlni. Utána lehet üvegekbe tölteni.
Hogy meddig áll el, azt nem tudom, mert nagyon gyorsan el szokott fogyni hideg szódával.:-))

Szóval néhány fotó:

Bundás a helyi erő (mudi)

Mangalicák

Istállók

A kísérteties elhagyott cselédházak

Szintén a cselédházak
Na oda nézz be!



Magyar tarkák

A karbantartó rendelési ideje

Ezt a szép székelykaput 2  hete állították fel


A majorság kápolnája

Egy praktikus építmény a múltból: kemence és füstölő egyben




Szürke marha

Szürke marha karrierje kezdetén 
És végül: röglyukas sajtremekünk

2012. június 13., szerda

Indulhatunk!!!

Csak egy gyors bejegyzésre van időm, de az fontos!
Megvan, a miénk végre álmaink tárgya. Majdnem teljesen. A múlt kedden aláírtuk az adásvételi szerződést, és kifizettük háromnegyed részben leendő otthonunkat. Időm pedig azért szűkös, mert holnap megyünk Csermajorba, sajtkészítő tanfolyamra, hogy a gyakorlat után (friss oltós sajtot eddig is csináltunk, sőt érleltünk is) kicsit az elmélettel is tisztába legyünk, illetve bővíthessük a repertoárunkat.
A jövő hétvégét pedig már leendő otthonunkban fogjuk tölteni, ha sikerül a házba a vizet visszavarázsolni. Igyekszem sok jó fotót készíteni és feltölteni majd, hogy megmutassam.:-)