Falusi turizmus kicsit másképp:-)

Ahogy mi csináljuk...

Nem is olyan régen nagyon kedves vendégeink voltak (többen is, mert nekünk valóban csak nagyon kedves vendégeink vannak:-), akiknek az volt külön a kérése, hogy had próbáljanak ki mindent, amit egy gazdaságban lehet. Ez azért érdekes külön kérés, mert, hogy nálunk eddig is kipróbálhatott mindenki mindent, amit szeretett volna.
Azt már mástól is hallottuk, hogy a honlapon szerepel, hogy fejni lehet, vagy bármit, de aztán a helyszínen szokott kiderülni, hogy mégsem, vagy nem úgy, vagy gyerekeknek nem, vagy egyáltalán.

No nálunk ez másképp van: itt kérem lehet fejni kézzel tehenet, kecskét. Lehet nyuszit, gidát, kisbocit simogatni, etetni. Végig lehet nézni a sajtkészítést, vajkészítést, szörpöt lehet csinálni (ha van miből). Itt lehet cseresznyét, szedret, barackot, meggyet, szilvát, almát enni a fáról. Lehet segíteni, akinek van kedve, lehet kérdezni, kíváncsiskodni.
Igen, ez nem kevés plusz idő, de mi így szeretjük csinálni. A mi összes kérdésünkre is felelt mindenki, akit kérdeztünk, mi is kipróbálhattuk barátainknál a fejést, ők sem sajnálták rá az időt. Ezeket a dolgokat: tudást, tapasztalatot mi is úgy kaptuk, nem sajátíthatjuk ki.:-)

Néhány kép kedves vendégeinktől:

Szereti, szereti:-)

Dokumentálni kell az élményeket

No, akkor nézzük a kecskefejést, hogy csináljuk?

És a tehenet ?:-)

Nem is kell tőle félni

Na tőle aztán pláne nem:-)

Ez régen úgy is a nő dolga volt...

Csak úgy nagyjából...

tudok visszaemlékezni, hogy mi történt velünk a legutóbbi bejegyzés óta. Szóval csak a teljesség igénye nélkül:

Új kecskékkel gyarapodtunk, elcseréltük idei gödölyéinkből párat már tejelő anyakecskékre:

Ő Mariska kiváló tejelő, pedig ez még csak az első laktációja. Amúgy szánentáli(szerű).

Ő itt Panasz, aki núbiai és egyben az "Üzemi Tanács" elnöke, szószólója, aki (kevésbé) finoman jelzi, ha itt az etetés ideje.:-)

Ő Tejföl, aki valami számomra ismeretlen okból kapta a nevét.

Profiból. Így sem túl "tejfölös" a kinézete:-)

Tartottunk Bárdudvarnokon 30 főre sajtkóstolót egy pincében, ami nagyon jól sikerült.

Természetesen "borkíséret" is volt:-)

"Terülj, terülj asztalkám":-)

A "házigazdasszony":-)

A "házigazduram":-)

A hangulat immár a tetőfokán:-)

Ahol fény van, ott sajnos árnyék is. Elpusztult a Zalából hozott Pihe két gidája, ő maga sincs sajnos túl jól. Mindent megpróbáltunk, de sajnos menthetetlenek voltak. Az másodikat végig őrizte, amíg csak "el nem ment"... Mellette feküdt, fejét ráhajtotta, vigyázta.

Így feküdtek majdnem végig...

De hát az élet megy tovább, rendszeresen járunk a Petörke Portékára, szerencsére mindent el tudunk adni, sőt!:-)
A zöldséget, sőt most már a halat is cserével szerezzük be: tejtermékért zöldhagymát, retket, halat.

Ilyen volt...

...ilyen lett:-) (Isteni!:-)

No aztán van még "történés". Megérkezett a holland fiú, az önkéntes, az új segítség. Csak szuperlatívuszokban tudok róla írni: kedves, vicces, közvetlen, szorgalmas.... Minden munkát meglát, meg sem kell kérni, már indul is. Ha Léda "odapottyant", nem kérdi, hogy mit tegyen: keresi a lapátot és már viszi is a trágyadombra. Óriási segítség. A kecskefejésnél már nem is kell ott lennem, helyettesít. Kialmol, fát hord, etet, itat, fej, bármit megcsinál, amit csak kell. És nem is kérdez: látja, hogy mit kéne csinálni és már teszi is. Egy baj van vele, egy nagyon nagy baj: nemsokára elmegy, tovább...:-(
Hasonló dolgos magyar fiút/férfit szívesen fogadnánk...:-)

Itt pihenőidőben

Itt munkában

 Így tudtunk elmenni Kaposvárra a könyvtárban megrendezésre kerülő Hamvas Béla estre, ahol mi voltunk a "sajtszponzorok".:-)

 

Most több dolog nem jut eszembe...:-)