Szellő

No nem a langyos tavaszi szellőről van szó, de nem ám! A fent nevezett Szellő minden, csak nem légies. Nevével ellentétben. Sőt! Ő  nehéz, mármint nehéz ló. Egy magyar hidegvérű, nehéz ló. És a miénk!!!! Van útlevele, papírjai, ami nem azért fontos, mert külföldre szeretnénk vele menni:-)), hanem, ha pároztatva lesz, állami támogatás jár utána, őshonos fajta megőrzésért. Így a lovacskánk majdhogy nem önfenntartó.

Nagyon jól érzi magát kint a téli napsütésben. Felvette a "téli bundáját".

Ugye milyen bájos?

Kicsit összekente magát a fetrengésben

Hát, ahogy mondani szokták: "akkor segge van, mint a Winnetou lovának", ami ebben az esetben természetesen bók:-)

Már a szomszéd Józsi bácsi Rómeó nevű arab ménje felé kacsingat:-)

Lassan tényleg teljes lesz a gazdaság. Veszünk hozzá egy speniter kocsit, és Szellő fogja repíteni a kedves vendégeinket sétakocsikázásra. Drágám azzal fog menni lucernáért, fáért, kevesebbet költünk drága, környezetszennyező gázolajra. A szénagyűjtésnél is jó szolgálatot fog tenni, a Berlingo ugyanis nem összkerekes, nem tud a legelő síkos füvén feljönni. De elsősorban magunk és vendégeink szórakoztatását fogja szolgálni. Nyugodt, szelíd, kedves ló, nem túl fiatal, de jó erőben van még. Amikor a Zuram először kiengedte a napsütésre, elkezdett henteregni (jól össze is koszolta magát), és aztán úgy pattant fel, mint egy fiatal csikó. A színe amúgy fehér, de fehér lószín nincs, így szürkének mondják.
Így teljesült a Drágám régi-régi álma, végre van egy saját lova! (A kocsikázás meg nekem sincs ellenemre.:-))