2013. december 21., szombat

Dezsőnek meg kell halnia...


Biztosan sokan ismeritek a fenti, már-már közhelyszagú mondatot, ami a Tanú című filmben hangzott el. Azóta sok disznót kísértek ezek a szavak utolsó útjukra.
Nos a fenti mondat már átvitt és szó szerinti  értelemben is posztumusz, mert egyrészt ez hétfőn hangzott el nálunk, másrészt (ebből következően) Dezső már rég halott.:-) Olyannyira, hogy a belőle készült kolbászokat holnap hozzuk el a füstről.
De kezdjük az elején. Minden évben szoktunk sonkát, szalonnát venni és sózni, füstöltetni. Szalámit is minden évben szoktunk tölteni. És mivel végre falun lakunk, így adta magát a dolog: disznót kell vágni! Igen ám, de nincs hozzá semmilyen eszközünk. Volt, naná, hogy volt minden, de a költözések alatt lassan "lemorzsolódtak" rólunk, mondván, hogy ez már úgysem kell, minek cipeljük évekig. Szóval nem maradt semmi eszköz, egy hurkatöltőn kívül, így elvetettük az ötletet. Aztán jött dadai Ervin barátunk, hogy ugye az idén már mi is vágunk? Mi nem, válaszoltuk. Aztán megint jött, megint kérdezte. Mi nem, válaszoltuk. Pedig megérné, mondta. Ez így ment egy darabig, amíg le nem ült velünk, egy röpke fejszámolás erejéig, hogy miszerint mibe kerül a nyers szalonna, a sonka, a hús, és mibe kerül egy élő disznó, amiből lesz kolbász, hurka, zsír, töpörtyű, hús, kocsonyának való, szalonna, sonka, májas, disznósajt. Tudjuk, feleltük, de nekünk nincs hozzá semmink, meg aztán a "szaktudás" is hibádzik. Ááááá, az nem probléma, nekik sincs semmijük, de böllért hívnak, az hoz minden eszközt. Megadta a böllér számát, nosza felhívtuk, közöltük, hogy nekünk az elhatározáson kívül nincs semmink egy disznóvágáshoz. Nem probléma mondta, sőt, felajánlotta, hogy vágjunk nála, akkor nem kell cipelni az eszközöket, és még kosz sem lesz. Ideális helyzet.:-) Először mangalicát szerettünk volna, de mire keresni kezdtük, a környéken már elkelt az összes. Így maradtunk a hagyományos fehér disznónál. Kiválasztottunk egyet, lefoglaltuk, és hétfőn reggel elmentünk érte. Ott a háznál leszúrta a böllér, utánfutóra raktuk, és irány a "böllérház". Fotókat nem készítettem, lássuk be, nem lett volna túl életszerű, ha egy falusi disznóvágásnál fényképezőgép lett volna a kezemben a "munka vége" (amit meg tudok fogni, ha kell) helyett.:-) Nagyon "flottul" ment az egész, délután négykor már robogtunk hazafelé a sok finomsággal (többek közt HÁZI TÖPÖRTYŰVEL!!!:-) Csak az maradt ott, ami a sózóba, illetve a füstre került. Most aztán rengeteg mindenünk van, és olyan finom, amilyet ritkán eszik az ember. Egyébként, már ezért megéri disznót vágni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése