2013. december 2., hétfő

Good bye Dolly...


Hát igen, a Hello Dolly-ból good bye Dolly lett. Tegnap volt két hete, hogy eladtuk. (Bocsánat, néha elég késve írom a blogot.) Bicskére került egy nagyon szimpatikus angol telivér tenyésztőhöz. Biztosan jó helye lesz.
Dolly

"Elkelt" (ajándékba) a két kiskutyánk is. A Másikat egy juhász vitte el (én beszéltem rá, hogy a Másikat válassza, mert az Artúr volt a kedvencem, szerettem volna, ha még marad egy kicsit:-)). Aztán a múlt vasárnap este elvitték az Artúrt is. Őt megsirattam kicsit, nagyon megszerettem, de sajnos nem tarthatunk meg minden kis állatot, hiszen így is van 3 kutyánk. Valószínűleg így maradt életben, ugyanis csütörtökön, Pécsről hazaérve, egy Stuffordshire terrier (leánykori nevén: Pitbull) várt minket. Úgy döntött, hogy márpedig mostantól ő itt lakik, nálunk. Egy kb. 50 kg-os kan, tiszta izom, olyan nyakkal, mint egy bikáé, és olyan tekintettel, mint a sátán kutyájáé. Mi szeretjük a kutyákat, de ezt a fajtát még véletlenül se. Ha történetesen egy foxi, vagy bármilyen "falurossza", akkor maradhatott volna, amíg a gazdája érte jön, de egy pitbull NEM! Nosza hívtuk a polgármester, hogy vajon kié lehet. Féltettük tőle a kutyáinkat, Pirikét, és a többi állatot. Persze aznap éjjel még itt maradt, így szegény saját kutyáink sem kaptak vacsorát, mert Drágám nem akart levezényelni egy kutyaviadalt az ételes tálkák körül. Komolyan őrizte a házat, ha valaki be akart volna jönni az udvarunkra, azt keményen megugatta. Szegény Jani kőműves barátunkat a saját telkén megtámadta. Nálunk amúgy szelíden viselkedett, nem bántott senkit és semmit, Pirikén kívül, őt ki nem állhatta, néha megkergette. Így járt egy szegény biciklis is, akit majd leszedett a járgányáról az utcán. Gyalog nem merte megközelíteni a házunkat senki. Még jó, hogy a postás nálunk autóval közlekedik, különben teljes lett volna a hírzárlat Dadán.:-) Másnap délután szerencsére jött érte a gazdája, így Dada felszabadult.:-))

Amúgy gyarapodtunk is! Elcseréltük Csinost Lilire, Bettus barátnőnkkel (Csipkerózsával). Csinos aranyos, kedves kecske, csak nem tudja magáról, hogy az, mármint, hogy kecske. Valószínűleg azt képzeli, hogy gyerek.:-)) De, hogy ő kecske lenne, na nem! Soha nem a nyájjal tartott, hanem az éppen aktuális "juhásszal", a Zurammal vagy velem. Érdekes módon a kecskék sem vették kecskeszámba, állandóan bántották, öklelték. Ami azért sem volt szerencsés, mert a Drágám csípőízületi gyulladással bajlódott, és a többi kecske állandóan a fájós lábának lökte szerencsétlen Csinost. Még a Kacat sem vette "kecskébe" se, nem akarta terelni, simán levegőnek nézte, és csak a többiekkel foglalkozott. A másik, hogy Csinosunk állandóan szökésen törte azt a "csinos" kis fejecskéjét, és hol az istállóban (nyakig a tápos-zsákban), hol a verandán (ahol éppen befelé igyekezett a házba, lévén ő nem kecske, ergo nem is lakhat akolban:-)) találtunk rá. Egy szó, mint száz, neki család kellett és nem egy 20 fős nyáj! Így került Bettusékhoz, ahol talán "családiasabb" az állattartás.
Tehát meghalt a király, éljen a király!

Csinos



Lili




Lili is nagyon szép és szelíd kecske, már be is illeszkedett a nyájba.

Érdekes esetünk volt a baromfiakkal. Talán még emlékeztek rá, hogy Bettus barátnőmtől kaptunk 7 kis erdélyi kopasznyakú naposcsibét (akiket  Fanni kutyánk likvidált), egy szintén erdélyi kopasznyakú kakaskát és egy ismeretlen fajtájú "tyúkocskát". Szépen nőttek, növögettek, a kakas egyre "férfiasabb" lett, egyre szebben kukorékolt, a tyúkocska is nőtt, de lassabban. Én meg már vártam, hogy mikor tojik tojást. Vártam, vártam, de csak nem tojt. Nem nézegettem őt tüzetesebben, csak vártam. Aztán egyszer Ervin barátunk megjegyezte, hogy milyen két szép kakasunk van. Nekünk ugyan nem, vágtam rá. De, mondta ő, nézzem csak meg. És tényleg! Időközben a "tyúkocskának" megnőttek a farktollai, kinőtt a kakaskarma, én meg nem is figyeltem.:-)) Hát arra aztán várhattam volna, hogy tojást tojjon!:-)) Szóval volt egy gyönyörű erdélyi kopasznyakú kakasunk, meg egy talán még gyönyörűbb brahma kakasunk. Igen ám, de így hogy lesz tojásunk?! Tyúk kell nekünk, de minél gyorsabban. Ez itt a Dél-Dunántúlon nem is olyan egyszerű, főleg, ha az ember lánya nem naposcsibét vagy előneveltet akar, hanem kész tavaszi tyúkot, ami nemsokára tojni fog. Kerestünk mi a neten tyúkokat, de csak "letojtakat" (agyon gyógyszerezett, lelakott, tápos, tollatlant) találtunk. Legközelebb Zalaegerszegen, vagy Győr környékén hirdettek. Eddig! Csütörtökön voltunk Pécsett és Kővágószőlősről hoztunk 10 db gyönyörű tyúkocskát. Van közte kendermagos, kendermagos kopasznyakú, bóbitás, szürke, rozsdás, vörös kopasznyakú, szóval mindenféle, mi szem s szájnak ingere.:-)
Íme a "tojásgyár":









Még nem tojnak, de remélem hamarosan fognak. Az akolból leválasztva kaptak helyet, ami teljesen fedett, védett. Igen ám, de az örömhöz nemsokára üröm is vegyült. A két kakaskánk egymásnak ugrott, és élet-halál harcba kezdtek. Ők, akik eddig teljesen jól elvoltak együtt, most, hogy megérkeztek a "félpucér hölgyikék", vége a barátságnak, zsigeri rivalizálás kezdődött. Az erdélyi kopasznyakú maradt alul, kimenekült a baromfiudvarból. Visszatettük, de megint az előző kör ment le, így ő most a régi "legénykakastanyán" húzza meg magát, amíg sorsukról nem döntünk.
Íme a riválisok: 

A piros sarokban: a névtelen brahma

Éppen énekhangjával próbálja elbűvölni az asszonynépet

A kék sarokban: a "mi Marcink"

Most, hogy így alakult köztük a viszony, csak egy maradhat, mint a hegylakók közt.:-))  Igen ám, de melyik? Én az erdélyi kopasznyakúra szavaznék, de azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a természetes küzdelemben ő maradt alul, nem ő a domináns. És hát a brahma is nagyon szép. Most mi legyen?

5 megjegyzés:

  1. Nem brahma, az egészen biztosan nincs benne.:-) A taraját ezüst wyandotte kakasunktól örökölte a többi része valamelyik kendermagos tyúkunkat dicséri. Brahmánk akkor még nem volt...
    Csinos bandatag lett egy-két nap alatt, nem szökik, csak egy idegesítő szokása van: kora reggel, amint kilépünk Borival a házból, és elindulunk az ovibuszhoz üvölteni kezd, és addig nem hagyja abba, míg haza nem érek.:-)))

    VálaszTörlés
  2. Nem akarok tippet adni, mégis azt mondanám, a kopasznyakút tartsátok meg. Bocs. Bráhmát és bármely dísztyúkot csak elkülönítve tartsatok a többiektől. Én legalábbis úgy tapasztaltam, hogy ne keveredjenek a fajták. És esküszöm a kopasznyakúra és a kendermagosra! Kiváló tojók és nagyon jó húsúak!

    VálaszTörlés
  3. az nem brahma:)
    én a kopasznyakút tartanám meg.
    adja az ég, hogy tojjanak. az enyémeknek már befagyott a seggük:(

    VálaszTörlés
  4. Jó volt olvasni, mint mindig ♥

    VálaszTörlés
  5. A mi kecskéink megszólalásig hasonlítanak csinosra, legalábbis viselkedésben. Ha épp kinn járnak és résnyire nyitva az ajtó, ők már benn is vannak a lakásba és nem nagyon igyekeznek kikerülni onnan. vagy a terményesbe, a múltkor sikerült megkaparintaniok a csirkék részére összeállított takarmányt. Nem tudom a napraforgó tette be a kaput náluk vagy csak simán a mennyiség. Mindenesetre egy hétig nyögtek utána.

    VálaszTörlés