Megint gyarapodtunk

Pirikéről akartam feltenni vemhes képeket, de mire ide jutottam, meglettek a kiscicák. Rohan az idő, rohanunk mi is, egyre nehezebben jutok géphez. Sebaj!:-))

"Garfield" Pirike

A vérszomjas kismama

Szóval közben meglettek a kiscicák, hatan (elárulom: azóta már a szemük is kinyílt:-)):

A gondos anyuka

Pirike nagyon szépen neveli őket. Ha itthon lesz a lányunk (jelenleg ő a blog hivatalos fotósa), teszek fel róluk képeket. Ja, és várjuk a cicaszerető örökbefogadó szülők jelentkezését!:-))

Készül a tetőtér (immár fél éve folyamatosan:-)), már csak egy kis aljzatbeton és festés hiányzik, meglett a nyílászáró.

A gyönyörű fa ajtó és ablakok

Fürdő

 

Még építési terület képet mutat a tetőtér

 

Gyarapodtunk szénában, szalmában: kb. 600 bála szénával és 250 bála szalmával (kis kockabála) várjuk a telet, aminek bőven elegendőnek kell lennie ehhez az állatállományhoz.

És gyarapodni is fogunk, ugyanis itt járt az inszeminátor (őt nyakkendős "bikának" is hívják:-)), és megvizsgálta a két tehénkénket, így most már biztosan tudjuk, hogy mindkettő "borjút fogott", azaz vemhesek. (Nem tudom figyelitek-e, hogy milyen rutinnal használom már a szakzsargont.:-)) Bizony, bizony, januárban illetve februárban fognak születni a borjak. Reméljük üszők, azaz nőstények lesznek!

A legfontosabb hír mégis az, hogy megnyitottuk a 

SZARKAFÉSZEK VENDÉGHÁZAT!!!

Hivatalosan, engedéllyel, vendégkönyvvel, határozattal a jegyzőtől,  ahogyan azt kell!:-)) Épp, hogy megszáradt a pecsét az engedélyen, másnap már meg is érkeztek az első vendégek Budapestről, egy nagyon kedves, szimpatikus házaspár, egy hétre. Ezt nevezem időzítésnek. Mondjuk kapkodtunk is a végén, hogy minden rendben legyen.:-)) De sikerült!:-))

 

Néhány kép a vendégházról:

A szekrény mellett pótágy, gyerekágy
(Amúgy 5+1 személy befogadására alkalmas a ház.)

Itt Bárdudvarnokon nincs üdülőhelyi díj, valóságos adóparadicsomban élünk!:-))

És amiben nem szeretnénk gyaraponi: drága Kacatunk tüzel, Dada összes kutyája (bár nagyjából ez eddig is így volt) nálunk dekkol. Kénytelenek voltunk Kacatot a születészabályozás miatt magánzárkában elhelyezni, hiszen nem szeretnénk októberre egy alom tarka-barka "kacatot". Összes hódolója ott ül az "őrizetes" cellája előtt és várja annak szabadulását.

Hurrá, őstermelők lettünk!!!

Jobban mondva csak a Zuram, de ő aztán az lett, a javából!:-) Lett neki őstermelői igazolványa, adószáma (mer' a NAV-nál is voltunk ám!:-)), nyugtatömbje, stb. Most már csak egy könyvelőt kell kerítenünk, aki érti azokat a titkos jelentésű mondatokat, negyedéves bevallási papírokat, amiket a NAV-nál emlegettek. (Amúgy csak itt írom, hogy NAV, szóban mindig APEH-ot mondok, mert azt már úgy megszoktam.:-))
Tiszta misztérium az egész: ügyfélkapu, ilyen meg olyan számú nyomtatvány, meg elektronikus bevallás, miegymás. De majd egy jó könyvelő átvezet bennünket az útvesztőn, mint Szürke Gandalf a hobbitkákat.:-))
A Munkaügyi Központnál elnyerte a pályázatot az őstermelővé váláshoz, így van segítség a kezdetekben, van miből fizetni a rengeteg járulékot. Jól  sikerült a pályázat, főleg az "üzleti terv". Mondjuk nekem kicsit szépirodalmi volt a stílus egy "üzletihez" képest, de úgy látszik annyira megalapozottnak tűnt így is, hogy megszavazták a bizalmat a mi kis gazdaságunknak.

Ja, már régen akartam írni, hogy kész a logónk (legalább már vagy úgy fél éve), de a grafikus-informatikus barátunk szerint: "túl részletgazdag" (puszi Tamás, azért szeretünk) volt, és a digitalizáláshoz alakítani kellett. Amint lesz felrakható képem róla, mutatom.
(Közben elképzeltem, ahogy ixedik Pius vagy Leo vagy akármilyen pápa (utána néztem, IV. Szixtusz) nézegeti a Sixtus kápolnát, és unottan odaveti Michelangelónak: szép, szép ez a mennyezeti freskó, csak, hát...  hogy is mondjam..... túl részletgazdag.:-)) (Bocsi Tamás, tudom, hogy igazad volt grafikus-informatikus szempontból.)
Amúgy a logót szomszédunk, barátunk Kata készítette, a kézműves, aki azokat a gyönyörű ékszereket is, amikből már mutattam.

Bocsi,most nincsenek képek, majd legközelebb, mert mennem kell fejni a kecskéket.

Már július van...

Hihetetlen gyorsasággal rohan az idő. Sajnos ebből van a legkevesebb, pedig írni való lenne bőven. Azt például elfelejtettem megírni, hogy megérkezett kijavítva a fejőgépünk, és immár nem a Marika néni feji a tehénkéket, hanem a Zuram. (Marika néni azért át-át jár tejért.) Közben kihúztuk a villanypásztort és a "hölgyek" immár hazai pályán legelésznek nagy vidáman. Léda különösen vidám, mondhatni pajkos, már ha használhatjuk ezt a kifejezést egy 3 és fél mázsás állatra. Tegnap este például megviccelte a Zuramat és nem engedte megfogni magát. Egészen egyszerűen elszaladt. Először csak a villanypásztorozott részen belül, aztán kiszaladt a kapun, és usgyi. Szerintem kevesen láttak még vágtázó tehenet. Nem mindennapi látvány!:-)) Abszolút cseh vígjátékba illő jelenet volt, ahogyan szaladt Léda, utána meg a Zuram gumicsizmában, térdnadrágban, esőköpenyben, kezében a kötőfékkel. Először csak az istállóig szaladt, aztán át a szomszéd lucernásába, aztán vissza. Szegény Zsoltot nem fojtogatta a röhögés, ahogyan a sárban futott a tehén után, eléggé kilátástalannak tűnő hajszában. "Szólj légy szíves a Lajosnak", kiáltotta oda, amikor már elfogyott a türelme. Mire azonban visszaértem DrágajóLajosunkkal, Lédánk már be volt kötve az istállóban a helyére. Dollyt én már előbb bevittem a helyére, Léda meg gondolt egyet és saját magától bement utána. Csak előbb jól kihancúrozta magát.:-))
Tegnap este amúgy akadt más program is: megint gondunk volt a vízzel, vagyis a házivízművel. Úgy tűnik, hogy elromlott a nyomáskapcsolója, így "kézivezérlésre" kellett váltani, a Zuram rövidre zárta, így most ha vizet akarunk a házba, akkor kint a vízaknánál kell bekapcsolni a szivattyút, aztán ki, mert ezt nem teszi magától. természetesen javítva lesz, de hát vasárnap ugye...  (Mire ennek a bejegyzésnek a végére értem, a Zuram már meg is javította, elment a tartályból a nyomás, de most már redben.)
Nálunk a víz nagyon nagy kincs, naponta kb. 1000 litert használunk belőle: kb. 150 litert iszik naponta a két tehén, aztán a kecskék, nyulak, baromfiak. Mosás, főzés. A legnagyobb vízszükséglete furcsa módon mégis a tejnek van.:-)) Fejőgép mosás (2x2x40 l), üvegmosás, sajtkészítés eszközeinek mosása, stb. Szóval még jó, hogy kutunk van!:-))

A kecskék elfoglalták végre az (egyelőre kétszobás) akolt, így végre teljesen külön vannak az anyák és gyermekeik. Így viszont nem nagyon mennek el legelni, de sebaj, az akol mellett is van fű.

Ja, és még a karámon belül is szép a fű (egyelőre:-))

 

A múltkor eldicsekedtem a tehéntejből készült finomságaimmal. Most megmutatom, hogy mi a "kiindulási alap".:-))

Hát így könnyű, nem?!:-))
(Jól látszik, ahogyan kettéválik a tejszín és a tej. Így néz ki 4 l tej egy nap állás után.)

Elkészültek végre a szappanok is:

Zsályás-mentás és citromfüves

Citromfüves

Citromos

Citromos

Natúr

Kacatunk nagyon jó terelő, újabb és újabb bizonyságát adja rátermettségének. Ha a kecskék bemennek a szomszéd lucernásába, már szólni sem kell neki, magától indul és már tereli is ki őket. A múltkor Csinossal gyűlt meg a baja. Egyszerűen nem hagyta magát beterelni az akolba, mindig kicsusszant, elszaladt. Kacatunk egyszer csak megelégelte a "fogócskát", elkapta az egyik hátsó lábát, és annál fogva behúzta az akolba. Szerintem zseniális. És még csak alig egy éves.

Közben megérett az egyik nagy reménységünk a pincében: a kecske feta. Hihetetlenül finom lett, krémes, jóízű, pont jó sós, szóval nagyszerű. Salátákra, magában, krémlevesekbe kiváló lesz, de még ennél is jobb lesz pácolva: zöldfűszeres, olivaolajos illetve szarvasgombás olajban. Az egyik legjobb termékünk született meg.