Az ősök nagy (arckép)csarnoka

Lassan közeledik ideköltözésünk első évfordulója. Fura, de mindkettőnknek olyan érzése van, mintha már évek óta laknánk itt... Minden olyan természetes. A házat rég belaktuk, minden a helyére került.
Ennek ellenére most ürítettük ki az utolsó dobozt: ebben voltak a régóta féltve őrzött arcképeink, fényképeink az őseinkről. Nem kapkodtunk a kirakásukkal, mert méltó helyre, méltó módon szerettük volna őket elhelyezni.
Jómagam még apai nagyanyám életében elkértem az esküvői fotóját (1941-ből), halála után is került hozzám tőle sok kép: dédanyám lánykori családi képe, dédapám Amerikába kivándorolt bátyjáé (a hátán ennyi áll: "Bernhard Kollman amerikai pincér az igazi  bátya":-), nagyanyámék kiskori családja, nagyanyám öccse, stb.  Édesanyám családi képei is nálam kötöttek ki. A kedvencem anyámról az, amin, kb. 18 évesen, egy szőlőlugas előtt áll és mosolyogva harmonikázik.

Drágám is megőrizte családja emlékeit, például dédnagyapja lovon 1900-ból, dédszülei szintén 1900-ból, dédszülők a nagyapjával, nagyapja tablóképe 1932-33-ból a Szentlőrinci Magyar Királyi Horthy Miklós Téli Gazdasági Iskolából, édesapja az 50-es években, mint többszörös magyar bajnok birkózó.
Nem volt kis munka volt összerendezni őket. Egy hétig dolgoztunk rajta, igaz csak esténként. A legtöbb nem volt bekeretezve, így keretezni kellett őket. Szerencsére régi rámákat is őriztünk.A picikből amolyan kollázsszerűeket készítettünk, egy-egy nagyobb keretben.

Az előkészületek:

Tervezgetés, próba a földön:

Aztán átraktuk őket egy nagy csomagolópapírra, elrendeztük, ahogyan majd a falon lesz, majd a papírra felrajzoltam a majdani szögek helyét. A csomagolópapír felkerült a falra, a szögeket beütötte Drágám a helyére, majd kihúztuk alóluk a papírt.

Már csak fel kellett akasztgatni sorban a képeket. És íme:

 

Vannak még képeink, de egyelőre elfogytak a régi keretek. Majd megpróbálunk még gyűjteni, és akkor folytatjuk az "arcképcsarnokot". Ami nem is csak arcképekből áll (vannak csoport és családi fotók is). Még csak nem is "csak" fényképekből, hanem életekből, történetekből, szerelmekből, örömökből, időnként tragédiákból. Egyszóval családjaink történelméből.