2013. május 27., hétfő

Szénát hordanak a szekerek, szekerek....


... én a bakon ülök teveled, teveled... Ahogy a nóta mondja.:-))
Na nálunk nem pont így zajlott.:-)) A szomszéd Lajos (vagy ahogy magunk között hívjuk: Drága Jó Lajosunk) lassan állandó mezőgazdasági tanácsadónkká nőtte ki magát. Hihetetlen nagy segtséget jelent. Neki is nagy kaszálója lévén, mindig tudja, hogy mi a teendő: most várni kell, hogy sűrűsödjön, most eső kéne neki, különben elöregszik, most le kell már kaszáltatni, nincs mire várni, most forgatni kéne, hogy a másik oldala is száradjon, most sodortatni kell, hogy be lehessen bálázni, most szólni kell a Rajmundnak, hogy bálázza be, stb. A széna jelenti a téli túlélést az állatoknak, gyakorlatilag ezen múlik a létük, vagy a gazdálkodást terhelő költségek. A tavalyi aszály miatt az iden nagyon drága volt a takarmány, 7-900.- Ft volt bálája. Na, ezt kell megspórolni a saját kaszálón. Azzal is vannak költségek: kaszálás, rendsodrás, bálázás, de még akkor is sokkal olcsóbb, mint megvenni. (Kézzel embertelen munka lenne lekaszálni ezt a majd két hektárt.)
Szóval, szombat délelőtt jött Rajmi a bálázóval (ő egyébként a helyi postás is) és bebálázta.


Két kollégámmal figyeljük, hogyan halad a munka

Ez itten a bálázó

Itt éppen "szervizutcában"



A gép összeszedi a szénát, összetömöríti, téglatestet csinál belőle, aztán összeköti, végül ledobja a földre.

A kész bálák

Galambok csipegetik a kihullott magvakat
Felriadtak

Gondoltuk, szombat délután nekilátunk, utánfutóra rakjuk azt a 246 bálát, és lassan behordjuk. Még a helye se volt meg teljesen. Aztán jött Drága Jó Lajosunk, kérdi, hogy ki szedi össze a bálákat. A válaszunkra, miszerint mi ketten, kedvesen, elnézően elmosolyodott, aztán közölte, hogy jön a családjával segíteni. "Ezt nagyon gyorsan be kell gyűjteni, nem lehet tudni, mikor jön az eső. Ha megázik, dobhatjátok az egészet ki, mert az már nem szárad ki soha, be fog rohadni." Hová tesszük, szólt a következő kérdés. A válasz: majd csinálunk neki helyet. Mire ő: akkor álljunk neki! És nekiálltunk, és kihordtuk a sok kacatot (na nem a kutyát:-)) a pajtából, hogy legyen hely. (Na most megint minden az udvaron van, mert egyszerűen már nincs hová pakolni.) Így aztán lett hely. Szusszanásni szünet. Aztán megjelent Lajos a családjával, a terepjárójával (Ezzel akartok ti rámenni a legelőre????- kérdezte a Berlingóra mutatva:-)) és az utánfutójával. Aztán nekifogtunk.

Így, ide

Ezt most hová?

Asszem' itt jó lesz

Csak folyvást

Fér még rá?

Na még egyet

Ennyi!

Hurráááááá! Mindjárt kész!

Szóval, öt forduló, 5 felnőtt, és két óra megfeszített munka. Az utolsó előtti fordulónál elkezdett esni az eső, akkor rágyorsítottunk, de az egyelőre csak ijesztés volt.
 Megmondta a Lajos: ezzel nem lehet viccelni, nagyon észnél kell lenni, különben oda a téli takarmány. És milyen igaza volt! Vasárnap reggel óta esik az eső.:-))
Nem tudunk Lajoséknak elég hálásak lenni a sok tanácsért, a sok segítségért. Másik szomszédunk jött vasárnap délután, hogy miért nem szóltunk, hogy szénahordás lesz, jött volna segíteni. Így szokták, ilyenkor kalákában dolgoznak, segítenek egymásnak, mert a legfontosabb a téli takarmány.

Hát ilyen EMBEREK laknak erre....

8 megjegyzés:

  1. És milyen jó ez... Nekünk is itt már három körbálányi széna, egyszer csak meg lett forgatva, mert Bori beteg volt, híre ment a faluban, hogy nem tudok kimenni, így megcsinálták nekünk szorgos kezek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Felétek is nagyon rendes emberek laknak.:-)) És tudod, hogy kik voltak a szorgos kezek?

      Törlés
  2. Jó hír, hogy az első kaszálással megvagytok...Azért az biztos elírás, hogy 7-900,-ft volt a bála:)) Mi még április végén is 10.000,-ft-ot fizettünk egy nagy báláért, és örültünk hogy kaptunk, tőlünk 30 km-re .Hja, akinek nincs földje...:))
    Talán az idei év kedvezőbb lesz, legalábbis bízzunk benne!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én kicsi kockabáláról beszélek, nem a nagy körbáláról. A nagy, lucerna körbála most is 10.000.-ért megy itt is.:-))

      Törlés
  3. Nem kötekedésképpen, csak vidékenként változnak a szokások. Nálunk sohasem bálázták a szénát. Főleg a sarjút összeraktuk a kaszálón boglyába és legalább egy hétig még abban száradt, majd úgy került a "pajtába", de ott is nagyon kellett figyelni, hogy be ne gyúladjon. Apámnak voltak hosszú vasrúdjai (mint a betonvas, csak bordák nélkül), azok voltak beleszúrva a szénába. Ha nagyon forrósodott a kiálló vége, akkor az egészet szét kellett dobni. A 15 év alatt amig közöm volt hozzá, egyszer biztosan kénytelenek voltunk. Laci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, ahány vidék, annyi szokás.:-)) Ezt a vasrudas módszert még nem is hallottam. széna öngyulladásról viszont már többször. Állítólag a teljesen porszáraz széna nem csinál ilyet.

      Törlés
  4. Hát tényleg úgy van, hogy vidékenként változóak a szokások. Erre itt mifelénk nem szokás segíteni a másiknak, főleg nem egy "gyüttmentnek". Így aztán mindenre csak ketten vagyunk a férjemmel, valamikor ő egy szem maga. Hát ez van, ezt kell elfogadni.
    Igaza van Zsuzsának, mert mifelénk is a körbála 10.000 Ft-ért volt kapható, az agyonázott, dohos penészest is ránk akarták sózni 9.000 Ft-ért. (Csak nekünk nem kellett). Nekünk nincsen legelőnk, rétünk, így a szénát apránként tudjuk összeszedni télire, - épp onnan, ahol szívességből, illetve a szénáért a férjem kaszál- boglyába rakva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy felétek ilyenek az emberek. Itt "délen (Bettuséknál és mifelénk) szerencsére nem így van.

      Törlés