Az első kecskesajtunk

Elég lassan álltunk neki az első saját kecskesajtnak, hiszen még mindig nincsenek leválasztva a kicsik, a karám nehezen akar készülni, mert mostanában folyton kaszálás van, ügyintézés, stb. Ja, és megint tőgyprobléma miatt tejet kellett kidobni (na persze nem teljesen, a kutyák itták meg), mire végül rájöttünk, hog kedvenc Favoritunkat sajnos nem lehet géppel fejni, ő a ritka kivétel, őt csak kézzel lehet. Előfordul a nagy tejhozamú egyedeknél.
A tej elfogy a háznál, a szomszédoknak is szoktunk adni belőle, joghurt is készült már belőle. Csak sajt nem. Eddig.

Hát íme!:-))

 

 

Egyelőre friss, natúrt készítettünk. Hát mit mondjak, isteni lett. Természetesen tegnap már azt vacsoráztuk.

 

Ma pedig leendő(?) teheneink tejéből csináltunk sajtot, zöldfűszereset... Kiváncsi vagyok milyen lett.

 

Amúgy készült mostanában kecsketejes szappan: citromfüves, zsályás-mentolos (nyári, izzadásra), citromos és natúr.

Aztán citromfüves mentaszörp, friss bodzalimonádé, és éppen ma szedtem a kis esőszünetben 2 kosár bodzavirágot a téli bodzaszörpnek. (A szörpösüvegek fellelése, és kimosás majd' egynapi munkám volt.)

Ja, és ma szűrjük le a híres River Cottage féle bodzapezsgőnket, ami tavaly szenzációsan finom lett. Remélem az idén is ilyen jól sikerül.



Szénát hordanak a szekerek, szekerek....

... én a bakon ülök teveled, teveled... Ahogy a nóta mondja.:-))
Na nálunk nem pont így zajlott.:-)) A szomszéd Lajos (vagy ahogy magunk között hívjuk: Drága Jó Lajosunk) lassan állandó mezőgazdasági tanácsadónkká nőtte ki magát. Hihetetlen nagy segtséget jelent. Neki is nagy kaszálója lévén, mindig tudja, hogy mi a teendő: most várni kell, hogy sűrűsödjön, most eső kéne neki, különben elöregszik, most le kell már kaszáltatni, nincs mire várni, most forgatni kéne, hogy a másik oldala is száradjon, most sodortatni kell, hogy be lehessen bálázni, most szólni kell a Rajmundnak, hogy bálázza be, stb. A széna jelenti a téli túlélést az állatoknak, gyakorlatilag ezen múlik a létük, vagy a gazdálkodást terhelő költségek. A tavalyi aszály miatt az iden nagyon drága volt a takarmány, 7-900.- Ft volt bálája. Na, ezt kell megspórolni a saját kaszálón. Azzal is vannak költségek: kaszálás, rendsodrás, bálázás, de még akkor is sokkal olcsóbb, mint megvenni. (Kézzel embertelen munka lenne lekaszálni ezt a majd két hektárt.)
Szóval, szombat délelőtt jött Rajmi a bálázóval (ő egyébként a helyi postás is) és bebálázta.



Két kollégámmal figyeljük, hogyan halad a munka

Ez itten a bálázó

Itt éppen "szervizutcában"

A gép összeszedi a szénát, összetömöríti, téglatestet csinál belőle, aztán összeköti, végül ledobja a földre.

A kész bálák

Galambok csipegetik a kihullott magvakat

Felriadtak

Gondoltuk, szombat délután nekilátunk, utánfutóra rakjuk azt a 246 bálát, és lassan behordjuk. Még a helye se volt meg teljesen. Aztán jött Drága Jó Lajosunk, kérdi, hogy ki szedi össze a bálákat. A válaszunkra, miszerint mi ketten, kedvesen, elnézően elmosolyodott, aztán közölte, hogy jön a családjával segíteni. "Ezt nagyon gyorsan be kell gyűjteni, nem lehet tudni, mikor jön az eső. Ha megázik, dobhatjátok az egészet ki, mert az már nem szárad ki soha, be fog rohadni." Hová tesszük, szólt a következő kérdés. A válasz: majd csinálunk neki helyet. Mire ő: akkor álljunk neki! És nekiálltunk, és kihordtuk a sok kacatot (na nem a kutyát:-)) a pajtából, hogy legyen hely. (Na most megint minden az udvaron van, mert egyszerűen már nincs hová pakolni.) Így aztán lett hely. Szusszanásni szünet. Aztán megjelent Lajos a családjával, a terepjárójával (Ezzel akartok ti rámenni a legelőre????- kérdezte a Berlingóra mutatva:-)) és az utánfutójával. Aztán nekifogtunk.

Így, ide

Ezt most hová?

Asszem' itt jó lesz

Csak folyvást

Fér még rá?

Na még egyet

Ennyi!

Hurráááááá! Mindjárt kész!

Szóval, öt forduló, 5 felnőtt, és két óra megfeszített munka. Az utolsó előtti fordulónál elkezdett esni az eső, akkor rágyorsítottunk, de az egyelőre csak ijesztés volt.
 Megmondta a Lajos: ezzel nem lehet viccelni, nagyon észnél kell lenni, különben oda a téli takarmány. És milyen igaza volt! Vasárnap reggel óta esik az eső.:-))
Nem tudunk Lajoséknak elég hálásak lenni a sok tanácsért, a sok segítségért. Másik szomszédunk jött vasárnap délután, hogy miért nem szóltunk, hogy szénahordás lesz, jött volna segíteni. Így szokták, ilyenkor kalákában dolgoznak, segítenek egymásnak, mert a legfontosabb a téli takarmány.

Hát ilyen EMBEREK laknak erre....

Géppark



Tovább bővült a gépparkunk, nem csak az előző bejegyzésben említett utánfutóval. Nemrégiben vettünk egy fűkaszát és egy alternáló kaszát. A ház körül óriásira nőtt a fű,  a kis hely és a növények miatt ott bizony kaszálni kell.


Fűkasza, vagy ahogy az Ormánságban hívják: lambada:-))


 

A gyümölcsösben (ami elég nagy terület), a fák miatt nem lehet traktorral kaszálni, de az ott növő füvet sem hagyhatjuk veszni, így vettünk egy úgynevezett homlokfűkaszát. A kecskéket ott nem lehet legeltetni, mert kb. két méter magasságig mindent lerágnának.:-((


MF 70, ahogy a felirata is mutatja
Cseh kétütemű, önjáró "csoda"





Nem egy mai darab, de a célnak megfelel:-))
Most éppen nincs rajta az 1.2 m-es homlokkasza része

 



Szóval már van fejőgépünk, tejhűtőnk, utánfutónk, fűkaszánk, alternálónk, sőt a héten a két új kecskékkel érkezni fog egy répadaráló is. 



Kacat

Új kutyánk, Kacat, nem csak aranyos, de úgy tűnik terelőkutyának sem utolsó. Először maga az ugatás segített a kecskék terelésében, aztán lassan-lassan kialakult az összhang közöttünk. Most már visszajön, ha behívjuk, elmegy az elbitangolt egyedek után is. Vele könnyebb lett az életünk, már ami a legeltetés részét illeti. Lesétálunk szépen a legelőre, ott leülünk az árnyékba, és nézzük, ahogy legelnek a kecskék. Közben simogatom, ő meg a lábamra teszi a mancsát, elvagyunk. Hallgatjuk a madarakat, és élvezzük az isteni illatokat. Most virágzik az akác és bodza. Hihetetlen illat leng be mindent, az erdőt, a legelőt, és az udvart. Vágni lehet az édes levegőt. Nem tudom, éreztétek-e már...

Munkában

Ugye milyen jól csinálom?:-))

Futás!!!!

Jövök már, jövök:-))

Gyerünk csajok, vissza a lucernásból!



A bodza illatról jut eszembe, itt lenne az ideje a bodzapezsgő készítésnek. Tavaly már csináltunk, isteni finom lett, csak nagyon óvatosan kell kinyitni fogyasztás előtt, mert egyrész balesetveszélyes, másrészt kifolyhat a földre, ami nagyon-nagy kár lenne.

Állományunk három új taggal bővült, akiket Galambokról hozott a Zuram, no meg egy utánfutót, mert elég volt a kölcsönkéregetésből. Állatokat, takarmányt, szénát kell szállítanunk nap, mint nap, tehát kell. Eredetileg csak az utánfutóért indult, de amikor megjött, három gödölye álldogált a fissen szerzett utánfutón. Gondolom, nem akarta üresen hozni a járművet.:-))

Lujza

Foltos (a névadója Máté, a kis segtségünk)

Szamár (mert tisztára olyan, mint a Szamár a Shrekből)

Máté, a névadó és juhász helyettes

Végre akkora lett a fű a legelőn, hogy kaszáltathattunk, így már szárad a téli takarmányszénánk.

Rendek

Jól adott a legelő

A héten érkezik még 2 új kecske, Bányáról (az is Bárdudvarnok része), egy családtól, akik 4 kecskét tartottak, sajtot készítettek, de nem lévén elég legelőjük, kaszálójuk, így felszámolják az állományt.
Szépen növöget a nyájunk. És közben jön a következő dilemma.
Lehetőségünk lenne nagyon jutányos áron (sőt csere által) hozzájutni két jersey tehénhez, akikről már írtam régebbi bejegyzésemben, ugyanis a szomszédunk el akarja adni őket, nincs elég ideje a gondozásukra, fejésükre. Mindkettő vemhes, januárban ellenek. Ami azt jelenti, hogy februártól napi 40 liter kiváló minőségű tehéntejünk lehetne, sajtnak, vajnak, tejszínnek, túrónak, és frissen eladni. Akkor viszont nem is kéne több 20-25 kecskénél.... DE: több széna kellene, több fű, és sokkal több munka... Ej, ej, nem egyszerű....

Új jövevények

Mire e bejegyzéshez le tudtam ülni, sajnos a cím már nem is ugyanazt fedi, mint tegnapelőtt. Mindjárt megmagyarázom.
Pár napig megint nem volt netünk, így nehezen születnek az írások. Most is "kölcsönnetünk" van, a szomszédaink jóvoltából, az ő vételi forrásukra csatlakoztunk ideiglenesen. Hogy nekünk mikor lesz, azt nem tudom, azt még a szolgáltatónk sem tudja, mert kéne egy ősrégi távcsőantenna (talán az Ipartörténeti Múzeumból?:-)), amilyen a szomszédainknak van, mert a mi modernebbünk sajnos nem biztosít stabil vételt.
Alig vettünk búcsút szegény Helgától, amikor újabb "kecskebaj" ütötte fel a fejét: Favoritunk (leánykori nevén Gizi, de "teljesítménye" alapján át kellett nevezük méltóbb névre) tőgygyuladást kapott, ami nem súlyos, kezelhető, de azért gond. Éppen áttértünk a gépi fejésre, amikor kiderült. Kapott antibiotikumot, tőgyinfúziót, és álltólag két nap múlva kutya baja sem lesz. A tejével 3 nap egészségügyi várakozás. Ez azért gond, mert ahogy  neve mutatja, ő a legjobban tejelő állatunk, egy fejésre másfél litert ad így, a teljes elválasztás előtt. Fajtája szánentáli. Az állatorvos szerint a nagy tejhozamú egyedek könnyebben kapják el  tőgygyulladást. Szóval várjuk a gyógyulását.

Az új jövevényeket tegnapelőtt hoztuk Terecsenyből, "Csipkerózsa" Bettus jóvoltából. Jobban mondva onnan is, mert új terelőkutyánk Csebényből érkezett, a Dél-Zselicből. Neve Kacat, lány (mit tegyünk csak ő volt), egy éves, és már el is kezdett terelni tanulni a régi helyén, de tanára, egy "kifinomult" lelkületű juhász (aki a Makarenkói módszer elkötelezett híve és továbbfejlesztője) a nevelő célzatú fenyítést odáig vitte, hogy szegény Kacat elájult a botjától, és azóta nem mert a juhász elé menni, így nem tudta tovább tanítani. És mivel (Winkler Róberttel szólva) elvesztette a kutyapszichológusa telefonszámát, így jobb híján eladták a kutyust. És még nagyon jól járt szegényem, mert ilyenkor a juhász "nemes egyszerűséggel" agyon szokta ütni a kutyát, ha nem tanítható.



Hát ő KACAT

Hát nem édes?!:-))

Ő már annyira csúnya, hogy szép

Fajtáját tekintve pumi, mudi keverék. Szépen terel, hajt, bár van még mit tanulnia. Rendkivül kedves, hálás, azért mert megmentettük. Egy ritkás raklap volt a kutaólja a falnak támasztva, és hüvelykujjnyi vasláncon volt tartva, mitől a szőre teljesen lekopott a nyakán és a mellén. Nálunk nagyon boldog, mert bár fegyelem van, nem verjük és kap enni.:-)) Sőt, szeretjük, simogatjuk, dícsérjük, finomabbnál finomabb falatokkal kényeztetjük, hogy kicsit feljavuljon. Szerintem azt hiszi, hogy meghalt és a pardicsomba került.:-))

Érkezett még egy vemhes anyanyúl Tercsenyből, június elején már lesznek kisnyulaink, névnapomra azt kapom.:-))

Még nincs neve

Ő Ugri

Ugriról el is felejtettem beszámolni, ő nyugállományú húsvéti nyúl, ami azért érdekes, mivel bár nyugdíjas, igazából még nem is ivarérett, annyira fiatal.:-)) Őt falunkliektől kaptuk, ajándékba. Cserébe feljánlottuk, hogy minden húsvétra kapnak egy "betétdíjas" húsvéti nyulat, amit aztán, ha Hannácska megunta, visszaszállítják születési helyére, azaz hozzánk.

Aztán érkezett még egy erdélyi kopasznakú kakaska:

Marci ("talán a mi Marcink, Drágám!")

Furcsa pózban

 Érkezett még egy kis tojó, róla majd legközelebb teszek fel képet.

És akkor most megmagyarázom a furcsa bevezetőmet: Kaptunk még 8 darab napos, zömmel erdélyi kopasznyakú kiscsibét is. Tündériek voltak,de súlyos bűntény áldozatai lettek. Fanni, nagylányunk spicce megölte őket. Egyet már az első nap, amíg várták egy letakart ládában, hogy a helyükre kerüljenek. Egy teljesen zárt, pici ajtós kalitkába kerültek, hogy biztonságban legyenk. A Zuram letakarta őket, csak előről kaptak fényt, mert tegnap nagyon fújt a szél, még a verandán is. Elmentünk a közelbe, mert hallottuk, hogy Bányán valaki felszámolja  kecskeállományát, és mi még vennénk állatokat. A hidegvérű gyilkos ez idő alatt kinyitotta a ketrecet és kivégezte a még élő 6 kiscsirkét. (Egy még tegnapelőtt magától hullott el.)
Mikor hazajöttünk, már menekült a gyilkos, tudván, hogy rosszat csinált. Borzasztó. Az egész esti hangulatunkat megülte az eset, még éjjel is ez járt a fejemben. Annyira aranyosak voltak. Olyan kár értük. Most aztán hogyan lesz baromfiudvarom? És mi legyen a gyilkossal? Mi a biztosíték rá, hogy legközelebb nem öl újra?

Elvesztettük

Sajnos Helga elpusztult. Nem tudjuk mi lelte, kűzdött vitézül, de végül elvesztettük.:((
Tudom, hogy lesz még ilyen, veszteségek nélkül nem lehet megúszni, de akkor is nagyon sajnáljuk.

Helga=Szarvacska

A hátsó, csak a háta látszik

Picur

Vannak állatok, akik a mi segítségünk nélkül nem maradnának életben. Ilyen Picur, az én kedvencem. Mivel hármasikrek egyikeként jött világra, legkisebbként anyja "beáldozta", nem szoptatja, mióta olyan nagyok lettek, hogy hármuknak nem elég a teje. De itt volt Helga, akinek halva született a gidája, így az ő tejével tápláltuk sokáig. Amúgy Milli példás anyuka, az első perctől a gidákon a szeme, csak együtt mentek legelni. Ha felmásztak a farakásra, figyelte őket, aztán, amikor már veszélyesnek ítélte a mutatványt, valamit mekegett nekik, és mivel nem fogadtak szót, az orrával "lelökdöste", letaszigálta őket óvatosan. Ha rálépett az egyik gidájára véletlenül, akkor odahajolt hozzá, valami bocsánatkérés félét mekegett neki, megcirógatta az orrával, szintén engesztelésül.
Életben maradt Picur, de sokkal kisebb, mint a testvérei. Azóta már sokal élelmesebb, nem kell már szoptatni, mert amikor az anyák esznek, kihasználja, hogy másra figyelnek, és lopkod többektől egy kis tejet. Nem tudom, hogy behozza-e valaha a hátrányát?  Egyáltalán lehet-e belőle anyuka? Szóval, hogy megérte-e?
De persze nem ez volt a kérdés, mert aranyos volt, sajnáltuk, persze, hogy nem hagytuk elpusztulni, és nem fogjuk hagyni később sem, ha lesz ilyen.

Hát nem édes?!:-))

És van, aki már nincs közöttünk: Magyar Tarka....

Hát bizony, a bakokat nem fogjuk megtartani, max., amelyikből tenyészbakot szeretnénk. A bak kérdést a szomszéd JÓZSI BÁCSI (tudjátok, aki már-már fogalom, mert mindenhez ért, mindenben segít) oldotta meg. Levágta. Szörnyű volt, de hát ez a világ sora, azért etetjük őket, hogy minket tápláljanak. Ki így, ki úgy...
A Szaffi című rajzfilmben van Borbála a kecske, akit az Anyó nevel, és ő fogalmazza meg így, miközben eteti és feji: "így tápláljuk mi itt egymást".

Közben megbetegedett Helga, volt nála állatorvos, először tüdőgyulladásra gyanakodott, kapott is egy "lórugásnyi" antibiotikumot, aztán szteroidot. Hát majd meglátjuk. Életben van, egy keveset eszik is, de nincs túl jó bőrben. Elkülönítve van, a "gyengélkedőben".:-)) Remélem megússza.
És mivel itt járt az állatorvos, mnidjárt leféregtelenítette az egész állományt, illetve az anyákat. A picik a tejjel kapják meg az adagjukat (nagyon gazdaságos: egyet fizet, kettőt kap:-)), így most egy kicsit szünetelt megint a fejés és az elválasztás, a gidák legnagyobb örömére. De tegnaptól megint fejünk esténként.

Ja, és múlt hétvégén elkészült az első teljesen saját szappan! Saját kecsketejből, saját szappan. (Húúú, ez nagyon szocreál rigmus ízű.:-)) (Eddig Lamine barátunktól kaptam hozzá kecsketejet.) Készítettem natúrt és levendulásat.
A következő szappanok már nyáriak lesznek: lesz citromfüves, mentás (a frisseség miatt) és izzadásgátlós zsályás, mentolos. Ja, meg kamillás.

Díj

Díjat kaptam. Nem is egyet, mindjárt kettőt. illetve egyet, de azt két helyről.:-)) Ez ám a valami! Ilyesmire nem is számítottam.

Ja, és rengeteg tennivaló van vele:

- megemlíteni, kitől érkezett a díj

- továbbítani négy bloggernek, akiknek kevesebb, mint 200 követője van

- értesíteni a megajándékozottat

- Köszönöm a két adományozónak: Beszternek és Lidikének.

- A díj legyen

1. Csipkerózsáé, mert sokat segített az elindulásban, és azóta is.

2. Erdőkóstolóé, mert tényleg jó ötleteket ad.

3.Egy csepp bodzásé:-)), mert  elöttünk jár, jó pédával.

4. Akkor tényéleg falué, mert "egyfelé" járunk.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm!