Ja, nem! De felújítani! Az már igen! (Meg kéne már végre tanulnom, hogy az irónia írásban nem feltétlenül megy át. Akár le is szokhatnék róla.😀) Bár tulajdonképpen nincs sok különbség egy nagy felújítás és egy építkezés között.
Na szóval: nyertünk egy kis pénzt pályázaton a vendégház csinosítására, színvonalemelésre, szolgáltatásbővítésre, a szezon meghosszabbítására. Régóta terveztük a fészer-konyha felújítását, átalakítását, hogy vendégeinknek végre egy nagy, tágas konyha álljon rendelkezésre, ahol tudunk reggelit, vacsorát adni (egyre nagyobb az igény az ellátásra), nagyobb társaság együtt tudjon enni, ne adj'Isten mulatni. Hát most itt a lehetőség a megvalósításra.
Nézzük milyen volt:
 |
Ilyen volt a konyharész, elég rusztikus, ugye?
| |
 |
Ilyen volt kívülről
|
 |
Ez már a bontás
|
 |
... és ez is
|
Mert, hogy minden felújítás bontással kezdődik. (Ugyan, dehogy! Kőműves kereséssel! De erről beszélni sem akarok.😊) Szóval a lényeg: a két helységet össze akartuk nyitni, hogy egy nagy tér legyen. Hogy egységes legyen, ehhez le kellett bontani a tetőt, ami amúgy sem volt elkerülhető, úgyis beázott. Aztán el kellett bontani a válaszfalat, miközben kiderült, hogy némelyik külső fal alatt nincs alap (Ez ám a jó hír!). Ez azt jelentette, hogy 3 falat is le kellett bontanunk, és körben alapot kellett ásni, majd egyben lebetonozni az aljzatot. Hurrá! (Má' meg az irónia!)
Én nem tudom, hogy ez hogyan van, de valami féle örök törvény, hogy mindig nagyobb (és drágább) lesz az építkezés vagy felújítás, mint valaha, a legpesszimistább becsléssel gondoltad volna. (Biztosan ezt is az a Murphy intézte. Köszi!)
Aztán indult a falazás. Részletekbe itt sem szeretnék bocsátkozni, néha még most is felsírok álmomban.😀
 |
| Itt már kész az alap és az aljzat |
 |
Kezdődik a falazás
|
 |
Baltazár főművezető úr
|
 |
Hát eddig megvagyunk!
|
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése