Virágos tavaszvég

Miután végre van egy kis szabadidőnk (tehénfejés és sajtkészítés híján), belefoghattunk udvarunk szépítgetésébe, virágosításába, és a rég áhított zöldséges kert megvalósításába.
Kikerültek a muskátlik az ablakba. ahogyan annak már itt falun már lenni kell.

A megöröklött virágtartóba gyepszegfűt ültettünk.

A kőrózsa kinőtte a régi kosarát, így szétültettem. Nagy kedvencem az újrahasznosítás, így (amúgy kaspók híján is) mindenféle régi tárgyat használtam fel virágtartóként: locsolókannát, taligát, fejőkét, és még olyat is, aminek a nevét sem, funkcióját sem ismerem.

Kanna

Na, hogy ez mi, arról fogalmam sincs:-)

Teás

Virágos taliga

Fejőke új funkcióval

Vissza van még egy régi teknő "felvirágzása", abba mindenféle egynyári magot fogok szórni, hogy szép tarka-barka legyen.
A virágosítást amúgy maga a természet kezdte a vadárvácskák elszórásával mindenfelé. Mi csak kedvet kaptunk ettől és folytattuk.:-)

A lépcső és a lábtörlő találkozásában is kinőtt

Egy (amúgy virágtartónak használt) fatönk résében is kinőtt

Virágba borult  a bodza, amiből, immár hagyományosan friss bodzaszörp és bodzapezsgő készült. Télire nem teszek el bodzaszörpöt, mert nálunk jobban fogy a citromfüves mentaszörp, aminek receptjét már megosztottam Veletek. A bodzapezsgőét viszont még nem, pedig érdemes kipróbálni. A recept a River Cottage sorozatból van.

Ez majd még szépen le fog tisztulni

BODZAPEZSGŐ

50 db bodzavirág

1,3 kg cukor

3 liter víz

2 ek fehérborecet

4 db citrom

2 csipet szárított élesztő

Egy mércés nagy fazékban a forrásban levő vízben feloldottam a cukrot, kiegészítettem a folyadékot 6 literre. Belefacsartam, beledobtam a citromokat, a virágokat és hozzákevertem az ecetet és az élesztőt. Beledobtam a virágokat, megkevertem. Egy tiszta konyharuhával letakartam és beraktam a kamrába. Két nap múlva ellenőriztem, nagyon csendes volt, így kihoztam melegebb helyre. Lassan beindult. 6 napig hagytam pezsegni, aztán csatos üvegekbe szűrtem és a Drágám levitte a pincébe.

1-2 hét múltán fogyasztható. A felnyitásnál nagyon kell vigyázni, mert nagyon nagy benne a nyomás. Mi kármentő edény fölött nyitjuk, hogy ha kifut, azért ne menjen kárba. Minél tovább érik, annál kevésbé lesz édes, és gondolom annál nagyobb lesz az alkohol tartalma.

Elkészült az első adag citromfüves mentaszörp is, amihez most címkét is terveztem.

A levendulás mentaszörpre még várni kell, nem virágzik még a levendula. A cimkéje már ennek is kész.

És íme palackozva

A veteményesünkben már virágzik a zöldborsó.

Nem a sor görbe, csak ott másfelé hajlik a növény

A paradicsompalánták is kikerültek.

Ültettünk csicsókát.

Vetettem madársalátát, mert nagyon szeretem Erika barátnőm meleg laskagombás salátáját, aminek a madársaláta az egyik fő alkotórésze. 

A Drágám vetett bokros babot.

Jó, hát itt még nem annyira bokros:-)

A fűszerkertem is bővült korianderrel, amit eddig nem sikerült nevelnem, de talán most. A paradicsomos ételekben, tabboullehban szoktam használni.

A pici korianderek

Eltűnt, nem hajtott ki a tavaly már oly gyönyörűséges lestyánunk, ami nélkül nálunk nem húsleves a húsleves. A lestyános csiga (félreértések elkerülése miatt: itt egy kelt tészta ételről van szó:-) által kínált gyönyörűségről már nem is beszélve. Így abból is ültettem, de most tutira megyek: mindjárt 3 tövet.

Ott zöldell középen

Lestyán

És íme az egész, gyönyörűséges fűszerkertem

Amiben most már tényleg minden szükséges zöldfűszer megterem.
Már hajt a rukkola is, lesz salátánk bőven.

Egy régi gyűjtésem eredménye, egy lavórállvány is megszépült. Nagy kísértést éreztem, hogy abba is virágot ültessek, de mivel szinte hibátlan darab, így meghagytuk neki az eredeti funkcióját: kézmosó maradt. És persze nem utolsó sorban udvardísz.

A kerti "vizesblokk":-)

És a még néhány kép csak úgy a gyönyörű udvarunkról:

Az öreg pincelejáró

Verandánk a muskátlis ablakokkal

és az imádott diófánk a paddal

Éljen a gyönyörű, zöldellő nyárelő!:-)