2015. december 29., kedd

A Dezsőknek meg kellett halniuk…



Két, anorexiásnak igazán nem mondható, vietnámi csüngőhasú  állatkánknak letelt az ideje. Már korábban is letelt, sőt a vágásnál kiderült, hogy igazából már augusztusban le kellett volna vágni őket, azóta ugyanis csak zsírosodtak, és ahogy Drágám mondta: fejre híztak, mint a káposzta. Na de augusztusban ki vág disznót? Főleg idén, amikor napközben 40 fok közelében volt a hőmérséklet. (Amúgy időnk sem lett volna rá, de ez most másodlagos.) Szóval itt volt a december, ami hagyományosan a disznóvágás ideje. Felkértünk egy böllért, hogy szakszerűen menjen a dolog. Sajnáltuk őket amúgy, igazán a szívünkhöz nőttek, mert irtó jó fejek voltak. De azzal vigasztaltuk magunkat, hogy disznószemmel nézve páratlan életük volt. Tavasztól szabadon éltek és csak a paradicsom érésének idejére voltak ólba zártak, mihelyt leérett a paradicsom, szabadlábra lettek helyezve. Reggeli után szabadon kóboroltak a legelőn, a földből finomságokat (mármint nekik finomságokat) túrtak maguknak, hullott gyümölcsöt szedegettek, legeltek. Ha kedvük úgy hozta, délutáni sziesztájukat a tehenek puha, jóillatú szénájába furakodva töltötték, majd délután a Józsi bácsi lovait meglátogatva szaladgáltak kedvük szerint. Hol erre, hol arra, hogy aztán este megint a szénába vagy szalmába bújva hajtsák álomra, kicsinynek egyáltalán nem mondható fejüket. Azt hiszem kevés malac élte meg a szabadság ilyen fokát. Azt nem értem, hogy tudták magukat ilyen zsírosra enni, ennyi szaladgálás után (itt vitathatatlanul van némi ellentmondás). Remek,mondhatni csúcsformában is voltak, de erről majd később.

Kicsiként

"Családi körben":-)

Szabadon kóborolva
Tekintélyes pocak, nemde?!:-)



A gyengébb idegzetű állatbarát olvasóim miatt természetesen nem lesznek képek az eseményről.

Amúgy a megfogalmazással is vigyáznom kell, mert egy régi, gyöngytyúkvágással kapcsolatos bejegyzésemnek furcsa következménye lett, amit meg kell osztanom blogíró társaimmal, tanulságul. (Már régóta meg akartam írni, csak mindig elfelejtettem.)
Szóval, írtam egy bejegyzést (most is félve írom le a címet, a később ismertetett okokból) "Egy terrorista halála" címmel, amelyet pusztán átvitt értelemben használtam és semmi köze nem volt az előbb említett nemzetközi bűnözéshez. Sokkal inkább az állatvilágban is megfigyelhető, eléggé el nem ítélhető magatartáshoz, ami más lényekkel szembeni agresszív, ártó, bántó viselkedést jelent. Konkrétan: a gyönygtyúkjaink üldözték, ha tehették bántották a baromfiudvar más, békés lakóit. Ezen igazságtalanságon felháborodva úgy döntöttünk, hogy levesként fogják végezni, meggátolandó a további gaztetteteket. Így is lett, aztán a blogon (fotókkal illusztrálva) meg is „énekeltem” az esetet. Időnként meg szoktam nézni a blog statisztikáit (Google a barátunk:-), hogy hányan, mely országokból olvasgatják „életünk lapjait”. Másnap is így tettem, és meglepve láttam, hogy az oldallátogatások száma az Egyesült Államokból igencsak megugrott, aznap 400 felett volt. (Amúgy vannak olvasóim az USA-ból naponta, de hát nem ennyi.) Mondtam is a Zuramnak nagy büszkén, hogy lám csak, lám, már a tengerentúlon is mennyien olvassák a blogot, innen már csak egy lépés a világhír!:-)  (Félreértés ne essék, csak ironizáltam, nincsenek ilyen irányú terveim.)  Aztán másnap, az egyik pillanatban belém hasított a felismerés: a keresőmotorok! A terrorista szó! (A következő napra vissza is esett a látogatói szám a szokásosra.)
Szóval: a nagy testvér figyel, ne legyen senkinek kétsége.:-)
(Jó, tudom, ez a terrorizmus elleni harc része, így próbálják kiszűrni a veszélyes elemeket. Értem én.)

Visszakanyarodva a blog címében szereplő eseményhez: a Dezsőknek meg kellett halniuk. Ám ez nem pont úgy zajlott, mint máshol.  Dada egy olyan hely, ahol még a disznóvágás sem a szokványos módon történik.
Szóval, az egyes számú Dezsővel megtörtént, aminek meg kellett történnie. Igen ám, de ezen a „kettes számú elítélt” olyannyira felbőszült, hogy minden óvatosság ellenére kitört az ólból, és irány a nagyvilág, irány a kéthektáros legelő, vagy még azon is túl. (Konkrétan: kitépte az ajtóból a zsanért is.) Egy darabig kergettük, de igen sportos malacka volt, látszott, hogy ez így teljesen esélytelen. Drágám elgondolkodott: Dadán rendkívül érdekes emberek laknak, sokfélék, köztük egy lovasíjász is. Az íjászok lőnek, sőt, ha kell lelőnek. Nosza, felhívta a szomszédunkat, hogy le kéne lőni egy malacot. Mire a Józsi: az sajnos nem fog menni, mert ugyan vadásznyílhegye van, de az ő íja csak 30 fontos (bármit is jelentsen ez), de azzal nem lehet disznót lőni, csak céltáblát, szalmabábut, stb., ide nagyobb kell. A barátjának van ugyan egy 60 fontos csigás íja, de külföldön van a srác, így nem lehet hozzájutni. De azért Józsi barátunk nem hagyott minket cserben, azért átjött, hátha tud segíteni. Felhívta néhány vadász barátját, mi is felhívtunk két vadászt, de senki nem vette fel. Aztán kiderült miért nem sikerült senkit elérni: aznap hajtás volt Bárdudvarnokon, minden puskás ember ott volt. Ki fogja így lelőni a malacot? Mert, hogy befogni nem lehet ekkora területen, az tuti. A Józsi mégis tett egy próbát: felhívta az íjász barátját külföldön. Kiderült, hogy valahogy be lehet jutni az íjért, bent lóg a háza falán. Nosza, irány az íj. Mikor visszaért, Józsi közölte, hogy ezzel a csigás íjjal még nem nyilazott, kicsit be kéne lőni. Legyen. Lőtt is egyet: jó lesz! Jöhet a vadászat. Mivel lest építeni nem volt idő (jól van, csak vicceltem) így be kellett cserkészni a jószágot. Mi lemaradtunk tőle, hogy ne ijesszük meg a malackát, egyedül ment. Csak ő és az áldozat. Csendben követte az állatot, és mikor az úgy fordult: lőtt. Sajnos kicsit bemozdult az áldozat, újra kellett lőni. Aztán szépen "tűzbe rogyott" a malacka, a böllér odaugrott és tette a dolgát.
A sonkák, szalonnák a sózóban várják a füstölést, a hurkák, kolbászok már a fagyasztóban figyelnek. Ja, és ennek a két 60 kg-os malacnak több mint 20 liter zsírja lett.


Hát így esett...

7 megjegyzés:

  1. Lehet, hogy mégis világhírre kellene törnöd! Fergetegesen jó a stílusod. (Vagy ez csak a pihentség jele?) Laci

    VálaszTörlés
  2. Anyáink-nagyanyáink a felesleges disznózsírból(az abáról leszedett hurkazsírból is)szappant főztek/főzettek..... Tényleg jó a stílusod:) Üdv: Ódor Erika

    VálaszTörlés
  3. Dezsőkolbász... nyammm! Ide vele! :-)))
    Hogy Nálatok mindig történik valami!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Naná, hogy mindig történik valami!:-)

      Törlés
  4. Egy ilyet én is át szeretnék élni!
    Norbi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jövőre?:-)
      Őszintén szólva, reméljük jövőre kevésbé eseménydúsan zajlik a disznóvágás. Bár tulajdonképpen az ideit sem így terveztük!:-)

      Törlés