2015. augusztus 31., hétfő

Hurrá nyaraltunk!!!!




De bizony ám!:-) Az igaz, hogy csak 2 napot, de akkor is!:-) Három év után…
Hogy hogyan??? Nyugodtan mondhatom, hogy isteni segítséggel. A szó minden értelmében.:-) (Az érintettek értik.) Kedves barátunk azt mondta: „Nem bírom már nézni a képeteket, menjetek már el valahová pihenni, három napot be tudok vállalni! Én parasztgyerek vagyok, mindent elintézek itthon, majd megmutatjátok mit-hogyan, Ti meg legalább pihentek.” Szóval így. Drágám mindent megmutatott: milyen takarmány- hol- mennyi, fejőgép használat, stb. Ráadásul még a vendégházban is voltak. Barátunk felajánlotta, hogy sajtot is készít, ha megmutatjuk hogyan kell, de inkább felajánlottuk a  szegényeinek a tejet (ugyanis egy 2000 adagos ingyenkonyhát is vezet). Így mindenki jól járt.:-)
Aztán jött a nagy dilemma: HOVÁ? Először azt terveztük, hogy csak úgy megyünk az orrunk után, amerre eszünkbe jut. A szabadságnak ez a foka szinte szédítő volt azok után, hogy 3 éve nem aludtunk máshol, mint a saját ágyunkban, Dadán. (Drágám kijavított: én aludtam máshol februárban, a kórházban a sérvműtétem miatt.:-) Aztán rájöttünk, hogy ez azért annyira rövid idő, hogy muszáj valami konkrétabbat tervezni, különben másfél nap után akár visszafordulhatunk a semmi közepéről, hogy haza kell menni.
Röpködtek az ötletek: túra a Pilisben, a Dunakanyar, Graz, Bécs, Galánta környéke… Körbe biciklizni a Fertő tavat. Ez nagyon szimpatikus volt, de rájöttünk, hogy ha csak két napja van az ember fiának, lányának, és azok fáradtak is, akkor talán azt a kis időt pihenéssel kéne tölteni, nem kerékpározással, gyaloglással, bár nyilván az is pihentető tud lenni. Szinte beleszédültünk a szabadságnak már a gondolatába is.
Akkor hová? Végül arra jutottunk, hogy oda kell visszamennünk, ahol az új életformánk ötlete felmerült, ahonnan elindultunk: irány a Balaton-felvidék. Sétálgatás, borozgatás, vízparton csücsülés, egy kis nosztalgiázás. Egy a lényeg: PIHENÉS! Kiszakadás a mindennapok rutinjából, egy kis SZABADSÁG!:-) Nem etet, nem fej, nem trágyáz, nem mosogat, nem a következő feladaton töri a fejét, hogy ezt is meg kéne, azt is meg kéne csinálni. Pihen!:-)
Nem terveztünk konkrét faluval, szálláshellyel, majd ott találunk.:-) Legalább ennyire legyen spontán. Persze az utolsó napon kiderült, hogy le kell menünk Pécsre, ott van egy-két elintézendő dolgunk. Ja, meg út közben be kell ugranunk a Hotel Kardosfába, beadni a séfnek árut. (Azt említettem már, hogy betörtünk a szállodaiparba? A Hotel Kardosfa tőlünk veszi a vajat, túrót, sajtot, tejfölt a vendégei számára. Bizony!:-)
A vége az lett, hogy este 5 körül tudtunk Pécsről indulni, egy nap már majdnem el is telt… Sebaj, lesz még kettő!:-)

Badacsonyban, a központban, csendes helyen találtunk szállást. Egy jó nagy apartman, vízre néző, hatalmas terasszal, kedves házigazdával. Két percre volt minden gyalog. Lepakoltunk és irány egy étterem, vacsora kettesben. Irány a „felsőpolc”!:-)

A teraszról...


Ez is a teraszról

Itten borozgatánk...

Este rádöbbentem, hogy nem kell ébresztő reggel, senkit sem kell megetetni, sem fejni. Nincs semmi „muszáj”.:-) Csak amit akarunk… Szédítő volt.
Ne értsétek félre, ezt az életformát mi választottuk, tudtuk, hogy mivel jár (na jó, csak sejtettük:-), szeretjük, de olyan jó volt végre egy kicsit mást csinálni. Olyan lehet ez, mint amikor valaki belefárad az általa szeretett munkájába, leteszi a tollat, ecsetet, főzőkanalat, eszközt, feláll, kinyújtóztatja a hátát, és elmegy sétálni egyet, hogy aztán pihenten ott folytathassa, ahol abbahagyta.

A napokat csavargással, borozgatással, evéssel töltöttük. Néztük a vizet a Szeremley teraszáról, beszélgettünk, tervezgettünk. Bejártuk a kedvenc helyeinket a Balaton-felvidéken: voltunk (többek közt) Salföldön, Ábrahámhegyen…
Megpihenve Salföldön

Jó kis pad ez.:-)

A reklámhordozónk.:-)


Aztán hirtelen az utolsó nap délelőttje lett, illett lassan hazaindulni… Vártak az állataink, a teendőink, az ÉLETÜNK.:-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése