2014. március 16., vasárnap

Majdnem elvesztettük...


Lédát szerdán majdnem elvesztettük. Kedden megellett, jól volt, evett, ivott, kérődzött. A teheneknél ez az egészség jele. Szerdán reggel már nem evett, és ami még nagyobb baj, nem ivott. Lihegett, később már úgy látszott, légszomja van. Kihívtuk az állatorvost, aki tanácstalannak tűnt. Az emésztését rendben találta, ami a leggyakoribb probléma a kérődzőknél. Két tippje volt: valamikor fémet nyelt (a takarmányban bizony elő-elő fordul) és az most az ellésnél átszúrhatta a recés gyomrot, és elindult a szívburok felé, vagy oltógyomor elmozdulás. Az első sajnos halálos. A második műthető, és ha nem fordult át, 50% esélye van a túlélésre. Itt felmerült már, hogy milyen gyógyszereket kaphat, hogy levágható legyen. Micsodaaaaa??? Levágható???? Első sokk.:-( Letudjuk-e vágni? Miiii? NEM!!!!! Nem tudjuk és nem is akarjuk!!
Várjunk, hogy egyértelműbbek legyenek a tünetek. Vártunk. Én közben sirattam.
Aztán dél körül az állatorvos tanácsára megpróbáltuk kivinni Lédát, hogy mozogjon kicsit a napon. De már nem tudott felállni. Csak próbálkozott, míg végül az istálló közepén kötött ki, ott feküdt a földön. Hangja már nem volt, valami síron túli hang jött csak ki a torkán, amikor kivittük a borját, hátha az elég motiváló lesz a felálláshoz. De nem tudott felállni. Majd a szívünk szakadt, látván, hogy tehetetlenül fekszik a puszta téglán. Hívtuk újra az állatorvost, aki megkérdezte a telefonban, hogy szóljon-e valakinek, aki le tudja majd vágni. Az állatorvos megérkezett, azt mondta, hogy még mindig nem egyértelmű. Talán inkább oltógyomor elmozdulás. Műteni vagy sem? A gyomor hang nem volt egyértelmű, kopogtatásra fémes, csengő hangot kellett volna hallani a sztetoszkópban. De a hang tompa volt.
Megkérdeztem, hogy nem lehet-e ez ellési bénulás. (Amikor az inszeminátor nálunk járt, elmesélte, hogy hogyan zajlik az ellés, hogyan tudunk segíteni, ha valami nem megy rendben, és elmondta, hogy felléphet ellési bénulás a hirtelen leesett kalciumszint miatt: az állat nem tud felállni, renyhe lesz az izomzat, és ez egészen a légzésbénulásig elmehet, ami elhullást okozhat.) Az orvost azt válaszolta, hogy ha a tünetek másképp jelentkeztek volna (ha először felállni nem tudott volna), akkor azt mondta volna, hogy ellési bénulás, de így, hogy állt és "csak" fulladt, így nem gondolja. Nem lehet, kérdeztem, hogy mivel egyik tünete sem tipikus, talán fordítva kezdődött a bénulása is? Először nehezült, bénult a légzés, és csak utána a vázizomzat? Nem tágítottam, megkérdeztem, hogy ártunk-e neki, ha kalciumot adunk. Azt válaszolta, hogy nem, ártani nem ártunk. Akkor adjunk neki kalciumot, kértem. Bekötötte vénás infúzióban, és vártunk. Drágám melléguggolt, Léda az ölébe tette a fejét, a szeme néha lecsukódott. Én az infúziós üveget tartottam. Kapott glükózt is, hogy legyen energia. És megint kalciumot. És vártunk. És nem történt semmi. Aztán arról kezdtünk beszélni, hogy hogyan neveljük fel a szegény Rózát, így anya nélkül. Mit adjunk neki, mennyit, hogyan És nem történt semmi.
Aztán Rózát átvittük a neki kialakított "gyerekszobába", hogy biztonságban legyen. Ami ezután történt az hihetetlenül drámai volt: Léda, látva, hogy elvisszük a kicsinyét, felállt, bőgött neki, aztán odaballagott a jászolhoz és jóízűen falatozni kezdett. Nem hittünk a szemünknek. Hatalmas kő gördült le mindannyiunk szívéről. Ellési bénulás volt. Túlélte!:-) Nem tudom leírni azt az örömet, megkönnyebbülést, amit éreztünk. Nem gondoltam volna, hogy egy ekkora jószág, egy kérődző, egy tehén, így a szívemhez tud nőni. Pedig de!:-) Az is igaz, hogy Léda igazi egyéniség: ragaszkodó, mint egy kutya, bújós, mint egy macska. Tüneményes. Pedig hányszor kellett kergetnünk a lucernásban, hogy végre bemenjen az istállóba, a helyére!:-) Hát szerencsére lesz még ilyen "bakterházas" kergetőzés Lédával!:-)

450 kg szeretet:-)

Már teljesen jól van


 És Róza, aki továbbra is tüneményes:

Jajj, vaku!:-)

Azok a gyönyörű bociszemek...

Már ilyen nagy vagyok!



És az újabb szaporulat:

Tarkabarka I.


Tarkabarka II.

Tarkabarka család

Szörnyella de Frász mind a tíz ujját megnyalná utána:-)
Dorka és leánya



Így-úgy fülek:-)

Következik a beszámoló az első "piaci" árusítós napunkról!:-)

7 megjegyzés:

  1. Megkönnyeztem a drámát, de örülök, hogy végül is minden rendben van. Figyu, az a foltos gida nem nagyon szép, de gondolom pont ezért fogjátok nagyon szeretni :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vessetek a mókusok elé, de nekem tetszenek.:-)

      Törlés
    2. Pedig a foltik a legcukibbak eddig. Remélem, lehányok. Sajnálnám őket tányérra tenni. :-))

      Örölök a szerencsés befejezésnek, Léda nagyon a szívemhez nőtt.

      Törlés
  2. szoktam nézni a tévében a dr. Pol állatklinikáját. az oltógyomor elmozdulást dehogy műti, hanem képzeld, hanyatt fekteti az állatot, addig gyömöszöli, míg az oltógyomor visszacsúszik a helyére, majd fog egy nagy tűt, és szépen minden körítés nélkül hozzá ölti a gyomrot kívülről a bőréhez. oszt kész. szinte minden részben van, én meg csak nézek.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez jobb oldali volt, az a ritkább, és kevés esélye volt, hogy mozgatással vissza lehet tenni.

      Törlés
  3. A "majdnem mellett sok elfér" mondotta mindig drága jó nagymamám. és milyen igaza volt! Róza tünemény, alig várjuk, hogy lássuk végre. És a gidákat is. Különösen a foltosakat.:-)
    A piacos beszámoló hol késik??? ;-)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon örültem, hogy nem történt tragédia!Az állatok gyönyörűek, még a foltosak is :)

    VálaszTörlés