2013. szeptember 27., péntek

Az ősz, ahogy még sogasem...


Sohasem szerettem az őszt, ködös, esős, párás, és legfőképp hideg (mármint a nyárhoz képest). Sohasem szerettem. Eddig. De az ősz itt egészen más. Langyos (a szó jó értelmében), jószagú, vidám, és főleg gazdag. Ontja a gyümölcsöket, a gombát, végre kövér a legelő, teheneink jól élnek. És hol van még a lomb sárgulás, a színpompa, az avar illat... Bár már az sem várat sokat magára. Itt még a reggeli párát, ködöt is más szemmel nézem, mint régen a városban. Itt valahogy nem hideg, inkább puha, sejtelmes, felöltözteti a tájat, ahogy a völgyekbe húzódik, kiemelve, kontúrozva a dombokat.
Kedvenc napi tevékenységem (derékfájdító volta ellenére) a diószedés. Fejés után kapom a kis kosaramat és végig járom a diófáinkat. Márpedig abból nem kevés van, hál' Istennek. Kellemes idő van, süt a nap, sétálgatok  fák közt, és gyűjtöm a rengeteg diót, amiből finom sütemények lesznek, no meg némi "kp" is, hiszen remek bevételi forrás lesz, pucolás után. Olyan szabad, időtlen érzés séta közben elnézni a legelő felett, a környező gyönyörű dombokra. Nagyon szeretem.



Ez csak egy kis töredéke a termésnek, folyamatosan érik


A legelőn mindig találok gombát, a szegfűgombából leves lesz, a gévából, csiperkéből gombapaprikás, grillezett gomba, rántottgomba.
Íme a tegnapi "termés", amit egy kis provance-i fűszerrel megbolondítva, sajttal grillezve ettünk meg:


A gyümölcsös a téli vitamin illetve pálinkaforrást biztosítja, érik a körte, az alma, a füge.









 
 


Nem tudom, mennyire kivehető a fotókon a gyümölcsbőség.... Csak úgy roskadoznak...

Van szomorú hírem is: elpusztult egyik gidánk, a Dorka fia, akit tenyészbaknak szántunk, de sajnos nem élte meg első szexuális élményét. Állandóan szopott, pedig már rég le kellett volna válnia az anyjáról, így állandósult  a hasmenése (ilyenkor már nincs meg a gomrukban a tej emésztéséhez szükséges enzim), legyengült és végül elpusztult. Gyönyörű szánentáli tenyészbak lett volna...



 


Van még egy hírem, ami szintén nem túl örömteli (bocs, Kacat:-)), Kacatunk "megesett". Úgy látszik a mi tanyánk nagyon termékeny, hiába zártuk villanypásztor mögé, mégis vemhes lett. A Drágám szerint valamelyik "helyi erő" eléfedezett, mármint a peteérés (és a villanypásztorozás) előtt befedezte. Bizony. Úgy tűnik rengeteg, "gyönyörű" kiskutyánk lesz...:-(( Októberben. Nem lesz könnyű gazdikat találni nekik decemberben. Szóval leendő terelőkutyákra (természetesen ajándék lesz) előjegyzést felveszünk, "szerelemgyerekek" jeligére.:-))



A boldog, ám egyre hordószerűbb "kismama":-))



Egyre nehezebben terel, lassan TGYÁS-ra megy (Terhes és gyermekágyi segély:-))



Szóval termékeny hónap az ősz, minden értelemben. Lassan az anyakecskéink is beűződnek, bak után kell nézni...

9 megjegyzés:

  1. Csatlakozom az előttem szólóhoz. A legszívesebben visszamennék egy egész hétre. Nagyszerű volt az az egy, vagyis fél nap, amit nálatok tölthettünk. Bár lassan a mi kecskéink is felnőtté válnak....

    VálaszTörlés
  2. Bár falun élek, de nagyon gyakran vágyom hozzátok! Ezek a képek és beszámolók! Az 5 éves lányomnak rendszeresen mutatnom is kell a képeket az állataitokról:-)

    VálaszTörlés
  3. Valóban termékeny őszötök van az idén, minden értelemben.
    Ígérem, megyek és segítek diót pucolni, pálinkát kóstolni. De kutyát nem hozok haza! :-))

    VálaszTörlés
  4. Valóban termékeny őszötök van az idén, minden értelemben.
    Ígérem, megyek és segítek diót pucolni, pálinkát kóstolni. De kutyát nem hozok haza! :-))

    VálaszTörlés
  5. Én úgy láttam kistestű kutyának villanypásztor nem akadály, míg meg nem rázza. Aztán kerüli - már a miénk.

    VálaszTörlés