2012. augusztus 7., kedd

Abrincsos fazék


Több kedves olvasóm kedvéért (egészen pontosan ketten kérdezték) ez egy bejegyzés az abrincsos fazékról. A következőkben persze lesz a szombati szappanos tanfolyamról (ez már a "haladó", nem akármi ám!:-)) és a szokásos hétvégi dadai beszámoló. Na úgy nézem, hogy 3 napig folyamatosan írni fogom a blogot.:-))

Szóval az abrincsos....
No az valami csoda. Írtam már róla, de akkor most meg is mutatom, meg részletezem a használatát.
Szóval ő lenne az

Ez nem túl jó fotó

Itt már látszik teljes valójában
Az Őrségben láttuk először, de a miénk speciel Mohácsról származik, kedves barátainktól kaptuk ajándékba.  Az őrségiek nem fonják be dróttal, a mohácsiak igen. Ez megvédi, hogy nehogy valamihez odakoppanva eltörjön (gondolom én). A miénknek sajnos eltört a teteje, így azt nem tudom megmutatni, helyette egy kistányérral szoktuk befedni. Kemencében is lehet állítólag használni, valószínű, hogy így van, mi még nem próbáltuk.
A használatról:
Levest, híg egytálételt lehet benne elkészíteni, kevés tevőleges időráfordítással. Az őrségiek szerint félig lehet a szilárd hozzávalókkal  a mohácsi "használati utasítás" szerint 3/4-ig. A mi tapasztalatunk szerint is lehet 3/4-ig (valahogy mindig félek, hogy kevés lesz:-)), csak akkor nehezen fordul meg benne az étel.

Babgulyás: (a miénk 6,5 l-es, tehát a hozzávalók is arra vannak szabva, az első mennyiség a feles, a második a 3/4-es):

50 vagy 75 dkg hús (pl. lapocka) kockára vágva
Egy vagy két nagy maroknyi apróra vágott füstölt sonka vagy szalonna
50 vagy 70 dkg előre 1 éjszakára beáztatott bab
3 vagy 5 sárgarépa
2 vagy 4 fehérrépa
zeller
1 vagy 1,5 nagy fej hagyma apróra vágva
pirospaprika, paprika krém, só, bors
csipetke
Rétegezni kell a hozzávalókat: bab, hús, hagyma, karikára vágott zöldségek, fűszerek, aztán újabb réteg:  bab, hús, hagyma, karikára vágott zöldségek, fűszerek. Aztán felöntjük langyos vízzel (azért langyossal, nehogy megrepedjen a fezék a tűz mellé rakva, ne legyen akkora a hőkülönbség). A fűszereket akár később is betehetjük. Lefedjük, és az egyik oldalával a tűz mellé tesszük. Mindig csak egy oldalról kapja a tüzet(ezért is csak az egyik oldala kormos), ezért lassan elkezd benne forrni, habosodni a leves arról az oldalról, majd lassan forogni kezd benne az összes hozzávaló. Innét kezdve már nem kell lefedni, csak a tűzre rakni rendszeresen, hogy mindig forogjon. Semmi egyéb dolog nincs vele, csak forogjon. No meg persze kóstolni kell, hogy elég sós-e, elég ízes-e. Zsiradék nem kell bele, elég, ami a húsból, füstöltekből kifő. Lehet bele a végén csipetkét szaggatni. Szóval csak fő, fődögél és egyszer csak kész van.
Lehet benne sima gulyást, vagy bármilyen levest is készíteni.


2 megjegyzés:

  1. De jó, köszi szépen a kimerítő beszámolót! Hasonló van nekem is, csak korondi kivitelben, lehet, az is alkalmas lenne hasonló okosságokra. Ugyan nálunk a valódi tűz ritka madár, nagy ritkán csak olyan snassz faszenes sütögetés van csak.

    VálaszTörlés
  2. Ha azt mondták, hogy kemencében lehet benne főzni, akkor tűz mellett is szerintem. Ha díszként árulták, akkor nem, mert el fog törni, ha nem hőálló.
    Ennek nem kell különösebb tűzrakóhely, csak pár kővel körberakod, hogy nehogy tovább terjedjen a tűz.

    VálaszTörlés