Tanulmányút

Lassan körvonalazódik, hogy hány kecskével kezdjük a gazdálkodást, és, hogy hol lesz a fejőház és a "sajtüzem". (Persze a baromfiudvar helye is meg van már, mert anélkül nem porta a porta.:-))
A lukafai írásomban említettem, hogy egy kedves barátunk, (Gazdasajt) felajánlotta, hogy nézzük meg a régóta működő sajtüzemét Gyöngyfán. És mivel láttuk, hogy komolyan gondolja, szerdán éltünk is a lehetőséggel, és meglátogattuk.
Gyöngyfa az Ormánságban van, nincs messze Pécstől. Nem tudom, hogy jártatok-e az Ormánságban, de szívfacsaró látvány néhol. Az egykor oly gazdag térség már csak árnyéka önmagának, az ország egyik leghátrányosabb része. Aki olvasott Kodolányit, tudja, hogy kemény emberek laktak ott, keményen dolgoztak és jól éltek a Dráva által létrehozott igen termékeny földeken. Ma már ez nem így van. Pedig lehetne másképp is. Erre az egyik legjobb példa Pista barátunk gazdasága, amit már 28 éve épít, gyarapít.
Megmutatta sajtüzemét, gépeit, eszközeit, elmagyarázta, hogy miért ezeket választotta, mik az előnyeik, és hogyan lehet a leggazdaságosabban üzemeltetni. Elmondta, hogy mi az, amit meg kell venni feltétlenül (és azt is, hogy honnan lehet a legolcsóbban), és mi az, amit magunk is meg tudunk csinálni  és, hogy milyen anyagokból készítsük el. Elmesélte, hogy mi miért pont ott van a sajtkonyhában, ahol, és mosolyogva jegyezte meg, hogy rakhatjuk máshová is, de amikor majd átszereljük mégis, az nagy rombolással fog járni.:-))
Megnéztük az érlelőt, hogy hogy állnak a polcok és mekkorák, és a vákuumcsomagolót,  ami nélkül nem nagyon lehet meglenni. Forrást persze ennek beszerzésére is javasolt.
Nagyon kedvesen felajánlotta, hogy ha eldöntöttük, hogy hol lesz a "sajtüzem", nagyon szívesen eljön, hogy közösen tervezzük meg, hogy hogyan alakítsuk ki, hogy a legpraktikusabb legyen, és persze megfeleljen az előírásoknak. Sőt, akár többször is eljön, ha építés közben szükség lenne rá. Még néhány eszközt is felajánlott, amiket ő nem használ.
Hát ilyen emberekkel hozott minket össze a Jóisten, amiért nem tudunk elég hálásak lenni. Mert vannak ilyen emberek, akik önzetlenül támogatják mások boldogulását,  nem nézik a maguk hasznát, hanem segítenek. Csak úgy.
Mert  segíteni jó.