A hosszú hétvége

Csütörtökön késő délután irány Dada. Úgy tűnik, hogy lassan felgyorsulnak az események, úgyhogy bele kell húznunk. (Gondoltuk.) De annyira azért nem sikerült ez a belehúzás.:-))
Szóval befűtés, forralt bor, gyertyafény. Tervezgetés.
Pénteken reggel gombáztunk Katával (szomszéd, kézműves)  a legelőnkön, egy kis kosárnyi csiperkét szedtünk elfeleztük. Lett belőle gombaleves, grillezett gomba. Ez utóbbi nagyon egyszerű, de nem túl látványos étel, ezért le sem fotóztam: a nagyobb gombakalapokat besóztam, tepsibe fektettem, lemezekkel felfelé, megszórtam provance-i fűszerkeverékkel, kicsit átsütöttem, hogy távozzon belőle a víz, majd szeletelt sajtot grilleztem rájuk. Rizzsel ettük.
Délután nekiláttunk végre a vendégszárny mázolásának. Azaz láttunk volna, ha ez csak így menne.... A nyílászárók fenyőből vannak, thermoplán üveggel, szépek, de... De sajnos lenolajkencével vannak kezelve, ami az idők során ragadós, nyúlós, úgynevezett "hernyákos" lett, sok helyen fekete a kosztól, ami beleragadt ebbe az izébe. Nosza, elő a csiszolóvászon, rezgőcsiszoló! Na ja, ha nem tömítené el a vásznat a trutyi az első húzás után. Rövid tanakodás. Szerencsére vittem le az általam készített és használt olcsó, káliszappan alapú mosószerből, műanyaghordó mosáshoz. Ebből tömény lúgoldatot csináltunk meleg vízzel, és ezzel próbáltuk meg lemosni a "bevonatot" mázolás előtt. Hihetetlen sziszifuszi munka, én fel is adtam  helyette inkább egy belsőajtó maradék festékét csiszoltam le. Kb. 15 szivacs elhasználása után 3 ablakszárny lett kész egy délután alatt.
Közben szürkült, sütött a nap, szemerkélt az eső, és gyönyörű kettős szivárvány jelent meg Dada felett. Mire a Zuram kiért a fotoapparáttal, sajnos már csak egy maradt.

Dada felett az ég

Harsogó zöld ősz

Fények

Színek

Ősz

Vajon megéri-e a tavaszt a mandulafa? 

Ő már biztosan nem éri meg, rajta a jel....

Este megérkezett egyik gyermekünk, segítségnek.
Másnap reggel újult erővel folytattuk a csiszolást. Dél felé kedves vendégeink érkeztek Budapestről, Ispánk  felől. Gyulával Csermajorban ismerkedtünk meg, a sajtkészítő tanfolyamon. Most eljött családjával, hogy megnézze leendő otthonunkat, ahogy akkor megbeszéltük. A blogot olvasva nagyjából képben volt dolgaink állásával kapcsolatosan. Nagyon örültünk nekik, kedved emberek, a miénkhez hasonló gondolkodással.
Ja, és úgy tűnik egy segítő kéz már lesz a karámépítéshez.:-)) Köszönjük!:-)) Elkél majd a segítség...
Folyt. köv.