2019. október 22., kedd

Bárdudvarnok, a szabadság hazája


De legfőképp Dada! Hogy miért?
Egyre többször olvasom a Bárdiak című Facebook csoportban, hogy állatok sétálgatnak Bárdudvarnok utcáin, a legnagyobb nyugalomban. És itt a hangsúly a nyugalmon van. Nem elszabadult pamplonai vad, felbőszült bikákról beszélünk, hanem csendesen kiránduló jámbor háziállatokról. Jó, jó, tudom, az állatoknak otthon a helyük, biztonságosan elzárva. De ők valahogy nem értenek ezzel egyet. Vágynak a szabadságra.😀
Nos a mi állataink is. Volt, hogy két tehenünk (még a Léda és a Dolly) együtt lépett le világot látni. Drágámat hívták, hogy megvannak-e a tehenei? Hát, ha így kérdezed, akkor megnézem.- válaszolta. És nem voltak meg.:-) A kecskéinktől is az állandó szökés miatt váltunk meg, bár ők nem mentek ki az utcára, "csak" a kertet tarolták le.
Egyet szögezzünk le: ha valakinek érdeke zárva tartani a jószágát, akkor az a gazda, aki mindent meg is tesz ezért. DE! Ne becsüljük le az állatokat, nagyon okosak! Biztos, hogy előbb fogja megtalálni a kerítés/villanypásztor gyenge pontját, mint a gazdája. Kifinomult érzékszerveket fejlesztettek ki ennek érdekében.:-) Pásztázzák a terültet és keresik a kitörési pontot. És megfogják találni, ez tuti.:-)
Volt nekünk egy borjúnk, a Róza. Egyszer a Zuram az itatáshoz kinyitotta a villanypásztort. Amikor beterelte a borjút a karámba egy másik részen és rázárta az ajtót, összenéztek, és mindkettőjüknek bevillant, hogy a távoli villanypásztorkapu nyitva maradt, és indult a verseny. Mindketten elkezdtek rohanni a "szabadság kapuja" felé, Drágám kint, a borjú bent. Szerencsére a kinti út volt a rövidebb, így, ha csak egy másodperccel is, de a Zsolt ért oda előbb, és villámgyorsan visszaakasztotta a villanypásztort. Újra összenéztek, a borjú egy "most ott a pont" pillantással elismerte a Zuram győzelmét. A hangsúly a MOST-on volt.:-)
Visszatérve a bárdudvarnoki kóborló állatokra: biztos vagyok benne, hogy gazdáik mindent megtesznek a zárva tartásukért. Sajnos nem mindig sikerrel. Az ok többféle lehet: meghibásodik a villanypásztor, áramszünet, a vadak letépik a villanypásztort (ők nem ismerik, nem tartanak tőle, a fájdalom ellenére simán átszakítják), felelőtlen emberi beavatkozás idegenek részéről, egy alkatrész, zár törése, stb. Nem hanyagság, hanem előre nem látható dolgok.
Még egyszer hangsúlyozom, a gazdának a legfontosabb, hogy biztonságban tudja az állatait.

És most következzék néhány fotó a facebookról (köszönet a készítőknek) a bárdudvarnoki "szabadság vándorairól". (Természetesen kóbor kutyákat, macskákat nem mutatok, olyanok mindenhol vannak.:-))

KóborLÓ

Ugye hogy nem félelmetesek, annál is inkább, mert mindenki ismeri őket.
Az iskolások rajtuk tanultak lovagolni tornaórán. Akkor azért gondolhatjuk, hogy elég nyugodtak.:-)
Ők is nagyon barátságosak, ahogy az a fotón látszik is
Hát, ez talán kegyeletsértő, de ezt ők nem tudták

Talán csak a közmunkásoknak akarnak segíteni a fűnyírásban:-)
És vannak néha kóbor birkák is, talán a Weöres Sándor féle birkaiskolát keresik, fejlődési szándékkal. Róluk sajnos nem találtam képet.

Hát igen, nem valók az utcára, temetőbe, de higgyük el, a legnagyobb gondosság mellet is előfordul szökés. És azt se felejtsük el, hogy ez egy FALU, itt élnek állatok is. Még. Szerencsére.:-)

És, hogy miért írtam ezeket le: mert a mi kis malacaink is szökésben vannak sokszor. Sajnos. A kis Houdinik hol a kerítést feszítik szét, hol alatta ássák ki magukat. És hiába lettek bezárva ólba, onnan meg a téglák kiásásával szabadulnak ki. Mondjuk ők nem érik fel a gyümölcsfákat, virágokat, mint a kecskék, így nagyobb kárt nem tesznek, de utcára kijutnak, fel-le korzóznak Dadán, amíg Drágám be nem tereli őket, kijavítván a lyukat. Az ólban persze újra nekiállnak ásni. Kiszöknek, Drágám visszaterlei őket, kijavítja a rést...És ez így megy tovább, újra és újra.:-) Amíg el nem fogynak.;-)

Itt jól látszik, hogy ők kívül vannak
És ha már itt tartunk, nálunk a tyúkok is szabadon vannak. Bár ők szándékosan.:-)

Sajnos utcán sétáló malacról nincs fotónk, mert értelemszerűen villámgyorsan megpróbáljuk őket visszaterelni, nem húzzuk az időt fotózkodással.:-)

Na, ő már biztosan nem szökik meg:-)
Amúgy a kutyáink is szabadon vannak, mivel nincs kerítésünk. (1 hektárt körbekeríteni nem olcsó mulatság, egyelőre gyűjtünk rá.) Ők igazi szelíd, vendégházi kutyák, nem ártanak senkinek. Drágám volt kollégái kérdezték, mikor régebben nálunk jártak: - Nem szöknek el innen a kutyáitok? - Innen?? Hová??:-)

2019. október 17., csütörtök

Deseda, Deseda, Te csodás...


Egy szép őszi délutánon kirándultunk el a Desedára, vagy, ahogyan a kaposváriak hívják: a Desire. (Mókás az írott képi egybeesés az angol szóval. Desire😄) Mielőtt vendégeinknek ajánlanánk programot, meg szoktuk magunk is nézni, hogy legyen személyes benyomásunk. No, ez most 6 évet késett, de sebaj, egyszer minden környékbeli szép helyre eljutunk! (Vagy nem.😉)

Képekben:
(A képek ez alkalommal is telefonnal készültek, bocsánat.)


Nem is tudtam, hogy tőlünk 20 km-nyire wakeboard pálya van
A strand ilyenkor már kihalt

Remek játszótér


Na ezt jövőre kipróbáljuk, körbe fogjuk evezni a Desit a térkép alapján

Stég

Strandröplabda pálya


Nem kis béka


Még egy játszótér

A Fekete István Látogatóközpont, remek kiállításokkal a Zselic élővilágáról

...és egy látogatója

Kukucs!

Ezt is ki kéne próbálni: sétahajó
Íme a menetrend



Újabb béka, bent a Látogatóközpontban 

Erdőrészlet modell

Nagy ellenségünk, mármint a tyúkjainké

Szalonnasütés?
Mindent összefoglalva: szerencsések a kaposváriak, hogy ilyen közel a városukhoz, ilyen szép tó van, ilyen természeti környezetben. Jövőre kipróbáljuk a kishajót és körbe evezzük a tavat. Ja, és természetesen minden vendégünknek ajánlani fogjuk a desedai kirándulást. (Pedig még az arborétumban nem is jártunk, sem a lombkorona sétányon.) Jó kis túra, 14 km sétával kényelmesen körbe lehet járni.

2019. október 15., kedd

Hol is tartottunk?:-)


Már az idejét sem tudom, mikor írtam a legutolsó bejegyzést... Az ok a szokásos: kóros időhiány. Hosszú, nehéz szezonon vagyunk túl, sok kedves vendéggel. Elfáradtunk.
(A fényképekért előre elnézést kérek, telefonnal készültek, változó minőségben, nem húztam az időt fényképezőgép után kutatva.)
Közben történt egy s más a Szarkafészekben, többek között változott az állatállomány.
A kecskéktől megszabadultunk, pontosabban elcseréltük őket malacokra.:-)

A kecskék szálláshelyét kapták meg

Összebújva

Édesek, nem?




Hogy miért? Mert a kecskék megint, immár sokadszorra lelegelték a gyümölcsfákat, virágokat. Hogy hogyan lehetséges ez? Már hallom a hitetlenkedő kérdést. De igen, be voltak zárva! De a kecske okos állat, főleg, ha szökésről vagy károkozásról van szó. Azt hiszem most végképp szakítottunk a kecskékkel!:-) Mivel mostanra sokan ugyanerre az elhatározásra jutottak, így a kecskének gyakorlatilag már nincs ára, így a csere is szóba jött. Egy nagyon kedves barátunkkal cseréltük el őket malacokra, "darab-darab" alapon. Neki már mindegy, mert még egy csomó kecskéje van, mindegy hogy hány példánnyal "szórakoztatja" magát. Meg is beszéltük, hogy egyikünk sem járt nagyon jól, de legalább "forgalmaztunk". (Hátha ismeri valaki a régi viccet.😀)
A malacokról még lesz szó egy következő blogbejegyzésben.

Sajnos Csinos, a póni lába nem javult, lovagolni nem lehet rajta, így mikor egy ismerősünk a lova mellé "társlovat" keresett, neki adtuk. (A lovak nem szeretnek egyedül lenni, valamilyen négylábú kell mellé, legtöbbször birkát szoktak hozzájuk venni, ha nem akarnak még egy lovat. Mivel a póni fenntartása olcsó, így remek választás nagy ló mellé.)

A legfontosabb hír, hogy júniusban megellett Csilla, egy gyönyörű csődör csikót. Mivel az apa mén neve Király, adta magát, hogy a fia Herceg legyen.:-)

Íme a "Kisherceg":-)


Ez már egy frissebb kép, ugyanolyan színű lesz, mint az anyja
A csikók, Lacika és Herceg szépen növögetnek, nagyon jó barátok, sokat játszanak együtt.

Új jövevény még Samu a cica. Annyi az egerünk, főleg ilyenkor ősz táján, hogy Piros cicánk nem bírja, így felvettünk mellé egy "segéderőt". Az Egyetemről hoztam, először Einsteinnek akartam hívni, majd szóba került a Kopernikusz név is (mégiscsak egyetemi macska), de végül egyszerűbb nevet választottunk, lévén falusi cica. Így lett Samu, a hamu (színű).:-))

Ismerkedik a mezőgazdasági munkagépekkel

"Zsebibaba"

Szereti, szereti


Azért nem csak dologgal telt a nyár, fejősállatunk nem lévén, maradt időnk két környékbeli kirándulásra is.

Tőlünk 300 méterre van egy nagyon szép horhó, ott készült ez a fotó 
A másik kirándulás a Desedára vitt minket, az megérdemel egy külön blogbejegyzést.

2019. június 25., kedd

Gasztronómiai kalandozások a Szarkafészekben III. Kemencézés



Közeledünk gasztronómiai sorozatunk végéhez, a múlt hétvégén kemencéztünk. (Mondjuk a múlt héten kétszer is, meg tegnap is, de nem mindig dokumentáljuk.😀)
Kedves barátaink kaptak ajándékba 2 báránycombot (ezt nevezem praktikus ajándéknak!), és kérdezték, hogy nem lenne-e ez remek alkalom egy kis összejövetelre? Erre a válasz: "Már hogy a viharba ne?!"😀😀

A főszereplő
 Szóval: ők befűszerezték a combokat: egy csípős, egy nem csípős pácba, ezúttal egzotikus-arabos ízekkel. Én a két combot körberaktam vegyes zöldségekkel: újkrumpli, gomba, lilahagyma, cukkini, paprika, fokhagyma, édesburgonya, rozmaringágak, aláöntöttem kis fehérbort, ment rá egy kis olviaolaj.
Reggel vágtunk  4 kiskakast. (Sajnos a haszonállatok közül először mindig a hímneműek mennek a levesbe, olykor szó szerint 😀.) Kettőt mindjárt vasalt csirke fazonra vágtam, tudjátok, amikor a hátánál van végig vágva, és  mellcsontjánál ki van lapítva, majdnem 2 dimenziósra. A Borbás Marcsi féle vajas, kakukkfüves, kurkumás csirke mellett döntöttem. A fűszerek a vajba vannak keverve, sóval, citromlével, és a fellazított bőre alatt van egyenletesen elosztva a teljes felületén. Így sehol sem szárad ki, gyönyörű lesz a bőre. Körülötte újkrumpli, ami a csirkéből kiolvadó fűszeres vajban sül meg. Na, ez ám a valami, valami! Isteni! A tálalásnál ezekhez került még egy kis egyszerű dalmát saláta.
És mentek be a kemencébe köretestül, a csirkék kicsit később.
És jó borok és jó társaság. Ja, és egy kis vihar, ami volt olyan tapintatos, hogy nem vitte magát túlzásba, és az eső is jókor esett le.😀

Lassan terítünk

Kész a bárány


Gyűlnek a tepsik

Egy "közeli":-)

Tálalva!

Néhány kép a héten a kemencében készült ételekről:

Zsebes karaj

Az örök klasszikus, a töki pompos
Az est "dekorációja":



Vihar után
Köszönjük a képeket Ádám!