Éljen a központi fűtés!

Dadán akkor is zaljottak az események, amikor nem voltunk ott: a vendégház hálójának hajópadlóját felcsiszolta, lakkozta a parkettás, és megérkezett az utolsó két adag fa, letakarva várja, hogy legyen időnk behordani.
Szombaton 11 felé tudtunk indulni Dadára (Drágám éjszakás volt), Pécsett kiürítettük a garázs aknáját (ott is volt még holmink) meg a felső terasz rag alatti pakolórészét, tele volt az autó meg az utánfutó is. Késő délre értünk le. Gyors ebéd, aztán irány a munka! Mert, hogy nemesít. (Meg fáraszt is, de ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg.:-)) Zsolt a keleti oldalon (Magunk között már csak keleti szárnynak hívjuk leendő lakrészünket, mintha valami kastély lenne. Amúgy nekünk az is.:-)) szerelt a  radiátorok helyén,  csővel összekötötte a hiányzó részt, hogy tudjon a fűtési rendszerben cirkulálni a víz, azon az oldalon ezzel csak temperálni tudunk. A nyugati szárnyban viszont fűtésnek kell lennie, ott alszunk   hiszen lassanként berendezzük a vendégház részt, hogy a keleti szárny üres legyen, és el lehessen kezdeni a falkivételt, festést, mázolást. Aztán lassan feltöltötte a kazánt és a radiátorokat.
Én addig a nyugati oldal  gyönyörű fenyő fafödém részét mostam le faápolóval, centiről, centire. Dörzsis szivaccsal, kendővel tüntettem el a több éves port, pókhálómaradékokat. Szép lett. Utána a vendégház étkező padlóját sikáltam fel térden csúszva, eltávolítva a festés és a több lakatlan év maradékait.

Hát ilyen gyönyörű lett a plafon

Bocsánat: a födém:-))

Már volt már vagy 6 óra, mire be tudtunk fűteni. Nem volt egyszerű: dőlt a füst a kazánból, valami gond volt a füstjáratokkal (a kéménynek nem lehetett, mert 1 hónapja kihívtuk a kéményseprőt, hogy később erre ne legyen gondunk). A füst azért volt különösen érdekes, mert a kazánház a vendégház frissen festett étkezőjéből nyílik és az ajtaja Pécsett volt, mert odavittük festeni (hét közbeni munka, mert nem győzünk mindent a hétvégéken), így csak gomolygott befele.... Szellőztetés.Lassan elmúlt a füstölés. A radiátorok csak nem akartak melegedni, amitől meg lassan kezdtem pánikolni, hogy éjjel meg fogunk fagyni.  Ekkor kiderült, hogy beállt a kerengtető szivattyú. Gyors ütögetés, igazgatás: beindult!!:-)) Este 8-ra már kellemes meleg volt. Gyorsan megpucoltam még az ablakokat. Aztán áthordtuk az ágyat, ágyneműt, hogy legyen ideje lefekvésig átmelegedni (nem volt:-)). Olyan fáradtak voltunk, hogy alig vacsoráztunk,  kis forraltborozás után bezuhantunk az ágyba (aminek ugyi, nem sok ideje maradt a melegedésre:-)).

Másnap Drágám megpróbálta a kazánt helyrehozni, hogy ne füstölögjön: kikormozta, kiégette a tűzteret, a füstjáratokat. Én az étkező fafödémét mostam le, az előző napihoz hasonlóan. Ebéd után a pajtából hordtuk ki a régi, dohos szénát a leendő veteményre (ezen a héten jön a szennai traktoros, hogy felszántsa), hogy a pakoláshoz egy kis tiszta területet biztosítsunk. Aztán a fát hordtuk be, ami kilógott a ponyva alól, hogy ne ázzon meg. Addigra teljesen sötét is lett, úgyhogy indultunk vissza Pécsre.
Néhány további őszi kép:

A múltkor nyárfát írtam, de közben rájöttem, hogy ez nyír

Leendő szőlőlugasunk

Erről a fáról már több fotóm is van: van zöldellő, sárguló, most van kopaszodó. Remélem havas is lesz róla.:-))

Ő Scotty, állandó, bejelentett dadai lakos

Gondoltátok volna, hogy régen ilyen igényes épületeket emeltek nyárikonyhának?

A kutyák most sajnos nem fértek be, csak Pirike:

Ez már Pécsett "beájulva":-))

Haza felé még beugrottunk Terecsenybe kedves barátainkhoz (de tényleg csak futólag).