2021. április 18., vasárnap

Gyarapodunk...

 

Pillanatkép a jelenlegi állásról a felújítást illetően

Mint minden tavasszal, így idén is sorra érkeznek a kis jövevények. 


Az iker gidák után jöttek a shropshire bárányok, két lány és egy, velük nem rokon kis kos. A fajtájukról annyit érdemes tudni, hogy igazi fűnyírók, és itt a hangsúly a füvőn van, hiszen nem esznek fiatal hajtásokat a fákról, bokrokról, kizárólag füvet legelnek. Szóval bio fűnyírók, tovább csökkentve a Szarkafészek karbon lábnyomát, ami  fontos szempont. Nem mondom, nem kis befektetés, fűnyírót olcsóbban vehettünk volna, de nekünk fontos a természetes megoldás. A nevük: Bodza, Barka és Bendegúz.


Egyelőre még a karámban laknak, amíg nem készül el a villanypásztorozás.


Azt el is felejtettem elmesélni, hogy szert tettünk még a télen 8 fürjre is, a következőképpen: Attila barátunk telefonbeszélgetés közben, csak úgy, megkérdezte, hogy vannak-e fürjeink. A nemleges válasz után közölte: "Jó, akkor hozok Nektek." Nem várt semmilyen belegyezést, csak hozta őket. Róluk nem készült semmilen fotó, nem túl fotogének az istálló félhomályában, így csak a "hozadékukat" tudom mutatni. 

Ezekből füstölt-pácolt fürjtojás lesz, egy nagyobb mennyiség összegyűjtése után.
.
Lassan kelnek a tojások a keltetőben és Csilla lovunk is mindenórás. 
A fekete kecskénk 3 napja ellett, de sajnos a kicsivel valami gond van. 3 óránként cumisüvegből etetjük az anyja tejével, mert önállóan nem képes enni. A születése után szopott egy keveset, de aztán már nem ment neki. Kapott szelént, hátha annak hiánya okozza a gyengeséget, de egyelőre nem segített, egyre gyengébb. 1-2 napon belül eldől, hogy meg tud-e maradni. 

A születése után ilyen kis élénk volt


Most már csak fekszik....

Mindig nagyon megvisel bennünket egy kis jószág elvesztése... Még reménykedünk.

Új szerzemény, szintén a környezettudatosság jegyében:

Az új munkaeszközünk

Igen, ez a kocsi az új segítség a tanyán a szállításban. Ezzel fogjuk a legelőre hordani a trágyát, haza hozni a  tűzelőfát, ha a környéken sikerül venni, elhordani a lehullott leveleket, kaszált füvet hozni az állatoknak, szénát hordani. Hogy miért ezt az elavultnak tűnő megoldást választottuk? Egyrészt traktort venni, anyagi okok miatt esélyünk sincs, másrészt van lovunk, így semmi akadálya, hogy megdolgozzon a betevő szénáért, például azzal, hogy hazahúzza magának. Mindenki jól jár. A környezet is, mert kíméljük.😊 

És akkor nézzük hol is tart a felújítás!? 

Alakul, ugye?

Folyik a meszelés




Érkeznek az asztalok

Ugye milyen gyönyörű? Egy asztalos barátunk készíti az asztalokat és padokat.
Még nincs kezelve, az ránk vár. 
.
A lambériát már lefestettük, ma befejezzük a meszelést, holnap mehet a lambéria felrakása.

2021. március 22., hétfő

Készülünk

Hogy mire? 

Hogy az idén is lesz szezonunk, lesznek kipihent, elégedett vendégeink, akik azzal mennek el, ahogyan már sokan: "ide még vissza kell jönnünk". 

Készülünk arra is, hogy az idén is lesznek finom sajtjaink, túrónk, tejfőlünk, hiszen nemsokára ellik Julcsa, már nagyon várjuk a kisborjút. És persze a kecskesajtra is várunk, mert bár az egyik kecskénk már megellett, de lyenkor még a gidáké a tej.

Készülünk arra, hogy végre elkészüljön a korcsma, a "Fogadó az odvas fához", és ne kelljen folyamatosan rohanni, építkezni, iparost várni. 

Itt tartunk most:

Az építési törmelék, eszközpark még elszállításra vár

Amúgy nagy örömmel jelentem, hogy elment az utolsó mestermber is, a többi már a mi dolgunk. Hogy mi? Javítgatni a vakolást, csiszolni a cementlapot, fugázni, kimeszelni, az ablakokat, ajtókat csiszolni, festeni, lambériázni, a lambériát lazúrozni, konyhapultot építeni, azt cementlappal burkolni, a konyhapultra függönyt varrni, berendezni, dísziteni. 

Lássunk néhány fázisfotót az eddig elkészült munkákról:


Drágám a kőműves, egy elmaradt tűzfalat falaz fel éppen

A fele már megvan

Készül a kemence fedése

El is készült

Még kicsit rumlis a terület

Ami talán a legszebb lesz az egész épületben, az a járólap. Barátainktól hoztuk el a kicsit mohás, kicsit kopott, kicsit betonos cementlapot, amit Ádámunk szorgos munkával tisztított meg. Lerakás után pedig a Zuram csiszolt fel, és fugázás után polírozza majd.

Várja szépülése utolsó fázisait

Ahogy haladunk, mutatom majd a fotókat. A szokásos elmaradással, természetesen.😀

És várjuk még a fekete kecskénk ellését, remélve, hogy végre gödölyénk is születik.

Idomítom a kecskéket:))





2020. december 13., vasárnap

Mármegint....

Minden fogadkozás és óvintézkedés dacára, már megint kiskutyáknak kell keresnünk örökbefogadókat. Pedig mi tényleg. Meg mindent. Meg vigyáztunk rá. Meg, hát hogyan???

Szóval, elmesélem, hogy hogy is történhetett. (Mert persze biztosan nem tudhatjuk, mert mi tényleg mindent megtettünk ennek elkerülésére. Igazából már  ivartalaníttatni akartuk, amikor beütött a krach. Ja nem, hanem a Csipsz.:-)) Na mindegy: a Tücsök el kezdett tüzelni. (Tudom, hosszú-hideg tél várható.:-)) Drágám észlelte és villámgyorsan száműztük is őnagyságát (no nem Szent Ilona szigetére) a gyerekeink totál biztonságos, körbekerített, kutyabiztos udvarára. Ahogy a mellékelt kép mutatja: későn.



Egy kosár kutya



Egy kutya

Két kutya

Három kutya

 

Ahogyan a Zuram fogalmazott: addigra már a Csipsz "beporozta". Így hát itt állunk a tél derekán három bájos kis kan kutyával, gazdákat keresve. Segítsetek Vuknak, a kis rókának! (Ugyanitt állatorvos kerestetik ivartalanítás céljából.)

2020. december 9., szerda

Falu végén faragnak az ácsok...

 Nem, nem, sokkal közelebb. Az udvarunkban. Gőzerővel folyik a felújítás. Mutatom, hogy is alakult.






Hát itt tartunk most. Közben kitaláltuk, hogy végre a kemence is kapjon tetőt, ne verje az eső. Ja, és befejezi a Drágám a kéményét. Hurrá!!!

2020. december 2., szerda

Építkezni jó!

 

Ja, nem! De felújítani! Az már igen! (Meg kéne már  végre tanulnom, hogy az irónia írásban nem feltétlenül megy át. Akár le is szokhatnék róla.😀) Bár tulajdonképpen nincs sok különbség egy nagy felújítás és egy építkezés között. 

Na szóval: nyertünk egy kis pénzt pályázaton a vendégház csinosítására, színvonalemelésre, szolgáltatásbővítésre, a szezon meghosszabbítására. Régóta terveztük a fészer-konyha felújítását, átalakítását, hogy vendégeinknek végre egy nagy, tágas konyha álljon rendelkezésre, ahol tudunk reggelit, vacsorát adni (egyre nagyobb az igény az ellátásra), nagyobb társaság együtt tudjon enni, ne adj'Isten mulatni. Hát most itt a lehetőség a megvalósításra. 

Nézzük milyen volt: 

Ilyen volt a konyharész, elég rusztikus, ugye?
 
Ilyen volt kívülről

Ez már a bontás

... és ez is
Mert, hogy minden felújítás bontással kezdődik.  (Ugyan, dehogy! Kőműves kereséssel! De erről beszélni sem akarok.😊) Szóval a lényeg: a két helységet össze akartuk nyitni, hogy egy nagy tér legyen. Hogy egységes legyen, ehhez le kellett bontani a tetőt, ami amúgy sem volt elkerülhető, úgyis beázott. Aztán el kellett bontani a válaszfalat, miközben kiderült, hogy némelyik külső fal alatt nincs alap (Ez ám a jó hír!). Ez azt jelentette, hogy 3 falat is le kellett bontanunk, és körben alapot kellett ásni, majd egyben lebetonozni az aljzatot. Hurrá! (Má' meg az irónia!) 
Én nem tudom, hogy ez hogyan van, de valami féle örök törvény, hogy mindig nagyobb (és drágább) lesz az építkezés vagy felújítás, mint valaha, a legpesszimistább becsléssel gondoltad volna. (Biztosan ezt is az a Murphy intézte. Köszi!)
Aztán indult a falazás. Részletekbe itt sem szeretnék bocsátkozni, néha még most is felsírok álmomban.😀
Itt már kész az alap és az aljzat


Kezdődik a falazás


Baltazár főművezető úr

Hát eddig megvagyunk!
Folyt. köv.




2020. október 1., csütörtök

Miért jó falun élni?


Nos, annak rengeteg oka van. 😀

Hogy miért jó Bárdudvarnokon, Dadán élni? Aki szokta olvasni a blogot, az már kapisgálhatja...


 

Mert itt igazi közösségben, itt élni szeretők körében, rengeteg lelkes, kreatív ember barátságában-társaságában lehet megélni a hétköznapokat és az ünnepeket. 

Itt valahogy az ünnepnap is több. Mert ünnep minden közösségi program, így ez a múltheti szüreti felvonulás is. Bárdi ünnep. Mitől más a bárdi ünnep? Ó, az egészen sajátságos. 

Például mindig a megadottnál később kezdődik, lehetetlen elkésni.😀 A helyiek úgy mondják: bárdudvarnoki idő szerint. Ha valaki pontosságot szeretne, kihangsúlyozza, hogy NEM bárdudvarnoki idő szerint. Amúgy mindegy, mert úgy is az lesz, de emiatt senki sem ideges. (Ha tréfálni akarnék, akkor azt mondanám, hogy ide a déli harangszó is később ér, de ez nem lenne igaz.)

Itt minden ünnepen előkerül a bor. Ez elengedhetetlen a méltó ünnepléshez, ebben gondolom mindenki egyetért. Szerencsére igen kiváló helyi borok vannak, úgyhogy mindenki legnagyobb megelégedésére történik a dolog.

Itt minden ünnepen van étel, ha más nem, akkor sokan sütnek valamilyen pogácsát vagy süteményt. Ha kicsit nagyobb szabású a dolog, akkor a helyi vadásztársaság ad vadat az ételhez, vagy az önkormányzat halat, vagy a vállalkozók adnak birkahúst (vagy egyebet), vagy mindhárom egyszerre. (Ez volt most a szüreti felvonuláson is.) Ezt azért meg lehet szokni, nemde ?!😀

A szervezés nálunk a faluban sokszor önkormányzati, de sok a magánkezdeményezés is. És mindegyikre érdemes elmenni, mert jól sikerülnek.

Néhány kép rólunk és a szüreti felvonulásról (bocsánat az életlenségért, de valami miatt lebutította a blogger.com a képeket): 

Az első állomás





Nekünk saját dudásunk volt, ami azért nem akármi!

Az elmaradhatatlan körtánc

Ilyen, amikor dudaszóval hajt az ember

Minden megállónál várták a felvonulókat pogácsával, süteménnyel, borral, üdítővel




A képekért köszönet Csabankó Gyulának!

A következő esemény a bormustra lesz, már alig várom...

Ja, és ismét filmesek jártak a Szarkafészekben... Hogy mikor, milyen formában láthatjuk, hogy mit követtek el, az még titok.😀