2020. december 13., vasárnap

Mármegint....

Minden fogadkozás és óvintézkedés dacára, már megint kiskutyáknak kell keresnünk örökbefogadókat. Pedig mi tényleg. Meg mindent. Meg vigyáztunk rá. Meg, hát hogyan???

Szóval, elmesélem, hogy hogy is történhetett. (Mert persze biztosan nem tudhatjuk, mert mi tényleg mindent megtettünk ennek elkerülésére. Igazából már  ivartalaníttatni akartuk, amikor beütött a krach. Ja nem, hanem a Csipsz.:-)) Na mindegy: a Tücsök el kezdett tüzelni. (Tudom, hosszú-hideg tél várható.:-)) Drágám észlelte és villámgyorsan száműztük is őnagyságát (no nem Szent Ilona szigetére) a gyerekeink totál biztonságos, körbekerített, kutyabiztos udvarára. Ahogy a mellékelt kép mutatja: későn.



Egy kosár kutya



Egy kutya

Két kutya

Három kutya

 

Ahogyan a Zuram fogalmazott: addigra már a Csipsz "beporozta". Így hát itt állunk a tél derekán három bájos kis kan kutyával, gazdákat keresve. Segítsetek Vuknak, a kis rókának! (Ugyanitt állatorvos kerestetik ivartalanítás céljából.)

2020. december 9., szerda

Falu végén faragnak az ácsok...

 Nem, nem, sokkal közelebb. Az udvarunkban. Gőzerővel folyik a felújítás. Mutatom, hogy is alakult.






Hát itt tartunk most. Közben kitaláltuk, hogy végre a kemence is kapjon tetőt, ne verje az eső. Ja, és befejezi a Drágám a kéményét. Hurrá!!!

2020. december 2., szerda

Építkezni jó!

 

Ja, nem! De felújítani! Az már igen! (Meg kéne már  végre tanulnom, hogy az irónia írásban nem feltétlenül megy át. Akár le is szokhatnék róla.😀) Bár tulajdonképpen nincs sok különbség egy nagy felújítás és egy építkezés között. 

Na szóval: nyertünk egy kis pénzt pályázaton a vendégház csinosítására, színvonalemelésre, szolgáltatásbővítésre, a szezon meghosszabbítására. Régóta terveztük a fészer-konyha felújítását, átalakítását, hogy vendégeinknek végre egy nagy, tágas konyha álljon rendelkezésre, ahol tudunk reggelit, vacsorát adni (egyre nagyobb az igény az ellátásra), nagyobb társaság együtt tudjon enni, ne adj'Isten mulatni. Hát most itt a lehetőség a megvalósításra. 

Nézzük milyen volt: 

Ilyen volt a konyharész, elég rusztikus, ugye?
 
Ilyen volt kívülről

Ez már a bontás

... és ez is
Mert, hogy minden felújítás bontással kezdődik.  (Ugyan, dehogy! Kőműves kereséssel! De erről beszélni sem akarok.😊) Szóval a lényeg: a két helységet össze akartuk nyitni, hogy egy nagy tér legyen. Hogy egységes legyen, ehhez le kellett bontani a tetőt, ami amúgy sem volt elkerülhető, úgyis beázott. Aztán el kellett bontani a válaszfalat, miközben kiderült, hogy némelyik külső fal alatt nincs alap (Ez ám a jó hír!). Ez azt jelentette, hogy 3 falat is le kellett bontanunk, és körben alapot kellett ásni, majd egyben lebetonozni az aljzatot. Hurrá! (Má' meg az irónia!) 
Én nem tudom, hogy ez hogyan van, de valami féle örök törvény, hogy mindig nagyobb (és drágább) lesz az építkezés vagy felújítás, mint valaha, a legpesszimistább becsléssel gondoltad volna. (Biztosan ezt is az a Murphy intézte. Köszi!)
Aztán indult a falazás. Részletekbe itt sem szeretnék bocsátkozni, néha még most is felsírok álmomban.😀
Itt már kész az alap és az aljzat


Kezdődik a falazás


Baltazár főművezető úr

Hát eddig megvagyunk!
Folyt. köv.