Vendel-napi Búcsú

A lukafai búcsú már évek óta program nálunk, nagyon szeretjük. Sokszor csepergő esőben, sokszor hidegben, de megyünk. Most kegyes volt hozzánk az időjárás, csodás idő volt.
Az odavezető útról már tegnap láthattátok a képeket, már az megérte!:-))

Sok árust már ismerünk és rengeteg egyéb ismerőssel szoktunk összefutni, beszélgetni. Valamit mindig meg  kell kóstolni, esetleg másvalami meg beugrik a hátizsákunkba vásárfia gyanánt.:-))

Reményeink szerint jövőre már mi is az árusok táborát fogjuk "gazdagítani"!:-))

Néhány ház a faluból:

És néhány vásározó portékái (a teljesség igénye nélkül):

Szép őszi koszorú

Cipók

Itt nem pontosan értem, hogy a "pityókás" jelző mire vagy kire vonatkozik:-))

Én nagyon örülnék egy ilyen Betlehemnek...

 Összetalálkoztunk egy régi (tehén)sajtos ismerősünkkel is (Gazdasajt), akinek elmeséltük életünk állását, terveinket, és aki ahelyett, hogy konkurenciát látna bennünk, gratulált hozzájuk, és felajánlotta segítségét az induláshoz. De nem ám amolyan udvariassági formaságként, hanem konkrétan meghívott bennünket a birtokára,  kis üzemébe, hogy ott szívesen megmutat, elmond mindent, hogy ő hogyan készíti a sajtokat. Vigyünk fényképezőgépet, papírt, ceruzát, fotózzunk, jegyzeteljünk. A gépek beszerzésénél segít, hogy hol olcsóbb, honnan lehet egyáltalán beszerezni, sőt, rendelhetünk együtt, akkor még inkább spórolunk. Egyik ismerőse felszámolta kecskegazdaságát, onnan esetleg tudnánk használt eszközöket beszerezni. Ő svájci technológiát használ (mégiscsak a sajt hazája:-)).
Más tapasztalatai alapján talán kevesebb hibát, rossz lépést fogunk elkövetni, ami (lévén ez lesz a megélhetésünk alapja) egyáltalán nem mindegy. Hogy is szoktuk mondani? "Más kárán tanul az okos...":-))
Ezt szeretem a vidéki gazdálkodókban, ezt az összetartást, ezt a segítőkészséget. Tudom, azt szokták mondani, hogy a magyar széthúzó nép: én, ha ezt hallom, mindig tiltakozom, mert mi nem ezt tapasztaljuk. Mi mindig kedves, segítőkész emberekkel találkozunk, akik egymás javát akarják, irigység, rosszindulat nélkül. Biztos vannak másmilyen emberek is köztünk, de szerencsére mi nem találkoztunk velük.:-))  Egyre inkább rájönnek az emberek, hogy egymást segítve könnyebben boldogulnak. Egyik haszna a másikat is "gazdagítja" és viszont. Ha nem így tapasztaltuk volna, talán el sem indulunk ezen az úton, a gazdálkodás útján. (Bárdudvarnokon, Dadán abszolút ilyen a légkör, ezért is választottuk leendő otthonunknak.)
Barátaink: Lamine és Simone voltak az első támogatóink. Róluk már írtam, övék a Kabafarm. Most pedig újabb segítséget kapunk. Köszönjük.

A búcsú után irány haza.

Úton Dada felé

A kaposdadai buszmegálló

Ez az egyik kedvenc helyi érdekességem (szerintem egyedülálló, vagy nem sok ilyen lehet):
a kerékpár útnak elsőbbsége van az autósokkal szemben Kaposdadán!!!:-))