Festés, végre!

Már többedik alkalommal kellett elhalasztanunk a festést, de most végre kész a vendégházrész étkezője!

Pénteken újra pakolással kezdődött a hétvége, lekerült Pécsről   a padlásról sok-sok minden: padlószőnyegdarab (jó lesz valamire), öreg ikeás műszálas szőnyeg (jó lesz valamire), néhány polc (na az aztán tényleg jó lesz valamire), régi ágyneműk (természetesen jók lesznek valamire). Szóval minden jó lesz valamire. Például az az óriás majom is, aki Munyi névre hallgat (a Rebeka nem tudta kimondani azt, hogy majom), és amitől rettenetes sírógörcsöt kapott, amikor megkapta, mert nagyobb volt, mint ő, és akivel végül olyannyira megbarátkozott, hogy az unokatesóival szinte csak azzal játszottak. De lehet, hogy Munyi  mégsem lesz jó semmire, de sebaj, visszük.:-))

A garázs is ürült valamelyest, de közben újabb dolgok érkeznek: régi hűtő, amiből majd a keltető lesz, rozsdamentes hordó, amiből meg találjátok ki mi lesz!:-) 

Nem túl bizalomgerjesztő látvány, így pakolás közben:-))

Ezt a képet már régóta meg akartam csinálni......

De persze most is beesteledett mire ehhez a táblához értünk: Vigyázat mókusok! Mert arra mifelénk ilyen szörnyű veszélyek leselkednek az emberekre, mint a mókusok..-))  (Erről egy Woody Allen féle filmbeli mondat jut eszembe, amikor a bátor hős rettenthetetlenségét demonstrálva odaveti ellenségeinek: vessetek a mókusok elé!.-)) Szóval a vaku (és a fényvisszaverő festék miatt) miatt csak maga a tábla látszik, az oszlopa meg a környezet nem. De sebaj, majd legközelebb. Amúgy Lipótfa közelében látható.

Szombat reggel nekiláttunk: festék kikever, Drágám lemélyalapoz (mert mi olyan "mélyalaposak" vagyunk:-)), aztán a déli húsleves és kiadós második után nekiveselkedtünk, és mivel semmi sem jött közbe (!), kifestettük a fent nevezett helységet egyszer. Éjjel száradt.

Aztán reggel túl citromosnak tűnt, amit én halvány tojáshéjszínnek szerettem volna.  Rövid időre összeült az igazgatótanács, aztán a kreatív igazgató (azaz jómagam) javaslatára, újra visszaöntöttük a festéket, és egy kis barnával összekeverve elértük a kívánt árnyalatot.

Megint ebéd, aztán rohanás gyümölcsöt szedni. Megint diót, almát. Aztán irány haza.

Ennek a vadszőlőnek mennie kell, illetve át kell adnia a helyét valami jóféle rezisztens futószőlőnek

Róla van szó

Ez a látszat ellenére nem őszirózsa, hanem őszi rózsa:-))

Ez meg itt a Pécsről áttelepült kőrózsa (valaki kitette a zöldszemétbe, mi meg átmentettük)

Mennyi dió!:-))

Itt próbálom a végleges színt megmutatni

Lehet, hogy ez inkább vanília?

Folyt. köv.