Pirike

Örömmel jelentem, hogy megvan az első dadai állatunk, Pirike személyében.
Kicsit előre ugrottam a hétvége eseményeinek sorában, de úgy éreztem ezt muszáj megosztanom Veletek!:-))
És, hogy miért pont Pirike a neve? Hát ezért:

Ő Pirike

A kosarában

Igazából még nem is dadai, hanem velünk együtt fog ingázni. Jelenlegei beosztása: vándormacska és családi kedvenc. Leendő beosztása: vadász. (A családi kedvenc státusza szerintem nem fog változni.:-))

Hogy hogy lett nekünk Pirikénk? Ahogy az már a családi kedvenceknél lenni szokott: szerelem első látásra. A bárdudvarnoki Napraforgó kertészetben régebben is vásároltunk már. Úgy két hete benéztünk, hogy milyen fűszernövények vannak, mennyiért, ha majd kész lesz a (kezdő) fűszerkertünk. Ott láttuk meg Pirikét a tesójával, ott volt az állandó, bejelentett lakásuk, és ott várták örökbefogadó szüleiket. Hihetetlen csintalanok, mozgékonyak voltak mind a ketten, élénkek, figyelmesek, játékosak. Mondta is a Drágám, hogy pont ez a két macska kéne majd jövőre nekünk, mert ahol termény van, állatok, oda bizony macska kell, méghozzá legény (leány) a talpán, kiváló vadász-egerész. Mondtam, hogy tényleg, ők pont jók lesznek. Erre: most még nincs hova vinnünk őket, majd találunk még ilyen szépeket, ügyeseket, stb., stb..... Hagytam magam (látszólag) meggyőzni. Meg úgy tűnt, hogy meg is van már a gazdájuk.

Már csütörtökön este le tudtunk menni Dadára, vittünk az itten kertünkből egy hatalmas rozmaringbokrot, néhány tő mentát, egy zsályát, meg egy lestyánt. Dadán összebogarásztunk a gyepből meg a régi kertből néhány tő citromfüvet, meg két tő mentát. Eléggé el voltak hanyagolva, talán új életre tudjuk őket kelteni. Aztán elugrottunk a fent nevezett kertészetbe kakukkfűért, meg még egy lestyánért. (Sajnos levendulát most nem tudunk venni, majd csak tavasszal.) Pirike ekkor már egyedül volt, a tesóját már elvitték. Én meg csak néztem, néztem, és éreztem, hogy ő kell nekem. Másnap meggyőztem  Zuramat (bevallom nem volt nehéz), hogy nem olyan nagy probléma hozni, vinni még egy cicát is a két kutya mellett(!), meg, hogy Pécsett benti cica lesz, tavaszra megerősödik, és Dadán meg kinti cica lesz.
Szóval pénteken elkészült így a kezdő fűszerkertünk (később ennek a többszöröse lesz).

Íme a kezdő fűszerkertünk

Rozmaring és zsálya

Citromfüvek

Zsőme a szomszéd, aki nagy segítségemre volt a fotózásban (Állandóan a lábam alatt volt:-))

Délután összeszedtük a diót (megint), most le is vertük, de ennek ellenére maradt még a fán, úgyhogy állandó programként még marad egy darabig a diószedés.
Szombat délelőtt Petörke-Portéka, mint mindig:-)): kenyér, süti, petrezselyem a levesbe, hagyma, uborka.
Az előző Helyi Termék Magazinban olvastam egy cikket a helyi piacról, ha jól emlékszem, az Akli-majori piac egyik szervezőjének tollából: nagyon érdekes, jó meglátásai vannak. Többek közt arról írt, hogy az ilyen  helyi piacokon sokkal inkább a gondolatok cserélnek gazdát, mint az áruk. Olyan ókori agóra jelleggel. Ez nagyrészt igaz. Ott találkozunk a falubeliekkel, mindenkinek van egy jó szava a másikhoz, gondolatokat, sütési, kertészeti, szappankészítési tanácsokat adunk egymásnak. Szóval jó.:-)) Azért az áru is fogy. A múltkor megígértem, hogy a szülinapi sütőtálamat megmutatom, amit  a Portékán kaptam. Íme:

Ugye milyen gyönyörű?

 És igaza volt a fazekasnak: tényleg nem ragad le benne az étel, nagyon könnyű elmosni.
Szombat délelőtt még leszedtük a vendégház étkezőjében a szalagokat. lekapartuk a felesleges festéket. Ebbéli tevékenységünket a Kadarkúti Gesztenyenap után folytattuk, ahogyan holnap én is fogom ezt a bejegyzést.