Takarítás, fakivágás

Röviden így lehetne összefoglalni az elmúlt hétvége munkálatait. A tetőre lógó, azt komolyan veszélyeztető, 10 éve alatt egyszer sem termő egyik almafánktól kellett megszabadulnunk. A csatorna tele a levelével, a kedvenc borozgatós diófánktól elvette a teret, és besötétítette a leendő vendégházunk konyha-étkezőjét. Az udvar is folyton tele volt a már most hulló levelével (gondolom a szárazság lehetett az oka). Szóval mennie kellett. Annyi gond volt vele, hogy nem vártuk ki az őszt, amikor vége a vegetációs időszaknak. Hogy egy örökbecsűt idézzek: " a Dezsőnek meg kell halnia"...  Szegény Uramnak nem volt könnyű dolga, mert nem volt kicsi a "néhai", és ekkor fát villanyfűrésszel még nem vágott ki soha. A vége volt a legizgalmasabb, amikor  nagyja lombját már levágta, és a törzset kellett elhúznom, hogy jó helyre essen, ne a házra, ne a hőn szeretett diófánkra, ne az az alatt megbúvó kedvenc asztalunkra, és ne a vadszőlő lugasra. Húztam, húztam, de aztán végül is a vadszőlő lugas egy kicsit kapott, de nem vészesen.
A Párom egész szombat délután "elvolt" a fakivágással, lomhordással. A törzsét fafaragó barátunknak hoztuk  el Pécsre, hátha hasznát veszi, kár volna elégetni.

Íme a fa július elején, aki közben "felvette a néhai nevet"

Ezzel a kötéllel kellett húznom, amikor a törzse  átvágásra került

Romokban

Szinte látszik, ahogy a diófa (a drága) fellélegzik

"Eldőlt" a sorsa (is)

A hűlt helye (és a törzse)

Az első képhez képest látszik, hogy mekkora szárazság van arra mifelénk, hogy a júliusban oly zöld, (talán túlságosan is) buja fűből mennyire nem maradt semmi mostanra. Nagyon kéne az eső......
Én eközben a kamrát és a leendő vendégházat takarítottam ki, hogy a jövő heti szabadságunk alatt, a festés-mázolásnál újra jól össze tudjuk kenni.:-)) De hát mégsem kergethetjük a két éve háborítatlan pókokat a teddy hengerekkel, ugye?:))

Az előző tulajdonosoktól megörököltünk két igazi "kincset". Na jó, nem biztos, hogy mindenki egyet fog érteni ezzel a kijelentésemmel az alábbi képeket meglátván, de nekünk igazi kincsek. Nem mondom, kicsit még csiszolatlan (szó szerint:-)) gyémántok, de majd gyönyörűségesek lesznek.....
Az első leendő konyhánk dísze lesz, színtiszta fa (na, jó, már amit a szúvak meghagytak belőle) (tényleg, hogy helyes: szúk, vagy szúhok, vagy szuvak, vagy hogy?:-)) mosogatószekrény, ami most nem látszik rajta, mert, hogy diszkréten elrejtettek benne a felső fiókban két lavórnak helyet. Én természetesen nem mosogatószekrénynek fogom használni felújítás után, hanem konyhasziget szerűnek, hatalmas felső fiókjában azt a rengeteg műanyag edénykét, ételtartó dobozkát fogom tartani, amiktől a falnak megyek, mert semmi hely sem elég nekik. Természetesen fehér marad, a pultja csak csiszolva és olajozva lesz. Ja, és természetesen valami hozzáillő  fogantyúzattal is el lesz látva.

Ugye milyen szép? (lesz)

A másik az általunk "baglyos" szekrénynek nevezett régi szekrény, ami nagyon rossz állapotban van. Ő is az istállóban éldegélt eddig fenti, szintén nehéz sorsú mosogatószekrény kollégájával együtt, ami meg is látszik szegénykén. Mikor végre kiástuk a "baglyost", és lesepertem róla a port, pókhálót, szalmát és egyebeket (némi sarat is), akkor láttam, hogy a felső faragott dísz nem egy bagolyfej, hanem egy virág, illetve kettő. De nekünk már a "baglyos" marad.:-))

Az ajtók

Tulajdonképpen fekszik, csak megfordítottam a képet, hogy jobban látsszék,
hogy milyen lesz állva

Messziről nem olyan, mint egy bagolyfej?:-))

 És ha már a madaraknál tartunk: még nem is meséltem, hogy lakik a másik diófánkon egy szarka család. (Naná, hogy szarka, mi más is lakhatna Szarkáéknál, nem?!:-)) (Ugye tudjátok, hogy ezért a Szarkafészek a blog neve, ugye?:-)) Szóval, valamelyikük ott hagyta a névjegyét a diófa alatt:

Íme egy gyönyörű szarkatoll
Aki ismer, tudja, hogy nem szoktam idegen tollakkal ékeskedni, most sem teszem.:-))