Folytatás

A lányaink lejöttek végre hozzánk kedden, kicsit szokni a "levegőt". Segítettek is, bár még nem úgy áll a kezükben a gereblye, mint kéne, de hát majd belejönnek....  Egyikük csak csütörtökig maradt, másikuk végig, azaz vasárnapig.
Pénteken elindultunk felfedezni, hogy hogyan lehet eljutni tőlünk Szennára, hogy leendő vendégeinket el tudjuk majd igazítani. Az országos kéktúra vonalán kell menni, kb. 6 km lehet. Mi nem végig azon mentünk, kicsit elkalandoztunk, mert nem a falu közepébe igyekeztünk a skanzenbe, hanem a falu innenső végére, mert ott lakik egy idős házaspár, akik 6 évig voltak szomszédaink Pécsett. Unokájukkal költöztek Szennára, egy gyönyörű új házba. Sajnos nincsenek már nagyon jól, de hát, ahogy nagyanyám szokta volt mondani: "ez már nem a bába hibája", hiszen Jani bácsi 87, Rózsika néni 83 éves. Azért jó volt őket látni.

Út közben csináltam ezeket a képeket a kék túra vonalán

Csendélet

A napraforgókat hazafelé szedtük

Az út alatt szarvashibát vétettem gyakorlott túrázó létemre: se fejfedő, pántos trikó, napvédelem nélkül. Úgy leégtem, hogy csak na! Mentségemre szóljon, nagyon felhős volt, amikor elindultunk. Sajnos visszafelé nem sok képet csináltam, mert a kutyák (akik természetesen mindenhová jönnek velünk, még a szomszédé is) nem jól bírták a meleget, velük kellett törődni.

A hétvége az előző lakók kiköltözésével telt, nekik segítettünk. Előkerült az abrincsos fazék is, egy babgulyás erejéig, hogy ne kelljen főzéssel sok időt tölteni. Vasárnap reggeli életképek, teherautóra várva címmel:

Most már üres a ház, kezdhetünk festeni, mázolni, padlót csiszolni-lakkozni, ahogy időnk és pénztárcánk engedi.:-)) Majd az üres házról is készítek képeket ilyen volt-ilyen lett célzattal.
Még néhány reggeli kép:

Kilátás  szomszédunktól

Szintén

Istállónk hátulról

A régi kút romjai

A leendő baromfiólunk. Erősen felújításra szorul.

Leendő sajtkonyhánk. Bár ez még most nem látszik rajta.:-))

Kívülről sem úgy néz ki.:-))