“A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.”

Kedvenc Goethe idézetemmel kezdtem a bejegyzést...
Ismét egy régi, családi történettel folytatom, mert a közelmúltban e-mailben elküldött valaki egy rövidfilmet Pécs szerbek általi megszállásáról: http://www.youtube.com/watch?v=QXvpONmsDWU&feature=related, erről pedig eszembe jutott vér szerinti nagyapám, aki családja összes magyar tagjával ellentétben szerb állampolgár volt. Hogy ez hogy történhetett az további nyomozást igényel, de tény, hogy 1919-ben született a szerb megszállás alatt, így talán ez lehetett az ok. Fura dolgokat produkált a politika. Mecsekszabolcson született (Pécs külterülete), ott is anyakönyvezték, de szerb állampolgárként. Ez később lett érdekes, ugyanis a többi vele egykorúval ellentétben, idegen állampolgárként nem kellett bevonulnia katonának a II. világháborúban. Igen ám, de megismerte nagyanyámat, beleszeretett és feleségül akarta venni. Engedélyt kért a belügyminisztériumtól a házassághoz (külföldiként engedély kellett), meg is kapta azzal, hogy innentől magyarnak tekintik (valószínűleg hamar meg is kapta a magyar állampolgárságot), és ezzel hadköteles lesz. A behívója előbb érkezett meg, mint a házassági engedély, így az esküvőt 2 héttel előbbre is kellett hozni. Összeházasodtak, és apám valószínűleg már a nászéjszakán meg is fogant. Aztán bevonult. Kétszer talán ha hazajöhetett szabadságra, egyszer meg nagyanyám (már nagy pocakkal) ment utána Sopronba látogatni, és  egyszer, talán kétszer láthatta apámat. Aztán 1944-ben Budapest bombázásakor eltűnt örökre. Azt mondták, hogy biztosan valamelyik hídon lehetett, amikor azt lebombázták, valószínűleg ezért nem került elő a holtteste. Aznap kimenőn volt Zuglóban lakó húgánál, aki kérte, hogy ne menjen vissza a laktanyába, hiszen mindjárt vége, már hallani lehetett az oroszok ágyúzását.... Nem mert dezertálni, hiszen várta fiatal felesége és kisfia. Az életével fizetett szerelméért, mert magyar lányt vett el......

Nagyapám, nagyanyám, apám utoljára együtt

“A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” 

Hát ezért jegyzem le gyerekeinknek családunk történetét, hogy tudják, honnan származnak, kik voltak eleik...
A szárnyakat már remélem megkapták tőlünk, tovább már maguknak kell növeszteniük....