Zselic, ahol a szívem dobban!

A Folkbeats fesztivál
A rendezvény már pénteken kezdődött, de sajnos mi csak szombaton reggel tudtunk indulni, mert az én Drágám éjszakás volt. És szombaton is csak este hat után tudtunk lemenni a Petörke tóhoz, a fesztiválra, az előző bejegyzésben taglalt vízfakasztási projekt miatt. A zeneszó addig is felhallatszott, hiszen a tó és köztünk csak egy domb van. Dadáról le kell sétálni Alsó-Dadára (ami tulajdonképpen Kaposdada), onnan pedig egy gyönyörű fekvésű kerékpárúton 1,5 km séta után értünk a tópartra.

 Néhány kép a kerékpárútról, ami a Petörke tóhoz vitt minket:

Szent Benedek szobra az út mellett

 A fesztivál nagyon színvonalas volt, külön színpad a táncosoknak, külön színpad a zenészeknek. Tökéletes hangosítás. Nekem személy szerint a Drum and  Folk zenéje tetszett legjobban. A népzene és a világzene harmonikus ötvözete, időnként jazz-es beütéssel. (Nekem legalábbis ez jött le, bár nem vagyok igazán műértő.)

Nagyon nívós volt a Somogy táncegyüttes fellépése. Az a legszimpatikusabb a néptáncosok műsorában, hogy végig mosolyognak, igazán élvezik a táncot, örömmel, kedvvel ropják, a többi táncművésszel, főleg a balettosokkal ellentétben.

A gasztroudvarban a Kaposszentbenedeki Horgászegyesület sátrában vacsoráztunk. Én ilyen finom halat ezer éve nem ettem. Ez maga volt a tökély. (Mondjuk azt tudni kell, hogy én imádom a halat, mindenféle formában.) Mint később egy idős nénitől megtudtam, először besózzák a halat, aztán fokhagymával pácolják, aztán sima paprikás lisztbe forgatják, és végül tárcsán olajban kisütik. 2 szelet pontyot kaptunk, 2 szelet puha fehér kenyérrel. Isteni volt. Ilyet én is fogok csinálni. Majd fel kell derítenünk, hogy hol, kitől lehet a környéken petörkei halat venni. Én törzsvevője leszek, az biztos.

Majd' el felejtettem: kirakodóvásár is volt, nem is akármilyen.

A ló nem volt eladó, vele kocsizni lehetett a Petörke körül

Maradtunk volna még, de az egész napos munkától nagyon fáradtak voltunk, szegény Uram meg az éjszakásból hazatérvén csak másfél órát aludt, így haza sétáltunk a lassan ereszkedő éjszakában. 


Másnap megint egy kis takarítás következett bent, meg a legszükségesebb tereprendezés kint. Összegereblyéztem a levágott füvet az udvaron, a Zuram meg az útban lévő alsó diófa, almafa, nyírfa ágakat vágta le, hogy tudjunk közlekedni. Egyre rendezettebb képet mutat az udvarunk. De hol van még a gyümölcsös és a kiskert rendbetétele......


Közben átjött Józsi bácsi, a "szembeszomszéd", akivel birtokba lépésünk óta még nem találkoztunk. Tulajdonképpen neki köszönhetjük Dadát...... Ez egy külön bejegyzés témája lesz, hiszen ígértem, hogy a Dadára  vezető útról is be fogok számolni..... Szóval vele váltottunk pár szót. Rögtön adott pár tanácsot a gyümölcsfákkal kapcsolatban, a fenyők kivágására ajánlott embert, és biztosított minket a további segítségéről. Az az igazság, hogy bíztunk benne, hogy segíteni fog tanácsaival.:-)) 


Nagy szüksége van a mi generációnknak az ilyen "Józsibácsikra", még ha nincs is ezzel mindegyikőnk tisztában. Az ilyen emberekre, akik kicsit mindenhez értenek a ház körül, a gazdálkodáshoz, akik még ebben nőttek fel, akiknek ez a vérében van. Ők őrzik a tudást, és nagyon örülnek, ha átadhatják valakinek, mert nekik ez dolguk. Ahogy majd nekünk is az lesz.Vagy kéne, hogy legyen. Sajnos a tudásátadás láncolatából kimaradt egy vagy két generáció. Azok, akikkel elhitették, hogy kár fáradni veteménnyel, állattal, mert nem éri meg már, meg aztán úgy is lehet mindent kapni a boltban. Akiknek azt mondták, hogy nem kell megtanulni, hogy hová, mikor, mit kel vetni, hogyan kell gondozni, leszedni, feldolgozni. Hogy az állatokat, hogyan kell szaporítani, nevelni, és NEVELNI, ha használni akarjuk az erejét, a kitartását. Ez a tudás majdnem elveszett. Illetve már veszett is el belőle. De ami megmaradt a "Józsibácsiknál", azt el kell tanuljuk, mert továbbadása a mi felelősségünk lesz. Szerencsére vannak olynok, akik ezt felismerték. Mi egyre többel találkozunk. Ezért kedvelem a  Faluhelyen itthon és másutt blogot, ahol Csillagosi szintén ennek fontosságáról ír. 
És én is fogok még, többször is.