Sajnos csak szombat délután tudtunk lemenni Dadára, a Zuram dolgozott délelőtt. Ahogy leértünk leindultunk a Petörke partjára sétálni, úszni egyet. Közben reménykeltő sötét felhők kezdtek gyülekezni, hűvös szél támadt (ilyen szárazság után a reménykeltő jelző abszolút jogos a sötét felhők kifejezés előtt), latolgatni kezdtük, hogy menjünk vagy ne menjünk. Közben összetalálkoztunk az egyik szomszédunkkal, aki behívott magához, és elbeszélgettük az időt. Nagyon érdekes volt, ahogy a lovai a hirtelen lehűlt időt élvezték, féktelenül vágtattak fel és le a legelőn, játszottak, ugráltak.
|
Vágta |
|
Fék!!!! |
|
A kiscsikó sem maradhat le |
|
Na, mizu'? |
|
Anya és fia |
Sajnos az eső elmaradt (megint), viszont egy jót beszélgettünk, gyönyörködtünk a lovakban.
A vasárnap dologgal telt. Lebontottuk a vadszőlőt a házról, mielőtt az bontja le a szigetelést és a vakolatot. Iszonyatos nagy munka, szálanként kell(ene) le leszedegetni az apró tappancsokat, amivel a falon kapaszkodik. A Párom megnyeste a ház előtti bokrokat, kiszabadította őket egymás szorításából. Lassan látszik, hogy végre gazdája van a birtoknak.:-))
Este viszont végre lejutottunk a Petörke tóhoz:
|
A Petörke napnyugtakor |
|
Gyanítom, hogy ezen hintázva szoktak a gyerekek a vízbe ugrani. Nem lehet utolsó mulatság.:-)) |
|
Azt hiszem vacsoraidő lehetett gólyáéknál, nagyon figyelte a vizenyős területet |
|
Egy szép kis szekér bújik meg az egyik birtok szélén.
Lehetne méltóbb helye. |
Ez a Petörke-tó nagyon hangulatos. És a legszebb az egészben, hogy a fürdés is engedélyezve vagyon...
VálaszTörlés