Hol is tartottunk?:-)

Már az idejét sem tudom, mikor írtam a legutolsó bejegyzést... Az ok a szokásos: kóros időhiány. Hosszú, nehéz szezonon vagyunk túl, sok kedves vendéggel. Elfáradtunk.
(A fényképekért előre elnézést kérek, telefonnal készültek, változó minőségben, nem húztam az időt fényképezőgép után kutatva.)
Közben történt egy s más a Szarkafészekben, többek között változott az állatállomány.
A kecskéktől megszabadultunk, pontosabban elcseréltük őket malacokra.:-)

A kecskék szálláshelyét kapták meg

Összebújva

Édesek, nem?

Hogy miért? Mert a kecskék megint, immár sokadszorra lelegelték a gyümölcsfákat, virágokat. Hogy hogyan lehetséges ez? Már hallom a hitetlenkedő kérdést. De igen, be voltak zárva! De a kecske okos állat, főleg, ha szökésről vagy károkozásról van szó. Azt hiszem most végképp szakítottunk a kecskékkel!:-) Mivel mostanra sokan ugyanerre az elhatározásra jutottak, így a kecskének gyakorlatilag már nincs ára, így a csere is szóba jött. Egy nagyon kedves barátunkkal cseréltük el őket malacokra, "darab-darab" alapon. Neki már mindegy, mert még egy csomó kecskéje van, mindegy hogy hány példánnyal "szórakoztatja" magát. Meg is beszéltük, hogy egyikünk sem járt nagyon jól, de legalább "forgalmaztunk". (Hátha ismeri valaki a régi viccet.😀)
A malacokról még lesz szó egy következő blogbejegyzésben.

Sajnos Csinos, a póni lába nem javult, lovagolni nem lehet rajta, így mikor egy ismerősünk a lova mellé "társlovat" keresett, neki adtuk. (A lovak nem szeretnek egyedül lenni, valamilyen négylábú kell mellé, legtöbbször birkát szoktak hozzájuk venni, ha nem akarnak még egy lovat. Mivel a póni fenntartása olcsó, így remek választás nagy ló mellé.)

A legfontosabb hír, hogy júniusban megellett Csilla, egy gyönyörű csődör csikót. Mivel az apa mén neve Király, adta magát, hogy a fia Herceg legyen.:-)

Íme a "Kisherceg":-)

Ez már egy frissebb kép, ugyanolyan színű lesz, mint az anyja

A csikók, Lacika és Herceg szépen növögetnek, nagyon jó barátok, sokat játszanak együtt.

Új jövevény még Samu a cica. Annyi az egerünk, főleg ilyenkor ősz táján, hogy Piros cicánk nem bírja, így felvettünk mellé egy "segéderőt". Az Egyetemről hoztam, először Einsteinnek akartam hívni, majd szóba került a Kopernikusz név is (mégiscsak egyetemi macska), de végül egyszerűbb nevet választottunk, lévén falusi cica. Így lett Samu, a hamu (színű).:-))

Ismerkedik a mezőgazdasági munkagépekkel

"Zsebibaba"

Szereti, szereti

Azért nem csak dologgal telt a nyár, fejősállatunk nem lévén, maradt időnk két környékbeli kirándulásra is.

Tőlünk 300 méterre van egy nagyon szép horhó, ott készült ez a fotó 

A másik kirándulás a Desedára vitt minket, az megérdemel egy külön blogbejegyzést.