Bárdudvarnok, a szabadság hazája

De legfőképp Dada! Hogy miért?
Egyre többször olvasom a Bárdiak című Facebook csoportban, hogy állatok sétálgatnak Bárdudvarnok utcáin, a legnagyobb nyugalomban. És itt a hangsúly a nyugalmon van. Nem elszabadult pamplonai vad, felbőszült bikákról beszélünk, hanem csendesen kiránduló jámbor háziállatokról. Jó, jó, tudom, az állatoknak otthon a helyük, biztonságosan elzárva. De ők valahogy nem értenek ezzel egyet. Vágynak a szabadságra.😀
Nos a mi állataink is. Volt, hogy két tehenünk (még a Léda és a Dolly) együtt lépett le világot látni. Drágámat hívták, hogy megvannak-e a tehenei? Hát, ha így kérdezed, akkor megnézem.- válaszolta. És nem voltak meg.:-) A kecskéinktől is az állandó szökés miatt váltunk meg, bár ők nem mentek ki az utcára, "csak" a kertet tarolták le.
Egyet szögezzünk le: ha valakinek érdeke zárva tartani a jószágát, akkor az a gazda, aki mindent meg is tesz ezért. DE! Ne becsüljük le az állatokat, nagyon okosak! Biztos, hogy előbb fogja megtalálni a kerítés/villanypásztor gyenge pontját, mint a gazdája. Kifinomult érzékszerveket fejlesztettek ki ennek érdekében.:-) Pásztázzák a terültet és keresik a kitörési pontot. És megfogják találni, ez tuti.:-)
Volt nekünk egy borjúnk, a Róza. Egyszer a Zuram az itatáshoz kinyitotta a villanypásztort. Amikor beterelte a borjút a karámba egy másik részen és rázárta az ajtót, összenéztek, és mindkettőjüknek bevillant, hogy a távoli villanypásztorkapu nyitva maradt, és indult a verseny. Mindketten elkezdtek rohanni a "szabadság kapuja" felé, Drágám kint, a borjú bent. Szerencsére a kinti út volt a rövidebb, így, ha csak egy másodperccel is, de a Zsolt ért oda előbb, és villámgyorsan visszaakasztotta a villanypásztort. Újra összenéztek, a borjú egy "most ott a pont" pillantással elismerte a Zuram győzelmét. A hangsúly a MOST-on volt.:-)
Visszatérve a bárdudvarnoki kóborló állatokra: biztos vagyok benne, hogy gazdáik mindent megtesznek a zárva tartásukért. Sajnos nem mindig sikerrel. Az ok többféle lehet: meghibásodik a villanypásztor, áramszünet, a vadak letépik a villanypásztort (ők nem ismerik, nem tartanak tőle, a fájdalom ellenére simán átszakítják), felelőtlen emberi beavatkozás idegenek részéről, egy alkatrész, zár törése, stb. Nem hanyagság, hanem előre nem látható dolgok.
Még egyszer hangsúlyozom, a gazdának a legfontosabb, hogy biztonságban tudja az állatait.

És most következzék néhány fotó a facebookról (köszönet a készítőknek) a bárdudvarnoki "szabadság vándorairól". (Természetesen kóbor kutyákat, macskákat nem mutatok, olyanok mindenhol vannak.:-))

KóborLÓ

Ugye hogy nem félelmetesek, annál is inkább, mert mindenki ismeri őket.
Az iskolások rajtuk tanultak lovagolni tornaórán. Akkor azért gondolhatjuk, hogy elég nyugodtak.:-)

Ők is nagyon barátságosak, ahogy az a fotón látszik is

Hát, ez talán kegyeletsértő, de ezt ők nem tudták

Talán csak a közmunkásoknak akarnak segíteni a fűnyírásban:-)

És vannak néha kóbor birkák is, talán a Weöres Sándor féle birkaiskolát keresik, fejlődési szándékkal. Róluk sajnos nem találtam képet.

Hát igen, nem valók az utcára, temetőbe, de higgyük el, a legnagyobb gondosság mellet is előfordul szökés. És azt se felejtsük el, hogy ez egy FALU, itt élnek állatok is. Még. Szerencsére.:-)

És, hogy miért írtam ezeket le: mert a mi kis malacaink is szökésben vannak sokszor. Sajnos. A kis Houdinik hol a kerítést feszítik szét, hol alatta ássák ki magukat. És hiába lettek bezárva ólba, onnan meg a téglák kiásásával szabadulnak ki. Mondjuk ők nem érik fel a gyümölcsfákat, virágokat, mint a kecskék, így nagyobb kárt nem tesznek, de utcára kijutnak, fel-le korzóznak Dadán, amíg Drágám be nem tereli őket, kijavítván a lyukat. Az ólban persze újra nekiállnak ásni. Kiszöknek, Drágám visszaterlei őket, kijavítja a rést...És ez így megy tovább, újra és újra.:-) Amíg el nem fogynak.;-)

Itt jól látszik, hogy ők kívül vannak
És ha már itt tartunk, nálunk a tyúkok is szabadon vannak. Bár ők szándékosan.:-)

Sajnos utcán sétáló malacról nincs fotónk, mert értelemszerűen villámgyorsan megpróbáljuk őket visszaterelni, nem húzzuk az időt fotózkodással.:-)

Na, ő már biztosan nem szökik meg:-)

Amúgy a kutyáink is szabadon vannak, mivel nincs kerítésünk. (1 hektárt körbekeríteni nem olcsó mulatság, egyelőre gyűjtünk rá.) Ők igazi szelíd, vendégházi kutyák, nem ártanak senkinek. Drágám volt kollégái kérdezték, mikor régebben nálunk jártak: - Nem szöknek el innen a kutyáitok? - Innen?? Hová??:-)