Ovisok a gazdaságban

Múlt pénteken a bárdudvarnoki óvodások nálunk jártak. Igen, egy falusi óvodából el kell menni egy gazdaságba, hogy a gyerekek állatokat lássanak. Néhányuknak vannak otthon állataik, de bizony manapság már sokaknak nincs. Voltak olyan gyerekek is, aki feltűnően féltek a kecskéktől, kutyáktól,  ők el nem eresztették volna az óvónénik kezét. Hogy miért nem tartanak manapság állatokat falun? Valószínűleg sok oka van: drága a takarmány,  már eljárnak dolgozni a városba, így nincs idejük/kedvük állatokról gondoskodni. Le is szoktattak minket az állattartásról a drága terménnyel és az olcsó (?) tojással, hússal. Azt mondják, nem éri meg. Meg aztán nagy kötöttség is, nem akkor megyek nyaralni, amikor akarok, sőt, el esetleg sem tudok menni. És ez mind igaz is. Mi viszont tudjuk, hogy mit eszünk. Tudjuk, hogy az a jószág jól élt, amíg élt, egészségesen. A múltkor olyat hallottam a rádióban, hogy nem hittem a fülemnek. A baromfi vagy tojás terméktanács elnöke (már nem emlékszem pontosan), azt találta mondani, hogy azért nem jó a szabadtartásban élő tyúk tojása (tudjátok, amelyik kukoricát eszik, kapirgál egy jó nagy udvarban, szabadon), mert ezeknek stresszes az életük, állandó rettegésben élnek, félnek a ragadozó madaraktól! Na kérem, eztet mondta a szájával. Túl stresszes! Szemben a ketrecben, biztonságban élő társaikkal. Vajon miért nézik az embert hülyének? Nem kell Pavlovnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy a bezártságnál, a túlzsúfoltságnál nincs nagyobb stressz. Nem véletlenül antibiotikumozzák őket, hiszen könnyebben betegszenek meg, egyrészt a stressz miatt, másrészt a folyamatos érintkezés miatt. Bocsánat a kitérő miatt, de valahogy idekívánkozott.:-))
Szóval jöttek az ovisok a falubusszal, tündériek voltak, nagyon érdekelte őket minden. Megnézték a Kiskacatokat, a kecskéket, a bátrabbja fejhetett is, direkt megvártuk őket a fejéssel. Aztán következtek a tehenek, velük is barátkoztak kicsit. A végén megkóstolhatták a kecsketejet és a sajtot is, persze mindenki kért.:-)) Reméljük jól érezték magukat, és azt is reméljük, hogy jönnek még ők is, esetleg más gyerekek is, akik kíváncsiak egy gazdaságra.

A bátortalanabbja

Csak sorban



Meg szabad próbálni

Úgy látszik, Csinost is érdekelte az "üzemlátogatás"

Ki kér tejet?

Nyugi, jut mindenkinek

És íme, ahogy ígértem, az új sajtoskocsi:

 

Igazi "ekecs" (barkácsolt) műremek. Jó, nem szép, de teljesen megfelel a funkciónak.:-)) És még csak nem is bálamadzaggal van megerősítve, hanem hegesztéssel.
Errefelé az a mondás járja, hogy amit nem nem lehet megoldani bálamadzaggal, bicskával és egy kis fáradtolajjal, azt már sehogy!:-)) Ezért aztán mindig van a Zuram zsebében bálamadzag, amivel tényleg rengeteg mindent meg lehet "ekecsülni".

Tegnap jártunk a magyarlukafai Vendel-napi búcsúban, de erről inkább holnap.