Kacatok

Íme a kis "Kacatok":

Profilból



Hello Szivi!:-)



Unom már ezt a felhajtást...

Kukucs!

Kölcsönös bemutatkozás

A kiskutyák egyre szebbek, "kinyílt a csípájuk". Azt az előző bejegyzésből kifelejtettem, hogy az ellés után két nappal Kacatunk már terelt. Gondolom meg akarta előzni, hogy a GYES betegség jelei mutatkozzanak nála.:-)) Lányok, melyikünk tudott volna a szülést követő két nappal újra munkába álni?:-)) (Ez egy teljesen idióta és értelmetlen kérdés volt, bocs!:-))

Lassan lassul az életünk végre: a tehenek elapadtak, talán már nem is fejjük őket többet. Csak, ha a tőgyük be akar gyulladni. Mondjuk ettől még nem lettünk tétlenek, sőt! Igazából most is ezer dolog lenne: az istálló belső vakolat javítása, meszelés. A házban tavaly nem volt időnk mázolni, azt most ősszel muszáj lenne pótolni. Megérkezett a tüzifa, hatalmas halom áll az udvar közepén, be kéne hordani. Lassan az avart is lehetne gyűjteni. A alma egyre csak potyog, le kéne szedni (nagy részét kedves vendégeink leszedték: köszönjük Endre!:-)), le kéne darálni cefrének. A tetőtérben fel kéne szerelni a csaptelepeket, a villany sincs teljesen kész. A Zuramnak szarvasgombázni kéne, hogy legyen szarvasgombás sajt, ha volna ideje. A kecskéket legeltetni kell, őket fejjük is, sajtot és túrót készítünk a tejből. Szóval van munka, rengeteg! (Endre?:-))

Elkészült viszont a sajtos kocsim! Mármint a sajtszikkasztó, csöpögtető. Egy német használt bútorboltból vásárolt öreg zsúrkocsiból készült, helyi kifejezéssel ekecsölte. (A Zuram szerint egy Rurh-vidéki nyugdíjas bányász alkotása. Hogy ezt honnan veszi, nem tudom, de megingathatatlan véleménye:-)) Drágám leflexelte róla az újság és a palacktartót (nagyon csinos darab volt amúgy, abszolút dizájncenter befutó:-)), megerősítette, és lefestette. Sajnos fénykép egyelőre nem készült, majd pótolom.

Amit viszont meg tudok mutatni: a konyhai polcaim! A konyha márciusban lett kész, júniusban megkaptam a polcokat a Zuram asztalos barátjától (Levente, áldassék a neved!), gyönyörűek, akár "nyersen" is fel lehetett volna tenni őket, és októberre végre lefestette őket a Drágám, pont olyan törtfehér színt kevert ki, mint az Ikeás konyhabútorunk, de tényleg. És csütörtökön felfúrta őket! Hányódtak ezek szegények megérkezésük óta a nappaliban, az istállóban, a fészerben, a nyugati teraszon, a vendégházban, de most végre nyugalmat leletek a konyhában, a végleges helyükön.

 

Ugye milyen szépek?

Összkép a konyhabútorral

A hétvégén kedves barátaink voltak nálunk a kisfiukkal, aki nagyon élvezte a szabadságot, az állatok közelségét. Élmény volt látni, hogy egy városi kisfiú milyen hamar feltalálja magát a vidéki környezetben.

Természetesen a kellő védőöltözetben

A kedvenc kecském! Dorka kecske.:-))

Misi gazda

Vasárnap megyünk a magyarlukafai Vendel-napi búcsúba. El szoktunk menni mindig, mert nagyon színes a vásár, mindig találkozunk barátokkal, ismerősökkel, kóstolunk finomságokat. Remélem jövőre már árusítani megyünk! (Lehet, hogy már tavaly is ezt írtam?!:-))